A Tenkes kapitányának mítoszvilága – Siklóson jártunk

A szocializmus időszaka komoly hangsúlyt fektetett a császárellenes felkelések kidomborítására, így kerül az elnyomás ellen küzdő Rákóczi Ferenc fejedelem az ötvenforintosra, és ekkor forgatják szabadságharcáról a jobbnál jobb és színvonalasabbnál színvonalasabb filmeket, többek között a Rákóczi hadnagyát és a Tenkes kapitányát is.

A siklósi vár, Fotó: Magyar Várarchívum Alapítvány

A Tenkes kapitánya forgatási helyszínéül a siklósi várat választották, mely épségével tudott hátteret nyújtani az egyébként kitalált történetnek. A fim kisebb költségvetésűnek számított, ezért a látványos tömeg – és csatajeleneteit a már említett Rákóczi hadnagyából kölcsönözték. Mindkét filmre jellemző a hazafias, lelkes forradalmi hevület, melyet kiemelkedő színészgárda keltett életre.

Siklós, Fotó: Magyar Várarchívum Alapítvány

BEZÁRÁS

A történet a kuruc Eke Máté kalandjairól szól, aki Tell Vilmos, Robin Hood, a Fekete Tulipán, vagy a Vörös Pimpernel egyfajta összegyúrt személyisége: megvédi a szegény népet és igazságot oszt az elnyomókkal szemben.

A film, bár könnyed stílusban játszódik és nem megtörtént eseményeket dolgoz fel, mégis a mai napig meghatározza a Rákóczi-szabadságharc megítélését. A valóság azonban a sorozatban látottaknál jóval összetettebb volt, erre az alábbiakban említünk néhány példát:

A Tenkes kapitányában is jellemző a túlerő ellen hadakozó kevés és fanatikus kuruc. A szabadságharc alatt igazából a császári haderő szinte végig jelentős létszámbeli hátrányban volt, ami a legnagyobbnak számító trencséni ütközetben is mindössze negyedét, harmadát tette ki Rákóczi hadának. A kuruc katonaság szervezetlen, fegyelmezetlen, felszereletlen volt, melyet mutat, hogy az igazán jelentős ütközetek közül egyet sem tudtak megnyerni, valamint komolyabb erősség megostromolására sem voltak alkalmasak. Portyáik gyakran a magyar lakosságot sújtották, így nem is mindig voltak népszerűek.

A várkápolna, Fotó: Mayer Jácint

A szabadságharc fogalma ugyan elfogadott, de ez a teljes nemzet függetlenségi harcát kellene, hogy jelentse, azonban a kurucpárti területek és királypárti területek nagysága hozzávetőlegesen megegyezett. A főrendek és a főpapság nem áll a kurucok oldalára, a köznemesség pedig a hadi helyzetnek megfelelően ingadozott. Az oda-vissza átállások amúgy is jellemzőek az időszakra, gondoljunk csak a híres brigadérosra, Béri Balogh Ádámra. Ennek megfelelően nem is állíthatjuk, hogy ez a magyarság teljes harca lett volna idegenek ellen, hiszen a labancokon általában csak a király – vagy császárpárti egységeket értjük, akik között nagy számban küzdöttek magyarok. A közhiedelemmel ellentétben ez akkor sem német (osztrák)-magyar háború, ha a németajkúak többséget is alkottak a császári katonaság soraiban a magyarokon, dánokon, rácokon és másokon kívül. A korabeli megítélés nem volt azonos a romantikus 19. századi, és az arra épülő 20. századi, immáron marxista felfogással. Összességében a szabadságharc helyett inkább felel meg a helyzet a polgárháború fogalmának.

A barbakán, Fotó: Mayer Jácint

Az harci cselekményeket 1711-ben lezáró szatmári béke valós békének volt tekinthető, ami a későbbi, 1867-es kiegyezéshez hasonlítható, és semmiképpen sem a világosi fegyverletétel utáni megtorlás időszakához. A békét labanc oldalról megkötő Pálffy János az addigra már teljesen szétvert kurucságnak kvázi megkegyelmez, ami mutatja, hogy a hazafiak a király szolgálatában sem tétlenkedtek.

Gyilokjáró, Fotó: Mayer Jácint

Érdemes elolvasniNégynapos harc a biztos halál tudatában – Drégely várában jártunk

Siklós térsége egyáltalán nem számított a szabadságharc idején felkelőpártinak. A vár többször cserél gazdát, azonban ez is általában harc nélkül történik, és csak rövidebb ideig tudják ellenőrizni a térséget kuruc erők. A török regnálását 1543-tól 1686-ig teljességben átvészelő vár a Rákóczi-korszak után is ép marad, azonban katonai jellege háttérbe szorul. Látványos védműveit nem korszerűsítik, az épületet barokkizálják, mely innentől lakhely funkcióval bír. Története során sok nagynevű tulajdonosa volt: a kezdeteket jelentő Soklyósy család után megemlíthetjük a Garaiakat, Corvin Jánost, a Perényieket, a Caprara -, a Batthyány – és a Benyovszky családot. A rendszerváltás után a várból kiköltözött az addig ott lévő szálloda és turistaszálló. Felújítása több ütemben történt: megújult a keleti szárny, a Dorottya-kert, a kápolna, a barbakán, a felhajtóhíd, a gyilokjárók, a teljes homlokzat és az többek között az északi terasz. Színvonalas kiállítóterek kerültek kialakításra, melyek közül a legjelentősebb a gótikus zárterkély, a tömlöc, a bormúzeum, a reneszánsz kiállítás, az imafülke, fegyver – és hadtörténettel foglalkozó termek, és a várkápolna. Az épen maradt vár külső védművei és mutatós barbakánja külön is nagyobb sétát és figyelmet érdemelnek. A műemlék kifejezetten látogatóbarát, korszerű létesítmény, komolyabb kulturális szabadidős tevékenységre alkalmas, és kiválóan kiszolgálja a Tenkes kapitányának kis kurucapródjait is.

Galéria