Pofonegyszerű módszerrel óvták meg magukat a betegségektől az ókor emberei

Az Európa korai földműveseiről szóló kutatások során a kutatók észrevettek egy furcsa mintázatot. Az emberek nagy, sűrűn lakott falvakban éltek, majd évszázadokra szétszóródtak, később pedig újra városokat alapítottak, de ezeket is elhagyták. Mi lehetett ennek az oka?

A régészek a városok összeomlását gyakran klímaváltozással, túlnépesedéssel, társadalmi feszültségekkel magyarázzák, vagy ezek kombinációjával, amelyek mind nyomós okok, azonban egy új elmélet szerint a betegségek is fontos szerepet játszhattak.

Az állatok közelsége zoonotikus betegségeket okozhatott, amelyek emberekre is átterjedtek, amelyek miatt a lakosság elhagyta a sűrűn lakott településeket, amíg meg nem találták a megoldást a járványok visszafogására, írja a Discover Magazine.

A betegségek jelentették a társadalom igazi végét

Çatalhöyük maradványának déli része. Wikimedia

Çatalhöyük, a mai Törökország területén található, és több mint 9 ezer éves történelmével a világ legrégebbi földműves faluja. A lakók agyagtéglából épült házakban éltek, amelyek olyan szorosan álltak egymás mellett, hogy csak a tetőről, létra segítségével lehetett bejutni.

Az emberek itt évszázadokon át tereltek juhokat, szarvasmarhákat, termesztettek árpát és készítettek sajtot. A házaikat pedig rendszeresen karbantartották, gyakran meszelték a falakat, és tisztán tartották az életterüket.

Ez a virágzó kultúra azonban Kr. e. 6000 körül rejtélyesen megszűnt, a lakosság kisebb településekre oszlott szét, míg más csoportok visszatértek a nomád állattenyésztő életmódra.

Çatalhöyükben régészek emberi és állati maradványokat is találtak, ami arra utal, hogy az emberek az állatoktól elkapott betegségekben szenvedtek.

Az ősi DNS vizsgálatok kimutatták, hogy a régióban már Kr. e. 8500 körül megjelent a tuberkulózis, később pedig más betegségek is felütötték fejüket, amelyek egyre veszélyesebbé váltak, és a sűrűn lakott települések elérték azt a pontot, ahol a járványok hatása túl nagy volt az együttélés által biztosított előnyökhöz képest.

Kr. e. 4000 körül Ukrajna nyugati részén újra megjelentek a nagy települések, például a cucuteni kultúra megavárosai. Több ezer ember élt itt, de a települések szerkezete más volt, mint Çatalhöyükben, ugyanis a házak szellősebben helyezkedtek el, és kör alakban rendezték őket.

A cucuteni kultúra egyik nagyvárosa, Talianki rekonstrukciója. Kenny Arne Lang Antonsen

A történelem és a járványok ismétlik önmagukat

Ezzel megakadályozhatták a betegségek gyors terjedését. A szimulációk alapján, ha a lakosok ritkán látogattak más negyedekben található házakat, a járványok terjedése nagy mértékben csökkent.

Bár nem biztos, hogy tudatosan tervezték így a településeiket, a házak rendszeres felégetése is hozzájárulhatott a fertőzések megfékezéséhez.

Ahogy a történelem során új betegségek alakultak ki, például a pestis, a városok mégis összeomlottak. A cucuteni kultúra nagyvárosait Kr. e. 3000-re elhagyták, és az emberek kisebb falvakba költöztek, hasonlóan Çatalhöyük lakóihoz több ezer évvel korábban.

Az első valódi városok Mezopotámiában, Egyiptomban és más helyeken ekkor kezdtek kialakulni, ahol már szigorúbb higiéniai rendszereket alkalmaztak. Ezek a városok lettek a civilizáció alapjai, amelyek formáját és működését valószínűleg az évezredes betegségektől való félelem formálta.

Érdemes elolvasni:

• Majdnem 3 ezer római érmére bukkantak jóval a Római Birodalom határain kívül
• A török szellemváros, amelyet 100 éve még 10 ezren laktak, ma pedig múzeumként funkcionál