Egy ragadozók nélküli világ elsőre talán biztonságosabbnak és békésebbnek tűnhet, de a valóságban egészen más a helyzet. Képzeljünk el egy kísérletet, amelyben eltávolítjuk a csúcsragadozókat egy nagy kiterjedésű élőhelyről, és figyeljük, mi történik. Nos, szerencsére nem kell ezt mesterségesen végrehajtanunk, mivel a természet már elvégezte helyettünk ezt a kísérletet – véletlenül.
Az 1960-as és 70-es években a venezuelai kormány egy hatalmas vízerőmű-gátat épített a Caroni folyón. Ez a gát egy új tavat hozott létre, amely 1986-ra számos új szigetet formált különböző méretben. Ezek a szigetek nagyjából az eredeti élőhely fajainak reprezentatív mintáival rendelkeztek, egy kivétellel: a csúcsragadozók, mint például a jaguárok és a hárpiasólymok, eltűntek a kisebb szigetekről, mivel ezek nem biztosítottak elég területet számukra a vadászathoz — számolt be róla a MinuteEarth.
Az ökológiai katasztrófa kibontakozása
A tudósok hamar felismerték, hogy ezek a szigetek tökéletes kísérleti terepet nyújtanak arra, hogy megfigyeljék, mi történik, ha egy ökoszisztémából eltűnnek a csúcsragadozók. 1994-ben, amikor a kutatók visszatértek, hogy megnézzék a szigetek állapotát, valódi káosz fogadta őket. A ragadozó nélküli szigeteken az élővilág valósággal felrobbant: a bőgőmajmok száma például 50-szer nagyobb volt, mint a ragadozókkal rendelkező szigeteken, a rágcsálók populációja pedig 35-ször nagyobb volt. A legvadabb azonban a levélvágó hangyák elszaporodása volt, amelyek száma a legkisebb szigeteken 100-szor nagyobb lett, mint a normális érték.
Az ökoszisztéma összeomlása
Nem csak az állatok voltak érintettek: a ragadozók nélküli szigeteken a fák csemetéinek száma feleannyi volt, mint a ragadozókkal rendelkező szigeteken. 2000-re, azaz mindössze 16 évvel a kísérlet kezdete után, a ragadozóktól mentes szigetek növényfajainak háromnegyede eltűnt. Az egyik kutató „csaknem fátlan szigetként” írta le az egyik ilyen kísérleti szigetet, amelyet áthatolhatatlan szőlőindák borítottak be.
Miért okoz ilyen nagy változást a ragadozók hiánya?
A válasz abban rejlik, hogy a ragadozók hiányában a növényevők populációi gyorsan növekedtek, és elkezdték felfalni az összes elérhető növényi részt. Emellett a levélvágó hangyák olyan gyorsan hordták el a növényi törmeléket, hogy az erdő talaján semmi nem maradt, ami bomlás közben visszajuttatta volna a tápanyagokat a talajba.
Az ökológiai leépülés tanulságai
Ez a „ökológiai összeomlás” nem csak a Guri-tó szigetein figyelhető meg; hasonló katasztrófák történtek olyan helyeken is, ahol eltűntek a farkasok, a tengeri vidrák vagy akár a tengeri csillagok. A csúcsragadozók tehát nem akadályozzák a tökéletes utópia létrejöttét, hanem éppen ők tartják fenn az ökoszisztéma egyensúlyát.
Cápák az óceánok őrei
Az óceánokban a cápák töltik be a csúcsragadozók szerepét. De ahogy a cápa populációk csökkennek a túlhalászás és a klímaváltozás miatt, kezdjük csak igazán megérteni, hogy eltűnésük milyen hatással lehet a tengeri ökoszisztémákra. Ha a cápák eltűnnek, a növényevők, mint például a tengeri teknősök, pusztítani kezdik a létfontosságú tengeri füves területeket és tengeri erdőket.
Azonban a tengerbiológiai katasztrófa még elkerülhető. Kutatók, mint Dr. Michael Heithaus és csapata a Floridai Nemzetközi Egyetemen, azt találták, hogy védett tengeri területek létrehozásával és a cápákat károsító halászati módszerek korlátozásával megvédhetjük ezeket a kulcsfontosságú ragadozókat.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
New Yorkban egy német sisakokból épített piramissal ünnepelték a háború végét
Galaxisunk egy sokkal nagyobb vonzásmedence része lehet
