A magyar “Vörös Nász”, avagy a lakoma, amelyen a király megölette ellenfeleit

Nagy Lajos nápolyi hadjáratairól igen sok szó esik, ottani politikai működéséről már kevesebb. Az aversai lakoma azok közé az események közé tartozik, amelyről a középkori magyar források szűkszavúan tudósítottak. A későbbi történelemtanítás pedig röviden elintézte. Nem véletlenül: az utókor szemével nézve az aversai lakoma egy politikai és morális hibának tűnik, amelynek következményeit Nagy Lajos király soha nem tudta igazán elhárítani. 

Anjouk mindenütt

Az események nem Magyarországon zajlottak, hanem Nápolyban. A nápolyi viszonyok meglehetősen összekuszálódtak, miután az Anjou-ház 1266-ban megszerezte a trónt. Az általunk tárgyalt események idejére a dinasztiának négy ága alakult ki. Közülük az I. Károly által megalapított magyarországit mindannyian ismerjük. A másik jelentős ág a Nápolyi Királyság trónján ült. Ennek területén kapott terjedelmes birtokokat a harmadik és a negyedik ág, amelyet tarantóinak és durazzóinak neveznek az általuk viselt címekről.

A Nápolyi Királyság Anjou uralkodóinak háborúkkal és beavatkozásokkal telített története tulajdonképpen a későbbi I. Károly magyar király apjának korai halálával kezdődött. Ugyan Károly lett volna az örökös, de a nagyapja, a nápolyi király (akit szintén Károlynak hívtak), az öccsét, Róbertet jelölte meg Nápoly örökösének. Attól tartott, hogy a hétéves Károly nem lesz elég erős, hogy a Szicília felől érkező, akkor erős külső fenyegetést legyűrje. Róbertnek ugyan született egy fia, de ő fiatalon elhunyt és “csak” két” lányt hagyott maga után, Johannát és Máriát. Emiatt I. Károly, valamint a durazzói és a tarantói ág is magának követelte a nápolyi trónt. Valamennyien arra törekedtek, hogy megszerezzék Johanna kezét. Ez végül, a pápa sürgetésére, I. Károly fia, András herceg lett.

Bölcs Róbert nápolyi király (Wikipédia)

BEZÁRÁS

András herceget még fiatalon elvitték Nápolyba, hogy ott Johanna vőlegényeként nőjön fel és később, a házassági megállapodásnak megfelelően, Nápoly királya legyen, Johannával együtt. Ebből azonban végül nem lett semmi, Róbert ugyanis a halála előtt három nappal megváltoztatta a végakaratát: úgy rendelkezett, hogy a királyi cím csak Johannára szálljon, ha pedig neki nem születnének utódai, Mária kövesse őt a trónon.

Az aversai lakoma vendégei

A különböző Anjou-ágak között Róbert halála után azonnal elindult a vetélkedés. Károly, Durazzó hercege elrabolta Johanna testvérét, Máriát és egybekelt vele, miután Mária számított Johanna örökösének, így a durazzóiak megszerezhették volna a nápolyi trónt. A pápa jóváhagyta az esküvőt, miután nem értett egyet azzal, ahogy Róbert végrendelkezett és ezzel a lépéssel egyúttal érvényteleníteni is akarta azt. Ezalatt András herceg pozíciója jelentősen meggyengült a nápolyi udvarban, miután nem koronázták meg és nem ismerték el saját jogon királynak. A pápa sürgette ennek megtörténtét és már-már sikerrel járt, amikor 1345-ben Aversában meggyilkolták.

Johanna nápolyi királynő Giovanni Boccaccio miniatúráján (Wikipédia)

A magyar történeti hagyomány általában a feleségét, Johannát nevezi meg bűnösként, de a közvetlen adatok alapján úgy tűnik, hogy nem fűződött érdeke a férje meggyilkolásához, a bekövetkező események ugyanis nem az ő érdekét szolgálták. Ráadásul ebben az időben már gyermeket várt Andrástól. Kézenfekvő gyanúsítottként a tarantói ág jöhet szóba, ám biztos tudásunk a gyilkosság felbujtóiról aligha lehet. Mindenesetre az említett Durazzói Károly herceg kapva kapott az alkalmon, és András herceg gyilkosainak a felkutatásának az élére állt. Az elkövetőket elfogták, kínvallatás után vallomást tettek és kivégezték őket, ám az igazi felbujtó kilétére nem derült fény, mindenesetre Johanna és udvara egyre rosszabb színben tűnt fel.

