Először találtak borostyánt az Antarktiszon
A tudósok jelentős felfedezést tettek, ugyanis először találtak borostyándarabokat a Föld egyik leghidegebb vidékén, az Antarktiszon.
A kutatást Dr. Johann P. Klages, az Alfred Wegener Intézet, és Dr. Henny Gerschel, a Freibergi Műszaki Egyetem szakértője vezette, ezzel pedig végre az összes kontinensen találtak már a fosszilis anyagból.
A Pine Island borostyán névre keresztelt leletet a névadó Pine Island-öbölben, az Amundsen-tengernél fedezték fel, és segítségével megtudhatjuk, milyen lehetett a Antarktisz környezete mintegy 90 millió évvel ezelőtt, a kréta korban.
A 946 méter mély óceáni magból származó borostyándarabok vizsgálata révén a kutatók részletesebb képet kapnak az ősi antarktiszi növényvilágról és éghajlatról. Dr. Klages szerint a borostyán értékes információkat nyújt a valaha meleg éghajlatú kontinens vegetációjáról és ökoszisztémájáról.
Illusztráció. Kiemelt kép: depositphotos.com
A Greek Reporter beszámolója szerint a borostyánban apró fakéregmaradványokat találtak, amelyek fénymikroszkóp alatt átlátszónak bizonyultak. A darabok kiváló állapota azt jelzi, hogy nem kerültek nagy nyomás vagy hő hatása alá, így gyakorlatilag érintetlenül maradtak, amely különösen értékessé teszi őket.
Dr. Gerschel szerint a lelet jó állapota arra enged következtetni, hogy közel a felszínhez őrződött meg, de arra is utal, hogy az ősi antarktiszi fák hasonló védelmi mechanizmusokkal rendelkeztek, mint napjainkban.
Egyes részek gyantaáramlás nyomait mutatják, ami azt jelenti, hogy a tűlevelű fák rovarok vagy tűz okozta sérülésekre reagálva engedték ki a gyantát, amely így kémiai védőréteget képezett a fertőzésekkel és környezeti veszélyekkel szemben. Ez a jelenség összetett és alkalmazkodóképes erdei ökoszisztémát mutat.
Az Antarktisz a középső kréta korszakban a mai mérsékelt övi erdőkhöz hasonlíthatott páradús légkörrel, sűrű növényzettel, amelyet tűlevelűek és egyéb gyantatermelő fák uraltak. Korábbi kutatások, például a Nature-ben megjelent 2020-as tanulmány is sűrű erdőségekre utalt a Déli-sark közelében, alátámasztva az Antarktisz egykori buja, zöld területének elméletét.
Dr. Klages és Dr. Gerschel számára ez a felfedezés nemcsak tudományos áttörést jelent, hanem egy ritka lehetőséget is, hogy közelebb kerüljenek a Föld távoli múltjának megismeréséhez.
Az antarktiszi borostyán vizsgálata fontos betekintést nyújt az ökoszisztémák evolúciójába és annak alkalmazkodóképességébe, ezáltal jobban megérthetjük, hogyan reagálhat bolygónk a jövő éghajlati kihívásaira.
Érdemes elolvasni:
