A túlgondolt műemlékértelmezés előfutára. Csókakő várában jártunk
A középkorban a nyugati határ felől folyamatos veszély fenyegeti a Magyar Királyságot. A szomszéd területek irányából rendszeresek a német betörések és hadmozdulatok, melyekre a kisebb katonai erőt felvonultatni tudó magyaroknak szervezetten kellett reagálni.
Csókakő vára, Fotó: Mayer Jácint
Az első védelmi vonalat a közös határszakasz mezsgyéje jelentette a Duna mellett Pozsony irányában, amiken a támadások kezdeti szakaszában még könnyebben átjutott az ellenség. Utána viszont a Kisalföld térsége várt a betolakodókra, melyen a kisebb, gyorsan mozgó magyar csapatok már fárasztották és folyamatosan zaklatták a nagyobb haderőt, hol ebből, hol abból az irányból. Nagyobb ütközetekre ritkán került sor, elsősorban a kimerítés volt a cél, de akadt olyan alkalom is, amikor a már legyengült német szemben találta magát a nehézlovasokkal is felálló teljes, pihent magyar hadsereggel. A monda szerint az 1051-ben történt sikertelen német betörési kísérlet után kapta a Vértes-hegység nevét a páncélzatukat elhajító menekülő német vitézek után.
A megújult csókakői vár, Fotó: Mayer Jácint
Az említett hadviselési rendszernek ad hátteret a Dunántúli-középhegység, mely egy kisebb erődítésekből álló, természetes védvonal. A várak a völgyek, utak ellenőrzését szolgálják és egyben katonai támaszpontok, melyekből az Alpokig ellenőrizni lehet a tájat. Ennek részét képezi Csókakő vára, mely a Bakonyt és a Vértest kettészelő Móri-árok felett gyakorolt ellenőrzést.
A felsővár, Fotó: Mayer Jácint
Csókakő vára stratégiai ponton, a Vértes-hegység szélén, a 479 m magas Csóka-hegy oldalában, egy sziklaplatón épült a 13. század vége felé.
A várkapu, Fotó: Mayer Jácint
A vár története a Csák-nemzetséggel kezdődik, majd királyi vár lesz, amit később sok tulajdonosváltás és zálogbirtoki szerep követ. A kettős királyi korszaktól többször jelenik meg katonaság falai alatt. A török először 1544-ben foglalja el, majd többször cserél gazdát, mire Buda 1686-os felszabadítását követően végleg véget ér az oszmán uralom. A háború elmúlásával a kicsiny és elavult vár katonai szerepe is megszűnt, melyet funkció híján végleg az enyészetnek hagytak.
A modern várkápolna, Fotó: Mayer Jácint
A nagyobb volumenű újabb magyarországi műemlékfelújítási munkálatok egyik első állatorvosi lovának tartott eredménye Csókakő vára volt. A rendszerváltást követő időszakban helyi kezdeményezés indult a rossz állapotú vár megmentésére és feltárások is kezdődtek, majd napjainkig tartó helyreállítás, rekonstrukció valósult meg. Az eredeti romos falrészletek modern, hivalkodó kiegészítéseket kaptak, melyek ugyan nem hazudják magukat eredetinek, azonban rikító fehérségükkel, modern kivitelezésükkel és jelentős méretükkel túldominálják a történelmet, tönkretéve azt. A durva kontraszthatást leginkább két fő épületrész: az új kaputorony és a teljesen jelenkori kápolna adja. A bizonyíthatósági határok és a lehetőség szerinti korhű anyaghasználat itt vita tárgyát képezik, melyek ránézésre aggodalommal töltik el a szemlélődőt. A munkálatok nem fejeződtek még be a vár teljes területén, azonban az eddigi eredmények hatásai már örök érvényűek maradnak. Csókakőt számos kritika érte a várbarátok részéről, akkor még nem tudva arról, hogy országosan több helyen fog hasonló elképzelés megvalósulni, melynek itt csupán az első eredményét lehetett látni.
Érdemes elolvasniGiccses középkori lakótorony árnyékolja be a szépen felújított nagyvázsonyi panelvárat
A nem véletlenül jó kilátópontra épített várból kitűnő panoráma nyílik a déli síkság felé, a Kelet-Bakony vonulataira, a móri szőlőtelkekre, és a szomszédos fehérvárcsurgói tavak irányába. A vár területe ma szabadon bejárható, melyeket szűk méreteiből adódóan maximum kisebb csoportokban érdemes felkeresni.