András herceg meggyilkolása Karl Briullov festményén (Wikipédia)

Johanna megpróbálta “lekenyerezni” Durazzói Károlyt azzal, hogy egyrészt András egykori calabriai hercegségét neki ígérte, másrészt azzal, hogy a megszületett fiúgyermekét eljegyeztette Károly lányával, de ez már nem elégítette ki a herceget. Ezért szövetségest keresve végül elvette Tarantói Lajos herceget, hogy megnyerje a tarantói párt támogatását. A pápai hozzájárulst sem várták meg, pedig Lajos és Johanna apja unokatestvérek voltak. Amikor azonban 1347-ben Nagy Lajos megindult Nápoly ellen, a szövetség kevésnek bizonyult. A capuai csatában, 1348. január 11-én legyőzte Tarantói Lajos seregét, aki Johanna királynővel együtt elmenekült Nápolyból. Lajos összehívta a nápolyi előkelőket, hogy meggyőződjön a hűségükről.

Aversában ismét tragédia történik

Lajos színe előtt megjelent Durazzói Károly és a testvére, Durazzói Lajos, Gavina grófja, valamint Tarantói Róbert és Fülöp hercegek is, akik Johanna férjének voltak a testvérei. Nagy Lajos lakomát adott a tiszteletükre, ám a hangulat egyszer csak alaposan elromlott. Nagy Lajos Durazzói Károly fejére olvasta a vétkeit, mégpedig Mária elrablását (aki az ő, vagy a testvére jegyese lett volna), András herceg koronázásának megakadályozását valamint azt, hogy merényletet szervezett a magyar király ellen. A lajstromhoz még hozzácsapta András herceg meggyilkolását. A merénylettervben talán lehetett valami, hiszen a magyar uralkodó halála esetén ő lett volna a nápolyi koronára legesélyesebb előkekő. A magyarázkodás ellenére és a vendégjog súlyos megsértésével Nagy Lajos úgy döntött, hogy azon nyomban lefejezteti Durazzói Károlyt. A többieket pedig fogságba vetette. A parancsát végre is hajtották.

Nagy Lajos szobra a Hősök terén (Wikipédia)

Bármi is mozgatta Nagy Lajost a döntése meghozatalában, az aversai lakoma súlyos politikai hibának bizonyult. Meglévő nápolyi támogatottsága egyik pillanatról a másikra elillant és az ekkor Itáliában fejét felütő pestis elől a seregével haza kellett vonulnia. Távollétében Johanna és Tarantói Lajos visszatértek és ismét elfoglalták Nápolyt. Nagy Lajos foglyai sorban egymás után kiszabadultak.

A kivégzett Károly öccse, Durazzói Lajos 1352-ben térhetett vissza Nápolyba. Johanna engesztelhetetlen ellenfele maradt, ám Tarantói Lajos 1360-ban elfogta, tömlöcbe vetette ahol megmérgezték. A fia, Durazzói (Kis) Károly végül nemcsak a nápolyi, hanem a magyar trónt is megszerezte, miután Magyarországon nőtt fel, és a kivégzett Durazzói Károly lányát vette feleségül. Tarantói Róbert szintén 1352-ben szabadult, őt a százéves háborúban, a poitiers-i csatában érte a végzet 1356-ban, miután a pápa megbízásából hasztalan próbálta kibékíteni az angol és a francia felet. Tarantói Fülöp viszont csak 1360-ban térhetett haza, de a magyar királlyal a viszonya odáig jutott, hogy elvette Nagy Lajos unokahúgát is feleségül.

Nagy Lajos ugyan még vezetett hadjáratot Nápolyba, de a céljai eléréséhez soha többet nem volt meg a kellő támogatása. Az aversai lakoma, bármi is állt a hátterében, végzetes politikai baklövésnek bizonyult

Érdemes elolvasniÖt merénylet középkori királyaink ellen