A Vogelkop-félszigeten a kutatók egy olyan állatot azonosítottak, amelyet korábban csak fosszilis maradványokból ismert a tudomány, valamint egy másik, eddig alig ismert erszényesfajt is felfedeztek.
„Egy olyan világban, ahol rengeteg a rossz hír – különösen a környezet állapotáról –, mindig örömteli, amikor kiderül, hogy egy korábban kihaltnak hitt faj mégis él” – mondta Euan Ritchie, a Deakin Egyetem ökológusa.
Fosszíliák és régi példányok vezettek a felfedezéshez
A felfedezésről szóló kutatás a Records of the Australian Museum tudományos folyóiratban jelent meg. A tanulmányban Tim Flannery és nemzetközi kutatócsoportja mutatta be, hogyan sikerült azonosítani a rejtélyes állatokat.
A most azonosított példányok az úgynevezett „Lázár-fajok” közé tartoznak – vagyis olyan élőlények, amelyeket a tudomány már kihaltnak hitt, majd később mégis élve találtak meg.
Tim Flannery ausztrál zoológus szerint már egyetlen Lázár-faj felfedezése is rendkívül ritka.
„Egy ilyen faj megtalálása önmagában is kivételes esemény. Az, hogy egyszerre kettőt is találtunk, egészen különleges” – mondta a kutató.
A projektben ausztrál, amerikai és pápua kutatók dolgoztak együtt, a terepmunkábanpedig a Pápua Egyetem kutatói és a helyi közösségek tagjai játszottak fontos szerepet.
Sikló erszényes és hosszúujjú posszum: két ritka állat a Vogelkop erdeiből
A felfedezett fajok egyike a Tous ayamaruensis, vagyis az úgynevezett gyűrűsfarkú siklóerszényes. Ez egy kis termetű erszényes állatka, amely bőrhártyája segítségével egyik fáról a másikra siklik, miközben hosszú, erős kapaszkodásra alkalmas farka segíti a gyors mozgásban.
A kutatók feltételezése szerint főként növényi nedvekkel és levelekkel táplálkozik. Élőhelye a Vogelkop-félsziget sűrű esőerdei, ahol a magas fák között mozog és faodvakban talál menedéket.
A Dactylonax kambuayai nevű erszényest is élve azonosították, amely a csíkos erszényesek közé tartozik. Ez egy kis termetű, feltűnő csíkozású állat, amelynek egyik ujja különösen hosszú – csaknem kétszer akkora, mint a többi.
A kutatók szerint ez az alkalmazkodás segítheti a táplálékszerzésben, például a kéreg repedéseiben vagy növényi rostok között rejtőző táplálék elérésében. A faj elsősorban alacsonyabban fekvő esőerdőkben él a Vogelkop-félszigeten, és korábban csak fosszilis maradványokból ismerték, ezért a mostani megfigyelések különösen jelentősnek számítanak.
A kutatók számára az is figyelemre méltó, hogy a gyűrűsfarkú siklóerszényes nemcsak tudományos szempontból fontos. A Vogelkop-félsziget egyes közösségei szent állatként tisztelik, és a hagyományok szerint az erdőkhöz és az ősök szelleméhez is kapcsolódik. Ez a tisztelet valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy élőhelye évszázadokon át viszonylag érintetlen maradt.
„A Tambrauw és a Maybrat klánok egy része Tous néven ismeri ezt az állatot, és szentként tiszteli. Az ősök szellemének megtestesüléseként tekintenek rá, és fontos szerepet játszik egy úgynevezett beavatási hagyományban is” – mondta Rika Korain, a Maybrat közösség tagja és a tanulmány társszerzője.
Új-Guinea esőerdei a bolygó egyik leggazdagabb, ugyanakkor legkevésbé feltárt ökoszisztémái közé tartoznak. A Vogelkop-félsziget különösen elszigetelt területei pedig még ma is rejthetnek olyan fajokat, amelyekről a tudomány egyelőre semmit sem tud.
Ha érdekelnek a különleges állatfajok, korábban a világ legidősebb ismert állatáról is írtunk:
- A világ legidősebb állata, Ming, 507 éves volt, amikor az ember véletlenül elpusztította