Űrbéli horror a Föld mágneses pólusváltásának ‘hangja’

A Föld mágneses mezeje valamivel több mint 40 ezer évvel ezelőtt megfordult. Az Európai Űrügynökség (ESA) Swarm műholdmissziója által gyűjtött adatok konvertálásának köszönhetően pedig most mi is meghallgathatjuk a drámai eseményt.

Az európai geotudósok a műholdas adatokat kombinálták a mágneses mezővonalak földi mozgásával, hogy feltérképezzék az úgynevezett Laschamps-eseményt, és természetes zajok segítségével hanggá alakították azokat. Az így létrejött összeállítást 2024-ben a Dán Műszaki Egyetem és a Német Földtudományi Kutatóközpont mutatta be, írja a Science Alert.

Illusztráció. Kiemelt kép: depositphotos.com

A Föld mágneses mezeje, amelyet a bolygónk magjában kavargó folyékony fémek hoznak létre, több százezer kilométerre nyúlik az űrbe, és mindannyiunkat megvéd a Napból érkező, a légkört ostromló részecskék eltérítésével. Jelenlegi tájolásában a mezővonalak hurkokat alkotnak, amelyek a bolygó felszíne felett délről északra, majd mélyen a bolygó belsejében északról délre irányulnak. A mező azonban időnként véletlenszerűen megfordítja a polaritását.

Amennyiben ez ma ismét megtörténne, az iránytűnk általában észak felé mutató része a Déli-sark irányába nézne.

Az utolsó ilyen kataklizmikus esemény körülbelül 41 ezer évvel ezelőtt történt, és a franciaországi Laschamps lávafolyamokban találtak rá először bizonyítékot, azóta pedig szerte a világon kimutatták ennek bekövetkeztét. A fordulás folyamatának köszönhetően a mező a jelenlegi erejének mindössze 5 százalékára gyengült, ezáltal jelentős mennyiségű kozmikus sugárzás jutott be a Föld légkörébe. A jég és a tengeri üledék megőrzi a normálisnál nagyobb mértékű sugárzás izotópos jeleit, és egy tavaly közzétett tanulmány szerint a berillium-10 izotópok szintje megduplázódott a Laschamps-esemény során.

Ezek az atomok akkor jönnek létre, amikor a kozmikus sugárzás reakcióba lép a légkörünkkel, ionizálva a levegőt és “megsütve” az ózonréteget. Mivel ennek a lehetséges következménye a globális éghajlatváltozás, a feltételezések szerint az ausztráliai megafauna emiatt pusztult ki, valamint az emberi barlanghasználat változásai is összefüggésbe hozhatók a pólusváltással. Sanja Panovska, a Német Geotudományi Kutatóközpont geofizikusa szerint „ezeknek a szélsőséges eseményeknek a megértése fontos a jövőbeni előfordulásuk, az űrklíma-előrejelzések, valamint a környezetre és a Földre gyakorolt hatások felmérése szempontjából”.

A Laschamps-fordulat 250 év alatt következett be, és mindössze 440 évre állandósultak a fordított pólusok. A Föld mágneses mezeje a jelenlegi erősségének legfeljebb 25 százaléka lehetett, miközben az északi polaritás dél felé sodródott. A közelmúltban tapasztalt mágneses mező anomáliái, mint például az Atlanti-óceán feletti gyengülés, kérdéseket vetettek fel egy közelgő fordulatról, de a legújabb kutatások szerint ezek az anomáliák nem feltétlenül kapcsolódnak az átfordulási eseményekhez. A dél-atlanti anomália azonban magasabb sugárzásnak teszi ki a térségben lévő műholdakat.

Az ESA Swarm konstellációja 2013 óta méri a Föld magjának, köpenyének, kérgének, óceánjainak, ionoszférájának és magnetoszférájának mágneses jeleit, hogy jobban megértsük bolygónk geomágneses mezejét és előre jelezhessük annak ingadozásait.