Túlélte magyarországi kivégzését a protestáns prédikátor

A mohácsi csata előtti időszak nem kedvezett a protestáns nézetek magyarországi terjedésének. A frissen szárbaszökött gondolatok terjedését a magyar országgyűlés súlyos határozatokkal igyekezett meggátolni. A lutheri tanok terjesztéséért máglyahalál járt. Ugyanakkor a wittenbergi tanok mégis terjedtek, Habsburg Mária királyné német környezetében és a német városokban. Ebbe az ellentmondásos világba érkezett meg Andreas Fischer protestáns prédikátor, aki szintén elszenvedőjévé vált a protestánsok üldözésének. Első alkalommal azonban sikeresen túlélte a saját kivégzését.

Protestánsok a Mohács előtti Magyarországon

A protestantizmus kezdetét hagyományosan 1517. október 31-re szoktuk tenni. A hagyomány szerint Luther Márton ezen a napon szögezte ki tételeit a wittenbergi vártemplom kapujára. (Bár újabban ebben az aktusban többen kételkednek). 1517-et követően a lutheri tanok hamar elterjedni látszottak Magyarországon. A terjedés két fő irányban történt. Egyrészt a magyar városok német nyelvű polgársága kiterjedt kapcsolatokkal bírt a német városok felé, így hamar be tudtak kapcsolódni a lutheri eszmék körforgásába. Másrészt a magyar királyné, Habsburg Mária foglalkoztatott olyan embereket, akikre Luther követőiként tekinthetünk.

Orlai Petrich Soma – II. Lajos testének megtalálása (Wikipédia)

A magyar rendek eleinte nem nézték jó szemmel a protestáns tanok terjesztését. Szalkai László, az esztergomi érsek, kihirdettette a Luthert kiátkozó pápai bullákat és ő maga is azt tanácsolta II. Lajos magyar királynak, hogy keményen lépjen fel az eretnekek ellen. A magyar országgyűlés maga is osztotta az érsek álláspontját. 1523-ban és 1525-ben törvényeket hozott ellenük. Ezek alapján a lutheri tanokat vallók fej-, és jószágvesztésre számíthattak, de a későbbi törvényi rendelkezés már mind az egyházi, mind a világi személyekre máglyahalált irányozott elő.

A törvényt vélhetően végrehajtották, mert értesülünk arról, hogy egy felső-ausztriai könyvárust, aki lutheri eszméket tartalmazó műveket hozott be az országba, máglyán égettek meg. Ennek ellenére, amikor a királyné környezetében lévő protestáns prédikátor és társai kerültek volna sorra, őrizetbevételük ellenére sikerült megmenteni őket. (Igaz, a bevádolt lutheránusoknak menekülniük kellett). Az 1526 áprilisában tartott rákosi országgyűlés végül vissza is vonta a protestánsokra vonatkozó határozatait.

Egy protestáns prédikátor Magyarországon

A mohácsi csata során a magyar politikai és egyházi elit jelentős része ott maradt a csatamezőn. A vereség után kitört a háború Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János között. Bár egyikük sem szimpatizált a reformációval, még Ferdinánd is ódzkodott az erőteljesebb fellépéstől. Ennek oka egyszerűen az volt, hogy a protestáns fejedelmek pénzzel és katonákkal járultak hozzá a török elleni harcokhoz. Az pedig aligha mutatott volna jól a Habsburg uralkodó számára, hogy a támogatás ellenére tevékenyen üldözi a protestánsokat.

A felső-magyarországi városokban így hamar megjelent a protestantizmus. Fő forrásául a német birodalmi városokból érkező papság szolgált, akik aztán a bányavárosokban és más németajkú polgársággal bíró városokban is prédikáltak. Így tett a Morvaországból érkező Andreas Fischer, aki a Szepességet járta be. Azonban akkor, amikor Svedléren prédikált, Johann Katzianer Ferdinánd egyik parancsnoka elfogatta őt és a feleségét, majd halálra ítélte őket.

A svendléri Szent Margit-templom (Wikipédia)

Az ítélet végrehajtását rábízta Peter Walachra, Csicsva várának várnagyára, aki azonban alaposan elszúrta a feladatát. Fennmaradt levelében ugyanis részletesen megmagyarázza, hogy miért nem sikerült a kivégzés. Eszerint Fischerre az várt, hogy gerendára feszítsék, megfojtsák és a vár fokáról a mélybe vessék. Amikor azonban a kivégzésre sor került volna, vélhetően vihar tört ki. A protestáns prédikátor kezei és lábai már meg voltak kötve. A kötél valahogy elszakadt, Fischer viszont a mélybe bukott, fejjel a vár alatti szikláknak. Valahogy viszont túlélte az esést, felkelt és elmenekült.

Csicsva vára (Wikipédia)

A várőrség nem mert utána menni, mert a vihar miatt az ágyúk és a puskák is csütörtököt mondtak. Az égen pedig mindenféle jeleket véltek felfedezni. Inkább isteni jelként magyarázták a dolgot és futni hagyták Fischert. A feleségét azonban másnap, 1529. június 26-án vízbe fojtották.

Egy protestáns prédikátor, akit kétszer vetettek le a toronyból

Fischer nem nyugodhatott meg sokáig. 1529 júliusában már Svedléren és Lőcsén prédikált, sőt újrakeresztelte a híveit. (Ebből következtetnek arra kutatók, hogy valójában nem a lutheri tanokat követte, ahogy azt időnként a hagyomány tartja, hanem anabaptista lehetett). A gyászévet sem várta ki, ugyanis november 10-én elvette egy lőcsei polgár lányát. Amikor azonban ismét katonákat küldtek elleene, jobbnak látta odébb állni, Kisszebenen keresztül Krakkóba majd Morvaországba menekült.

Ezt követően a morvaországi Nikolsburgban terjesztette az anabaptista tanokat. I. Ferdinánd azonban Morvaországban nem tűrte az anabaptistákat, így Fischernek ott kellett hagynia a várost, a közösség pedig vélhetően felbomlott a határozott uralkodói rendelkezések hatására. Egy rövid időre kénytelen volt továbbállni a morvaországi Jamnitz városába. Innen továbbállt Felső-Magyarországra.

Itt azonban már elhagyta korábbi szerencséje. 1542-ben Bebek Ferenc elfogatta és elítéltette. Krasznahorka várának tornyából hajították le, ám ezúttal már nem tudott megmenekülni.