Fort Drum, a ‘Beton Csatahajó’
Fort Drum, becenevén a “Beton Csatahajó”, egy erődített sziget, amely a Fülöp-szigeteken, a Manila-öböl torkolatánál található.
A korábban El Fraile-sziget néven ismert területet az Egyesült Államok a spanyol-amerikai háború (1898) után szerezte meg. A konfliktus során az Egyesült Államok a karibi térség domináns hatalmává vált, és megszerezte Puerto Ricót, Guamot és a Fülöp-szigeteket, írja a Heritage Daily.
Az amerikai erődítési tanács az El Fraile-szigetet aknavédelmi járatok állomásának tervezte, amely a Manila- és Subic-öböl kikötői védelmének része lett volna. Fort Drum mellett egy védelmi láncot terveztek, amely Fort Mills (Corregidor), Fort Hughes (Caballo-sziget), Fort Frank (Carabao-sziget) és Fort Wint (Grande-sziget) erődöket tartalmazott.
Egy ‘hajó’, amely soha sem ment sehova
A hadügyminisztérium azonban úgy döntött, hogy az El Fraile-szigetet a földdel teszi egyenlővé, és megbízta a U.S. Army Corps of Engineers-t, hogy építsen egy 6 méter vastag acél-vasbeton fedélzetet, amelyet 30 és 35 centiméteres ágyúkkal szereltek fel, amelyek a Marshall és Wilson nevet kapták. A másodlagos fegyverzetet két pár 15 centiméteres ágyú biztosította, amelyeket a főszerkezet két oldalán lévő páncélozott járatokba szereltek.
A Fort Drum 1914-ben lépett aktív szolgálatba, mintegy 240 tiszt és sorkatona állomásozott benne. Az építmény követte az El Fraile-sziget természetes vonalait, az erőd távolról egy csatahajóra hasonlít, ezért kapta a “beton csatahajó” becenevet.
Miután a második világháború alatt a japán császári hadsereg megszállta Luzont, Fort Drum lett az első amerikai tüzérségi üteg, amely tüzet nyitott a japánokra, és elhárított egy japánok által elfoglalt szigetközi gőzhajót. Számos légitámadás és a Ternate közelében, a szárazföldön állomásozó japán 150 mm-es ágyú ütegek folyamatos tüzelése után a Corregidor elestét követően, 1942. május 6-án Fort Drum megadta magát a japán erőknek.
Visszaszerezni sem volt sétagalopp
A Manila visszafoglalására indított amerikai offenzíva után 1945-ben Fort Drum volt az utolsó állva maradt japán erőd az öbölben. Az amerikai erők intenzív légi és tengeri bombázása után egy módosított Landing Ship Medium (LSM) szállította az amerikai csapatokat, amelyek gyorsan ellenőrzésük alá vonták az erőd felső fedélzetét.
Ahelyett, hogy megpróbáltak volna betörni, a harci mérnökök benzinkeveréket pumpáltak a felső fedélzet szellőzőnyílásain keresztül, és egy időzített gyújtószerkezettel robbantottak az épület belsejében. A robbanás 100 méter magasságig repítette az egy 1 tonnás ajtót, és jelentős károkat okozott az erőd vasbeton falainak egyes részeiben.
A nagy hőség és a folyamatos belső tüzek miatt az amerikai csapatoknak 5 napot kellett várniuk, mielőtt behatolhattak volna a belső szerkezetbe, ahol a kazánházban 62 japán katona elszenesedett maradványait találták meg, a felső emeleteken pedig 6 katona fulladt meg.
A második világháború befejezése után Fort Drumot leszerelték és elhagyatottá vált. 2001-ben a Fülöp-szigeteki Parti Őrség újrahasznosította, és a felső fedélzetre egy automata fényt szereltek fel, amely a Manilai-öböl déli csatornájába behajózó hajók biztonságos irányítására szolgál.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
