Az emberiséget mindig is lenyűgözte a hosszabb, ha nem is örökké tartó élet gondolata, de halál elkerülése mindenképpen. Az ifjúság forrásának mítoszaitól kezdve a modern tudományos törekvésekig az élet meghosszabbítására való törekvés a történelem során mindig is jelen volt. De ahogy egyre többet tudunk meg a biológiáról, az orvostudományról és a genetikáról, felmerül a kérdés: van-e természetes határa annak, hogy az ember meddig élhet? És ha igen, túl tudunk-e lépni rajta?
Az eddigi legidősebb ember, Jeanne Calment 122 évet és 164 napot élt. Ez a rendkívüli teljesítmény elgondolkodtat minket: vajon ez az emberi élet felső határa? A demográfusok – a népesedési statisztikákat tanulmányozó tudósok – szerint az emberi maximális élettartam az elmúlt évszázadban fokozatosan növekedett, de ez a tendencia kiegyenlítődni látszik — számolt be róla a SciShow.
Egy 2016-os tanulmányban a kutatók a százévesek legnagyobb számával rendelkező országok – Franciaország, Japán, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok – adatait vizsgálták. Azt találták, hogy miközben az átlagos élettartam folyamatosan nőtt, a legidősebb halálozási életkor rekordja az 1990-es évek végén megállt. Elemzésük szerint a maximális élettartam 125 év körül lehet, ami nem áll messze Jeanne Calment rekordjától.
Egy újabb, 2022-ben készült tanulmány matematikai úton próbálta megbecsülni azt az életkort, amikor a túlélés esélye nullára csökken. Ez a tanulmány is hasonló felső határra mutatott rá, bár egyes kutatók szerint ez nem egy kemény határ, hanem inkább statisztikai valószínűség kérdése. Lényegében a 122 évnél tovább élés esélye jelentősen csökken, de ha elég sokan élnek tovább, valaki végül megdöntheti a jelenlegi rekordot.
Miért létezik a halál? Az öregedés biológiája
Annak megértéséhez, hogy miért van az emberi élettartamnak határa, az öregedés biológiájába kell elmélyednünk. A tudósok már nem használják klinikai értelemben az „időskori haldoklás” kifejezést, mert annak mindig van egy konkrét oka – legyen az szívelégtelenség, szervi elégtelenség vagy más probléma. Ahogy öregszünk, a szervezetünk elveszíti a károsodások javítására és a sérülésekből való felépülésre való képességét, ami fokozatos hanyatláshoz vezet.
Sejtszinten úgy tűnik, hogy az öregedés több tényezővel is összefügg. Az egyik fő tényező a sejtkárosodások idővel történő felhalmozódása. A sejtek elöregedhetnek, ami azt jelenti, hogy leállnak az osztódással, és egyfajta „csendes üzemmódba” kapcsolnak. Ezek az öregedő sejtek nem tudnak gyógyulni, és még a környező szöveteket is károsíthatják. Egy másik tényező a telomerek rövidülése – a kromoszómák végein lévő védőkupakok, amelyek megakadályozzák a DNS felbomlását. Minden egyes alkalommal, amikor egy sejt osztódik, ezek a telomerek addig rövidülnek, amíg túl rövidek lesznek ahhoz, hogy megvédjék a DNS-t, ami a sejt osztódásának leállásához vagy hibás működéséhez vezet.
Más elméletek szerint a DNS-ben felhalmozódó mutációk, a DNS-javító mechanizmusok kudarca vagy a DNS-metiláció – a génexpressziót befolyásoló folyamat – változásai állnak a háttérben. Egyes kutatók még azt is felvetik, hogy létezik egy „életóra”, amely olyan kulcsfontosságú életeseményeket szabályoz, mint a pubertás és a menopauza, és az öregedés ennek az órának az idővel történő leállása miatt következik be.
Meg tudjuk-e hosszabbítani az emberi élettartamot?
Mivel úgy tűnik, hogy az öregedés a biológiai folyamatok összeomlásából ered, vajon be tudunk-e avatkozni az emberi élettartam meghosszabbításába? Az ötlet izgalmas, és a tudósok különböző megközelítéseket vizsgálnak ennek érdekében.
A kutatás egyik területe az öregedéssel összefüggő specifikus útvonalak és molekulák megcélzása. Az IGF-1 hormon szintjének csökkentése például megduplázza a fonálférgek élettartamát, és hasonló megközelítéseket tesztelnek állatokon, például kutyákon. Ami azonban a férgeknél vagy a kutyáknál működik, nem feltétlenül működik az embernél, és a tudomány még mindig a kezdeti stádiumban van.
Egy másik ígéretes út a kalóriakorlátozás – a kalóriabevitel csökkentése alultápláltság nélkül. Ez egyes állatoknál bizonyítottan meghosszabbítja az élettartamot, és a kutatók vizsgálják, hogy az embernél is hasonló hatású lehet-e. Az olyan táplálékkiegészítők, mint a NAD (az energiaanyagcserében részt vevő molekula) és a kalóriacsökkentés hatásait utánzó gyógyszerek szintén tanulmányozás alatt állnak.
Ezen előrelépések ellenére jelentős kihívásokat jelent bármilyen öregedésgátló beavatkozás hatékonyságának tesztelése és bizonyítása az embereken. Egyrészt hiányzik egy általánosan elfogadott mérőszám a biológiai öregedésre, amely rövidítésként szolgálhatna arra, hogy mennyire „öregek” valakinek a sejtjei. Az olyan markerek, mint a DNS-metiláció vagy a gyulladás szintje adhatnak támpontokat, de ezek nem mindig korrelálnak közvetlenül a kronológiai korral.
Ráadásul az emberi öregedéssel kapcsolatos hosszú távú vizsgálatok elvégzése logisztikai szempontból is kihívást jelent. A résztvevőknek már lehetnek korral járó betegségeik, vagy többféle gyógyszert is szedhetnek, ami megnehezíti egy lehetséges öregedésgátló kezelés hatásának elkülönítését.
Meg kell halnunk?
Mindezen tudományos eredmények mellett is fennáll a kérdés: meg kell-e halnia az embereknek? A legtöbb tudós úgy véli, hogy az öregedés nem az evolúció által belénk programozott dolog, hanem inkább a testünk elhasználódásának véletlen mellékterméke. A természetes szelekció előnyben részesíti azokat a tulajdonságokat, amelyek segítenek elég sokáig életben maradni ahhoz, hogy szaporodni tudjunk, de ha már továbbadtuk génjeinket, nem sok evolúciós nyomás van arra, hogy a végtelenségig életben tartson minket.
Ennek ellenére egyes kutatók azt állítják, hogy a maximális élettartamnak evolúciós előnyei is lehetnek, például a generációk közötti verseny csökkentése. De még ha az öregedés bizonyos mértékig „programozott” is, még mindig nyitott kérdés, hogy felül tudjuk-e – és kell-e írnunk – ezt a programozást.
A hosszú élet kutatásának jövője
Bár még évtizedekre lehetünk attól, hogy végleges választ kapjunk arra a kérdésre, hogy az ember jelentősen meg tudja-e hosszabbítani az élettartamát, a kutatás értékes felismeréseket hoz. Még ha nem is érjük el a halhatatlanságot, a megszerzett ismeretek segíthetnek javítani az életminőséget öregedésünk során, meghosszabbítva az „egészségi élettartamunkat” – az egészségben eltöltött életszakaszunkat.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
Az Uránuszt egy hatalmas becsapódás boríthatta az ‘oldalára’
A Hold távolodásával egyre hosszabbak lesznek a napok
