Románia Csernobilja, amely megmérgezte a Tiszát

A Kárpátok ölelésében, az észak-romániai Nagybánya (Baia Mare) városában első pillantásra semmi sem utal arra, hogy a város helyszíne volt Európa legsúlyosabb ökológiai katasztrófájának. A piacok nyitnak, az emberek munkába sietnek, a levegő friss és a táj idilli. Ám a föld alatt és a város peremén olyan mérgező örökség lapul, amely generációkra hatással lehet – egy olyan esemény, amely elpusztította a Tisza élővilágát, megmérgezte a Dunát, és mérföldkövet jelentett a bányászati szabályozás történetében. Ez Románia „Csernobilja”, amelyről a világ – és a román közvélemény – hajlamos volt megfeledkezni.

Több mint 600 éven át Nagybánya Európa egyik leggazdagabb aranybányászati központja volt. A város fejlődése szorosan összefonódott a föld mélyéről kinyert nemesfémmel. A második világháború után a kommunista állam iparosítási kampánya még nagyobb lendületet adott a bányászatnak: nehézgépeket hoztak, több ezer munkást toboroztak, és új technológiák jelentek meg — számolt be róla a Faultline.

Az 1960-as években áttértek a ciános kioldásra – ez egy hatékony, ám rendkívül veszélyes módszer, amely során a zúzott kőzetet ciánoldattal kezelik, hogy a benne lévő aranyat kioldják. A folyamat után azonban hátramarad egy mérgező iszap – az úgynevezett zagy –, amely ciánt, nehézfémeket, zúzott követ és egyéb vegyszereket tartalmaz. Ezeket a zagyokat mesterséges tavakba szivattyúzták – olcsó, de kockázatos megoldás. Csak Máramaros megyében több mint 200 ilyen tározó létezik.

A rendszerváltás utáni örökség

1989-ben a kommunizmus bukásakor Románia 180 tonna aranyat termelt ki, ennek jelentős része Nagybányáról származott. A környezet azonban ekkorra súlyosan szennyezetté vált. A talaj, a víz és a levegő ólomtartalma meghaladta az egészségügyi határértékeket, a lakosság élettartama pedig 12 évvel rövidebb volt az országos átlagnál. A kormány óriási kémény építésével próbálta „elvezetni” a mérgező gázokat – ez lett Románia legmagasabb építménye – de hatástalan volt: az eső savas lett, és visszahullott a városra.

Egy külföldi ígéret, amely katasztrófába torkollott

1999-ben egy ausztrál cég, az Esmeralda Exploration Limited közös vállalkozást kötött a román állammal. Céljuk: az elhagyott zagytározókban maradt arany újrakinyerése modern technológiával. Az ígéretek szerint biztonságos módszert alkalmaznak, munkahelyeket teremtenek, és fellendítik a gazdaságot. Ehelyett Románia történetének egyik legsúlyosabb bányászati katasztrófáját idézték elő.

A végzetes éjszaka: 2000. január 30.

Öt héten keresztül fagyos volt az idő, majd hirtelen olvadás következett: 70 cm hó olvadt el, és további eső zúdult a zagytározóra. A túlfolyórendszer hiányos volt, a nyomás túl nagy. Este 10 órakor a gát 25 méteres szakasza átszakadt, és 100 000 köbméter ciános zagy zúdult a Lápos folyóba, majd a Szamosba, onnan a Tiszába és végül a Dunába. A ciántartalom egyes helyeken 650-szerese volt az egészségügyi határértéknek.

Európa figyelme: A csendes katasztrófa

A halak pusztulása több mint 600 km hosszan jelentkezett. A halászat leállt, az öntözés veszélyessé vált, a turisták elmaradtak. Magyarország területén a kár volt a legnagyobb, Jugoszlávia betiltotta az édesvízi halak árusítását. Az ENSZ vizsgálatot indított, amely kimutatta: a cián gyorsan kiürül, de a nehézfémek – arzén, kadmium, ólom – évtizedekre a folyómedrekbe épültek be. Az ökológiai károkat még ma sem sikerült teljesen helyrehozni.

Felelősség nélkül

Románia végül 100 millió dollárt fizetett kártérítésként Magyarországnak. Az ausztrál cég azonban két hónappal a katasztrófa után csődöt jelentett, és egyetlen centet sem fizetett. A helyiek semmilyen kompenzációban nem részesültek. Az ipar visszahúzódott, a város lassan hanyatlott. A hatóságok próbálták elkenni az ügyet: a román média szerint a magyar vegyszerek ölték meg a halakat, nem a cián. A hivatalos álláspont szerint ez csak egy egyszeri baleset volt, nem kell aggódni.

A por még mindig mérgez

A cián már régen eltűnt, de a por, amit a szél sodor a város felé, még mindig mérgező. A talajban lévő nehézfémek hosszú távon rákot és légzőszervi megbetegedéseket okozhatnak. Figyelmeztető táblák nincsenek, a veszélyekről alig esik szó. A helyiek már nem beszélnek a katasztrófáról. Az új generáció számára a ciános baleset csak egy homályos történet a múltból.

A természet gyógyít, de nem felejt

A növényzet lassan visszahódítja a mérgezett tájat, de a felszín alatt ott rejlik a múlt súlyos öröksége. A ciánszennyezés után az Európai Unió szigorúbb szabályokat vezetett be a bányászatban, és kötelezővé tette a környezeti felelősségvállalást. Románia is csatlakozott az EU-hoz 2007-ben, de a bányászati lobbi továbbra is erős.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Hunyadi János a király törvénytelen gyermeke lehetett
A Hitler elleni merénylet, ami megváltoztathatta volna a történelmet