A psziché háborúja: az ukránok a felszabadításért küzdenek, de miért harcolnak az oroszok?

Oroszország Ukrajna ellen indított háborújának kulcskérdése lehet a motiváció. Amíg az ukránok a nemzeti felszabadításért vállvetve harcolnak, addig az agresszor oldalán orosz és más nemzetiségű csapatok vegyesen igyekeznek sikereket elérni, csakhogy itt mindenkinek más a motivációja, és ez döntő jelentőségű lehet. 

Eggyé kovácsolta őket a háború

Hogy jelenleg hogy állnak az ukránok motivációval, azt talán a legjobban az a videó jellemzi, amit egy hete osztott meg az ukrán kormány az interneten, írja a The Guardian. A Vágy és érzékelés (Atonement) című “buzdító film” a dunkerque-i tengerparti jelenetével kezdődik, a katonák megható előadásában a Dear Lord and Father of Mankind, majd végig lehet hallgatni, hogy több száz ukrán harcos az ország himnuszát éneklik a szabadban a múlt heti sikeres harkivi offenzíva előtt.

 

Egy biztos, a háború a hetedik hónap vége felé halad, és az orosz támadás olyan hazafias mozgósítást indított el, amely a harctéren is kifizetődik.

“A morál a legfontosabb tényező a szárazföldi erők számára. Nem csak arról szól, hogy a katonák hogyan érzik a kilátásaikat az ellenséghez képest, hanem arról is, hogy milyen tapasztalatokat szereztek a közelmúltban, és hogyan tekintenek előre a jövőbe” mondja Jack Watling, a Royal United Services Institute katonai kutatóintézet szárazföldi hadviselés szakértője.

Az ukrán oldalon egy olyan hadsereg harcol, amely úgy véli, hogy a nemzeti felszabadítás ügyéért küzd. Miután sikerült az első lendületét megtörni az oroszoknak, amikor egyenesen Kijevig akartak masírozni, illetve részsikereket értek el, például legutóbb Harkivnál visszaszorították a támadókat, Ukrajna egyre inkább úgy véli, hogy egy napon megnyeri a háborút.

Persze jöhet a jogos felvetés, hogy Kijevet segíti a nyugati hírszerzés, a finanszírozás és mindenekelőtt a fegyverszállítások, de ez mind hiába lenne, ha egy elgyötört gyáva nép lenne, akik azt mondogatnák, hogy jobb feladni, hiszen egy óriással küzdenek.

A morált természetesen nem lehet leválasztani a tágabb katonai és politikai kontextusról, de önmagában is rendkívül fontos szerepe van. A sebesült ukrán katonák gyakran egyből vissza akarnak térni a frontvonalba, és azt mondják, hogy az Oroszország elleni harcra szükség van, még annak ellenére, ami velük történt.

Mi lehet a támadók motivációja?

Először is fontos tisztázni, hogy ez nem egy egységes orosz hadseregről van szó, hanem profi katonákból álló csapatok igyekeznek a Kreml céljait elérni. Vannak bőven zsoldosok (például a Wagner csoport), vannak politikai számítás miatt ott harcoló csecsenek és más nemzetiségű katonák, de még börtönből kihozott bűnözők is, akiket Moszkva hozott ki. A szeparatisták gyakran vonakodnak attól, hogy Donyeck és Luhanszk tartományokon kívül harcoljanak, és akik közül sokan kimerültek, miután több mint hat hónapon keresztül folyamatosan, váltás nélkül harcolnak.

Míg Ukrajna a kezdeti mozgósítás óta csendben nagyszámú katonát képzett ki, és nyugatról szállított fegyverekkel töltötte fel őket, addig Oroszország sokkal kevesebbet tett. Közeleg a tél, és döntő fontosságú lesz, hogy mindkét fél mennyire van felkészülve.

“Az oroszoknál rossz a morál, rossz a bajtársiasság, a parancsnokságukba vetett bizalom hiánya a kezdetektől fogva. A legtöbb katonának nem mondták, hogy háború kezdődik, és sok minden, amit az ukránokról állított a Kreml, a helyszínen rájöttek, hogy hazugság volt”

– mondta Watling. Azóta többször is volt példa arra, hogy egyes orosz katonák vonakodnak harcolni, és Moszkva nehézségekbe ütközik a toborzásban.

Oroszország nem az első nagyhatalom lenne, amelyet egy kisebb, de elszántabb ellenfél megalázott a közelmúlt történelmében. A tálibok tavaly végül azért nyerték vissza a hatalmat Afganisztánban, mert az Egyesült Államoknak már nem volt kedve hosszú, őrlő háborút vívni egy olyan ellenféllel szemben, amely nem volt hajlandó engedni. A háború azon múlhat, hogy melyik fél hajlandó a legtöbb áldozatot elszenvedni, ha a gyors győzelem nem érhető el.

Még az ukrán kormányt és nyugati támogatóit is meglepte azonban a nemzeti összetartozás ereje. A háború kezdetekor amerikai tisztviselők attól tartottak, hogy Kijev napokon belül eleshet. Sőt, a kormányban dolgozó magas rangú ukránok arról számoltak be, hogy meglepődtek azon, hogy milyen szorgalmasan hajtották végre a parancsokat, és egyikük azt mondta a Washington Postnak, hogy az invázió óta a tisztviselők “hatékonyabban dolgoztak, mint valaha”.

Az ideológia, a vallás és a nacionalizmus mind segít megnyerni a háborúkat, de az igazságérzet is fontos. A friss jelentések, amelyek szerint több mint 440 holttestet találtak egy Izjum melletti temetkezési helyen, valószínűleg az orosz megszállás valóságáról szóló zord leleplezések kezdetét jelentik, és egyben motiválóan hatnak majd a csapatokra és másokra Ukrajnában. Az Ukrajnába látogató politikusok már most is gyakran vezetik körbe a Kijevtől északnyugatra fekvő bucsai tömegsírhelyet, hogy megpróbálják megnyerni őket a védők ügyének.

Állítsuk ezt ismét szembe az orosz féllel. A héten került elő egy videó, amelyen Jevgenyij Prigozsin zsoldosfőnök egy nagy csoport fogolyhoz szól, és azt mondja nekik, hogy “ha hat hónapot szolgáltok” az ő Wagner-csoportjában, “szabadok vagytok”, és azt mondja, hogy az ukrajnai háború “kemény háború, meg sem közelíti a csecsenföldihez hasonlót”, és hogy szükség van a segítségükre. Míg az ukrán katonák egy részét olyan helyeken képzik ki, mint az Egyesült Királyság, addig az orosz oldalon az újoncok a börtönből érkeznek.

A motiváltak és a zsoldosok közötti ilyen különbség valószínűleg a jövőben még jobban fel fog erősödni, és kritikus tényező lesz a háború folytatásában, feltéve, hogy a nyugati támogatás Ukrajnának továbbra is folytatódik. “Úgy vélem, hogy most az oroszok jövő évi ukrajnai vereségének pályáján vagyunk” – mondta Watling.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2022/09/15/video-orosz-zsoldosvezer-meghokkento-vallomasa-szivargott-ki/” ][/hm_embed]

Source: