Hunyadi János a király törvénytelen gyermeke lehetett

Luxemburgi Zsigmond király és Hunyadi János között szoros kapcsolat volt, azt viszont a történészek is vitatják, pontosan milyen természetű.

Thuróczy János 1480-as években írt krónikája Hunyadi Jánost „nemes és fényes havasalföldi nemzetségből” eredeztette. Szűkszavúan annyit írt, hogy Zsigmond király Hunyadi János apját, Vajkot vitézsége miatt Havasalföld vidékéről hozta be Magyarországra, ahol Hunyad birtokával ajándékozta meg őt. Később itt épült Vajdahunyad vára. Amit Thuróczy mond a Vajknak szóló adományról, arról oklevél is született 1409. október 18-án, először említve benne Vajk udvari vitéz ekkor még kisgyermek János fiának, azaz Hunyadi Jánosnak a nevét.

Hunyadi János a Thuróczy-krónika ábrázolásán (Wikipédia)

Hunyadi János és Zsigmond király rokonsága

A kortárs Antonio Bonfini, Mátyás király humanista történetírója máshogy indokolta Zsigmond és Hunyadi János kapcsolatát. Szerinte ugyanis a későbbi törökverő vitéz Zsigmond király törvénytelen gyermeke volt, írja a hirado.hu.

„Azt mondják, hogy az Erdélyben tartózkodó Zsigmond összefeküdt egy nemes oláh intelligens és bájos lányával, három hónap múlva megtudta, hogy az teherbe esett tőle, fényesen megajándékozta, és emlékeztetőül egy gyűrűt hagyott nála. Utasította, hogy szülöttjét gondosan táplálja, nevelje, s ha fölcseperedett, küldje el hozzá a jellel. […] Később a feltűnő szépségű ifjú János az anyja tanácsára elment Zsigmondhoz, és felmutatta a gyűrűt. A király ráismert, és birtokokkal, falvakkal bőségesen megadományozta őt.”

Bonfini latinul írt történetét Heltai Gáspár is megörökítette magyar nyelvű krónikájában (Chronica az magyaroknak viselt dolgairól), így hamar elterjedt ez a nézet hazánkban, olyannyira, hogy még ma sem tartják teljesen hihetetlen történetnek. A gyors elterjedést segítette, hogy Heltai idejében egy erőteljes Mátyás-tisztelet alakult ki a hazai közvélemény körében.

A középkor szeretett szimbólumokban gondolkodni, s mivel kevesen tudtak írni-olvasni, gyakran képekben fejezték ki a mondandókat. Érdekes feltételezés, hogy a budavári Nagyboldogasszony-templomban a Mátyás-torony alapfalainál a kóruskarzatot alátámasztó nagy ív oszlopfőjén megfaragott négy fejdombormű közül három a Hunyadi családot (Hunyadi Jánost és két fiát), a negyedik fej pedig talán Luxemburgi Zsigmondot ábrázolja.

Fotó: falco/Pixabay

A Friss-palota, a közös építés

Mai ismereteink szerint Hunyadi János 1407 táján született a királyi udvarban, ahol az apja, Vajk szolgált. Buda Zsigmond uralkodásának idején vált a magyar királyok állandó központjává, ahol az uralkodó 1405 környékén jelentős építkezésbe fogott, és az Anjou-kori palotát egy északi épületszárnnyal bővíttette.

A Zsigmond-kori budavári palotaegyüttes kisebb alapterületű volt, mint a mai palotarész. A Zsigmond építtette új palotaszárny az északi várfallal párhuzamosan, attól délre épült, melyhez feltételezések szerint talán egy keleti szárny is tartozhatott. Északra, a polgárváros felé és keletre, a Dunára nézett hosszú homlokzatával. Az épületet az új építkezés folytán a kortársak Friss-palotának (Fryspalotha) nevezték, és a késő gótikus világi építészet európai léptékkel is kiemelkedő hazai alkotásának számított.

Zsigmond 1437-ben meghalt, 1444-ben Várnánál az új király I. Ulászló is életét vesztette. Hunyadi János kormányzósága majd V. László rövid uralkodása után Hunyadi János fia, Mátyás került a trónra, aki erős kézzel fogta össze és kormányozta az országot, és sikerült még egy időre a törököt Magyarország határain kívül tartania.

Mátyás – Zsigmondhoz hasonlóan – fontosnak érezte a megfelelő uralkodói környezet kialakítását, írja a Budavári Önkormányzat. A budavári palota összességének alapterületét ugyan nem bővítette tovább, de a Zsigmond idejében abbamaradt építkezéseket folytatta vagy alakította át az épületeket a gótikus helyett Beatrixszal kötött házassága után immár reneszánsz stílusúvá. Az építkezéseket azonban Mátyásnak sem sikerült teljesen befejeznie.

S mi maradt meg mára mindebből? A Zsigmond- és Mátyás-kori épületekből szinte semmi. Régészeti ásatások során feltártak néhány fal- és épületmaradványt, oszlop- és pillértöredéket. Fennmaradt egy 1974-ben kiásott, töredékében és torzón is csodás szoboregyüttes is, mely többnyire a Zsigmond-kori építkezések gazdagságáról tanúskodik, s igazolja mindazokat a leírásokat és beszámolókat, melyek az akkori budavári királyi palota patinás szépségéről szóltak.

Ez is érdekelhet:

• Magyarország eltűnő falvai: ahol már csak az emlékezet lakik
• Egy ősi magyar kutyafajta a kihalás küszöbén
• Mit ettek az első magyarok a honfoglalás idején?