„Zeusz a nappalból éjszakát csinált”: Napfogyatkozás a régmúlt civilizációiban
Rémületet és csodát találunk a napfogyatkozásokról szóló ókori beszámolókban.
Észak-Amerikában tűkön ülve várják a teljes napfogyatkozást április 8-án. Az érdeklődés nem újkeletű jelenség: a napfogyatkozások évezredek óta meglepődést, csodálatot és félelmet keltenek. A Live Science összeszedett néhányat a napfogyatkozásokról szóló legérdekesebb beszámolók közül az ókori Görögországtól a maja birodalomig.
A napfogyatkozások mindig is megmozgatták az embereket, egyszerre lenyűgözték őket és pánikot keltettek. Elvégre nem gyakran fordul elő, hogy a nap közepén minden sötétségbe borul. És ahogy mi is tervezzük és várjuk a bekövetkezésüket, az ősi kultúrák is így tettek szerte a világon. A majáktól az ókori görögökig saját mitológiát és hagyományokat alakítottak ki a napfogyatkozások körül.
Mit gondoltak az emberek, amikor látták, hogy a nap napközben elsötétül?
A felszínen az ősi kultúrák emberei pontosan tudták, hogy mit látnak. „Bárki, aki figyel az égboltra, tisztában van vele, hogy a Hold eltakarja a Napot” – mondta Anthony Aveni, a New York-i Colgate Egyetem antropológia és csillagászat professzora a Live Science-nek.
De ennek az eseménynek a jelentősége egészen más lehetett az ősi népek számára. „A miénktől eltérő kultúrák, a jelen és a múlt kultúrái nagyon másképp viszonyultak a természeti világhoz” – tette hozzá Aveni.
Sok ősi kultúra hitt abban, hogy az égbolton történtek tükrözik a múlt, a jelen és a jövő földi eseményeit. Ez különösen igaz volt a majákra – egy olyan civilizációra, amely az i. sz. első évezredben érte el csúcspontját Közép-Amerikában. Leszármazottaik ma az egész világon élnek.
A maják a társadalmi rend felbomlását látták a napfogyatkozásban
Az ősi maják a térbeli és az időbeli távolságot egy és ugyanazon dolognak tekintették – magyarázta Aveni. Más szóval, a kozmoszba való messzire tekintés egyfajta kapuként működött a múltba.
Amikor az ősi maják napfogyatkozásokat láttak, úgy tűnt, mintha a Hold felfalná a Napot – mondta Aveni. Ezt úgy értelmezték, hogy az őseik kannibalista szokásaiba való betekintésként, amelyeket a maja törvények már régen megszüntettek.
„Így a maják számára a napfogyatkozás, amely a kozmikus térben történik, arra emlékeztet, hogy a társadalmi rendet mindig fenyegeti az egyensúly felborulásának veszélye” – magyarázta Aveni a Colgate Egyetem Ho Tung Vizualizációs Laboratóriumában tartott előadásában.
Kínában el akarták ijeszteni a sárkányt
Nem a maják voltak az egyetlenek, akik azt hitték, hogy látták, amint a Napot megeszik. Az ősi kínai mitológiában a napfogyatkozások akkor következtek be, amikor egy sárkány megpróbálta felfalni a Napot.
Válaszul az emberek az utcákon dobolva igyekeztek elijeszteni a sárkányt – írja a NASA. Egy ősi kínai feljegyzés – amely valószínűleg egy Kr. e. 2134-ben bekövetkezett napfogyatkozásra utal – arról számolt be, hogy „a Nap és a Hold nem találkozott harmonikusan”.
A NASA szerint az utcákon zajló kakofónia figyelmeztette a császárt arra, hogy mi történik odafent. Felbőszülve azon, hogy a két udvari csillagász nem tudta megjósolni az eseményt, mindkettőjüket lefejeztette.
Hellászban az istenek csapása
Az ókori görögök számára a napfogyatkozások az istenek emberekkel szembeni elégedetlenségének jelei voltak; megtorlásul a Nap elhagyta a Földet. A napfogyatkozás megnevezése rengeteg nyelven a görög „ekleipszisz” szóból származik, ami a Merriam-Webster szerint “elhagyást” vagy „elhagyatottságot” jelent.
Egy Kr. e. 647-ben bekövetkezett napfogyatkozásra reagálva a költő Archilochus ezt írta: „Semmi sem reménytelen, semmi sem esküszik lehetetlennek, semmi sem csodálatos, mióta Zeusz, az olümposziak atyja, nappalból éjszakát csinált, elrejtve a ragyogó Nap fényét, és fájdalmas félelem szállt az emberekre.”
Eltérő alapvetések
A modern tudomány segít megérteni, hogyan és mikor következnek be a napfogyatkozások, de az ősi kultúrák alapvetően más szemüvegen keresztül közelítették meg a kozmoszt, mint mi. Ők a természethez fordultak, hogy megértsék az emberi társadalmat. „Ami nekünk képtelenség, az egy másik kultúrában nem biztos, hogy az” – mondta Aveni.
És sok tekintetben a mai reakcióink talán nem is különböznek annyira. Aveni még ma is úgy látja, hogy az emberek a fogyatkozásokra a csodálkozás és a félelem keverékével reagálnak: „Félelem, mert ez valami rendkívüli – ez a furcsa alkonyat a nappalban.”
Ez is érdekelhet:
