Így élték túl a csótányok a dinoszauruszokat kiirtó meteorit becsapódását
Amikor 66 millió évvel ezelőtt egy meteorit becsapódott a Földbe és megalapozta a dinoszauruszok kihalását, a csótányok már rég jelen voltak a bolygónkon. De hogy voltak képesek túlélni annak egyik leghalálosabb periódusában?
A kutatók szerint a becsapódás hatalmas földrengéseket okozott, és még az epicentrumtól több ezer kilométerre lévő vulkánok is kitörtek. Ennek következtében Földön élő növények és állatok háromnegyede elpusztult, beleértve a legtöbb dinoszauruszt is, azon néhány faj kivételével, amelyek a mai madarak ősei voltak. De hogyan maradhattak életben a néhány centiméteres csótányok, amikor ennyi hatalmas állat kihalt? Nos, sokkal jobban fel voltak készülve egy meteorkatasztrófára, mint bármely másik faj.
Valószínűleg mind találkoztunk már velük, és láthattuk, hogy a testük nagyon lapos, ami nem véletlen, mivel a laposabb rovarok szűkebb helyekre is be tudják préselni magukat, ezáltal gyakorlatilag bárhol elrejtőzhetnek. Ez pedig nagy segítség volt akkor, amikor a becsapódás közvetlen közelében a hőmérséklet több tízezer Celsius-fokig emelkedett. A Science Alert szerint sok állatnak nem volt hová menekülnie, de a csótányok apró talajrésekben tudtak menedéket találni, amelyek kiváló védelmet nyújtanak a hőség ellen. A meteor becsapódása viszont olyan sok port juttatott a légkörbe, hogy az ég legalább tíz évre elsötétült, ezért a hőmérséklet leesett. A kevés napfény miatt a túlélő növények nehezen tudtak növekedni, és sok más, a növényekre támaszkodó élőlény éhezett.
A csótányok azonban nem. Néhány rovarral ellentétben, amelyek egy adott növényt fogyasztanak, a csótányok mindenevők, tehát megeszik a legtöbb olyan élelmiszert, amely állatokból vagy növényekből származik, valamint kartont, bizonyos ruhadarabokat és még az ürüléket is. A csótányok nem válogatósak, így képesek voltak túlélni a meteorit becsapódását és más természeti katasztrófák is. Egy másik hasznos tulajdonságuk, hogy a csótányok kis petetokokba rakják petéiket. Ezek kemények, és megvédik tartalmukat a fizikai sérüléstől és más veszélyektől, például az árvíztől és a szárazságtól. A kutatók szerint még az sem kizárt, hogy azok a példányok is meglátták a napvilágot, amelyek éppen a petéikben élték át Chicxulub-katasztrófát.
A modern csótányok a szárazföldön szinte bárhol megélnek a trópusok melegétől a Föld leghidegebb részeiig. A tudósok becslése szerint több mint 4 ezer fajuk létezik jelenleg. Ezek egy maroknyi csoportja szívesen él együtt az emberrel, és hamar képesek nagy károkat okozni. Ha a csótányok egyszer már megtelepedtek egy épületben, nehéz minden kis repedést megtisztítani ezektől a rovaroktól. Ha a csótányok nagy számban vannak jelen egészségtelen helyeken, betegségeket terjeszthetnek. Az emberi egészségre a legnagyobb veszélyt az általuk termelt allergének jelentik, amelyek egyes embereknél asztmás rohamokat és allergiás reakciókat válthatnak ki.
Ezekkel a lényekkel azért nehéz elbánni, mert ellenállnak számos kémiai rovarölő szernek, és mert ugyanazokkal a képességekkel rendelkeznek, amelyek segítségével őseik sok dinoszauruszt túléltek. Mégis, a csótányok sokkal többet jelentenek, mint egy kártevő, amelyet le kell győzni. A kutatók azért tanulmányozzák őket, hogy megértsék, hogyan mozognak, és hogyan épül fel a testük, hogy inspirációt gyűjtsenek a jövő kutatórobotjainak megépítéséhez. A csótányok már olyan akadályokat is legyőztek, amellyel a dinoszauruszok nem voltak képesek megbírkózni, így egy újabb meteorit esetén sem kellene értük aggódni.
Érdemes elolvasni:
