A világon semmi sem tökéletes. Minden rendszernek, megoldásnak vagy gyakorlatnak megvannak a maga hibái. A kulturális különbségek pedig még inkább kiütköznek, mikor két teljesen más életfelfogás találkozik. Az American Factory c. 2019-es dokumentumfilm pont ezeket a témákat taglalja, mikor az végén mindez nem számít, hiszen a technológia mindent megváltoztat.
2019-ben jelent meg az American Factory c. film, amely arról szól, hogy a Fuyao Üvegipari cégcsoport hogyan vásárol fel és indít újra egy régi General Motors gyárat Moraine városában, Ohio államban. A film Cao Dewangot követi végig, amint körbejárja a gyárát és közben mesél a cég történetéről, az amerikai gyár alapításról, a nehézségekről, az alkalmazottakról és leginkább a kulturális különbségekről. A filmben természetesen nem csak az alapító álláspontját hallhatjuk, hanem az ott dolgozókét is, akik közt kínaiak és amerikaiak. A két nemzetiség álláspontja és a munkához való viszonyuk merőben eltér egymástól, ami egy nagyon érdekes kontrasztot teremt a két világlátás között is.
Kínai gyár Amerikában
Az Egyesült Államok északkeleti részét úgyis szokták nevezni, mint a “rozsdaöv.” Valamikor ez a terület volt az amerikai ipar szíve. Miután a termelés jelentős részét kiszervezték Kínába és egyéb távol-keleti országokba, megindult a régió hanyatlása. Talán a legismertebb és legtragikusabb ilyen város Detroit volt, amelynek a híre még hazánkba is bőven eljutott. Bár Detroit a legszembetűnőbb példa, de majd egy tucat államot érintett az ipar eltűnése az országból. Ebből kifolyólag emberek milliói maradtak munka nélkül.
A volt General Motors gyár újraindítása hatalmas lehetőség volt emberek ezreinek, hogy a haldokló ipari régióba új életet leheljenek. Eleinte az amerikai dolgozók boldogok voltak, hogy újra van munkájuk, viszont a kulturális különbségek elég gyorsan kiütköztek. Amerikaiként kínaiaknak dolgozni elég gyorsan kellemetlenné vált, hiszen teljesen más munkamorált képvisel a két nemzetiség.
A hatékonyság ára
A kínai ipar rengeteg fejlődött az utóbbi évtizedekben. Az olcsó, gagyi termékek kora leáldozott. A “Made in China” felirat már régen nem a silányság jele. Azonban a kínai ipar fejlődésének és hatékonyságának hatalmas ára volt. A kínai munkamorál sokkal inkább a minőségre és hatékonyságra figyel, hogy a gyár a lehető legjobbat tudja biztosítani. Az egyéni érdekek nem számítanak annyira, mint a közösen megtermelt javak. Ezt szokták kollektivizmusként is emlegetni, mikor az összérdek felülírja az egyéni érdekeket. A kínaiak heti hat napot dolgoznak a gyárban, sokszor akár hetekig vagy hónapokig sem látják a családjukat, mert a munka mindennél fontosabb.
Természetesen kínai cégről van szó, így az újranyitott gyárban a kínai munkamorált lett volna az elvárt. A gond csak az volt, hogy az amerikaiak egyáltalán nem így gondolkoztak. Az amerikai filozófia sokkal individualistább. Az egyén érdekei fontosabbak, mint az összérdek. Ahogy az amerikaiak megfogalmazták: Ők dolgozni járnak ide és pénzt keresni, nem a cégért élni. Nyilván ez az amerikai munkások produktivitásán is érződött, viszont sokkal jobb körülmények között éltek ennek köszönhetően.
A film rávilágít a nagy kérdésre, miszerint a az élet kárára menő produktivitás a fontos, vagy inkább az élet fontos és a munka csak a pénz miatt fontos igazán. A jó megoldás valahol középen lenne, hiszen az igazán jó termék akkor készülhet el, ha a munkások is mindent beletesznek, de emellett marad idejük élni is.
Kultúra csere és automatizálás
A film legironikusabb pontja, hogy a két teljesen eltérő kultúra pont úgy kezdett viselkedni mint a másik. Az amerikaiak elkezdtek szakszervezetet szervezni, hogy megvédjék a jogaikat. Ez azért érdekes mert Amerikában a szakszervezeteknek jó hírneve. Ennek hátterében az is áll, hogy a szakszervezetet sokan kommunista dolognak tartják, ami leginkább a hidegháború alatti “Red Scare” propagandának köszönhető. Vagyis bármi, ami kicsit is a Szovjetunió működésére emlékeztet, az rossz. De a gyárban mégis az amerikaiak kezdtek “kommunista” módszereket alkalmazni. Mindeközben a gyár vezetői folyamatosan a profitot hajszolták, csakúgy, mint bármelyik másik gazdag amerikai.
Viszont a film végén a hatékonyság és a profitmaximalizálás mindent felülír. A végén már a gépesített gyártósorokat láthatjuk, ami mind a kínai, mind az amerikai munkamorált is felülírja. Vagyis végső soron ennek a harcnak nincs győztese, mert a gépek mindenki munkáját elveszik.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
