Hét nem létező aranyváros, amelyet évekig kerestek a spanyol hódítók
A 15. században megkezdődtek a nagy földrajzi felfedezések. A spanyolok és a portugálok pedig messze kiemelkedtek a többiek közül, ugyanis mindenkinél több expedíciót finanszíroztak. Többek között Cibola hét aranyvárosát is megcélozták, ám nyílvánvaló okokból sosem jutottak el oda.
Az Újvilág újbóli meglátogatása, a nyugat-afrikai partok és a keletre vezető óceáni útvonal felfedezése hatalmas gazdagságot hozott az Ibériai-félsziget hajós nemzeteinek. A felfedezésekkel viszont együtt jár a mérhetetlen kapzsiság is, így amikor a hajósok meghallották a legendákat Cibola hét aranyvárosáról, azonnal útnak indultak a rejtélyes települések felkutatására, írja az Ancient Origins.
Az aranyvárosok illusztrációja. Képernyőfotó: What – When – Who/YouTube
Honnan jött Cibola hét aranyvárosának legendája?
A hét aranyváros legendája egy korábbi mendemondából eredhet. A spanyol Don Rodrigo a történet szerint a Kr. u. 8. században elvesztette királyságát a muszlimok ellen. Azt mondják, hogy a király hét püspököt, valamint számos embert magával vitt, majd egy Antilia nevű szigetre hajózott.
A szigeten minden püspök épített egy-egy várost, a hajókat és a navigációs eszközöket pedig elégették, hogy megakadályozzák az emberek visszatérését Spanyolországba.
A legenda az 1530-as években lett újra felkapott, amikor a szerencsétlenül járt Narváez-expedíció négy túlélőjének sikerült visszatérnie Új-Spanyolországba.
A katasztrofális felfedezőút
Valahol itt kell lennie… Ugyanis ez a Sonora-sivatag. NOIRLab/NSF/AURA/P. Horálek/Wikimedia
Az 1527-ben indult felfedezőút célja Florida gyarmatosítása volt. A legénység 1528-ban Texas partjainál hajótörést szenvedett, miközben Mexikóból Floridába próbáltak eljutni vízen.
Ha a hajótörés nem önmagában nem lett volna elég szörnyű, a túlélőket az őslakosok ejtették foglyul. Négy év rabság után a férfiaknak sikerült megszökniük, a következő négy évben pedig a mai Egyesült Államok déli részén vándoroltak.
Amikor végül Sinaloánál, a mai Mexikó területén spanyol katonákkal találkoztak, a kezdeti 600 fős csapatból már csak 4 férfi maradt életben. A sokáves kóborlás alatt a számos őslakos törzzsel találkoztak, és az egyik legenda, amelyet hallottak, hét arannyal teli városról szólt, amelyek állítólag valahol a Sonora-sivatagban találhatók.
1539-ben Új-Spanyolország alkirálya, Antonio de Mendoza a túlélők egyikét, egy Esteban de Dorantes nevű észak-afrikai rabszolgát és egy Marcos de Niza nevű ferences papot küldte, hogy bármi áron találják meg a hét aranyvárost.
A National Geographic szerint az expedíció során de Dorantest állítólag megölték a zunik, a pueblo indiánok egy csoportja, akikkel összehozta a balsors. De Niza szerencsésebb volt, neki sikerült visszatérnie Mexikóvárosba. Ott elmondta, hogy a távolból látta az egyik Cibola-várost.
Egy kerekded dombtetőn, egy sík területen fekszik. Nagyon csodálatos városnak tűnik, a legszebbnek, amit ezen a vidéken láttam
– nyilatkozott róla elismerően.
Furcsa módon a város területére azonban nem lépett be, amit azzal indokolt, hogy félt, hogy ugyanarra a sorsra jut, mint de Dorantes.
A konkvisztádor megbízatása
Coronado észak felé indul (1900 körül), Frederic Remington olajfestménye. A spanyol Francisco Vázquez de Coronado expedíciója (1540-1542). Forrás: Wikimedia Commons
Az alkirály elhitte a történetet, ezért úgy döntött, hogy a következő évben még ennél is nagyobb expedíciót rendel el, ezúttal Francisco Vázquez de Coronado konkvisztádor vezetésével. 1540 februárjában Coronado 350 spanyol katonát és 900-1300 őslakos szövetségest vezetett észak felé, hogy megkeresse a hét aranyvárost.
“Kutatómunkájuk” két éven át tartott, és az előzőekhez hadonlóan teljes kudarcot vallott. Ahelyett, hogy nagy, aranyból épült városokat találtak volna, Coronado és emberei csak egyszerű, vályogból épült falvakra bukkantak. Ennek eredményeként sokan, köztük maga Coronado is, csődbe mentek, amikor a kutatás után üres kézzel tértek vissza Mexikóvárosba.
Bár Coronado és emberei kudarcot vallottak a hét aranyváros meg nem találásával, a keresés mégsem mondható eredménytelennek, legalábbis az ország számára. Útjuk a mai Arizona, Új-Mexikó, Texas és Kansas államokon keresztül vezetett, amelyeket Spanyolországnak követelt, és ezzel megakadályozta, hogy más európai hatalmak megpróbálják gyarmatosítani az amerikai délnyugatot.
Coronado mindazonáltal dühösen tért vissza a kormányhoz, mert nem hozta vissza az ígért gazdagságot. Ő maga soha többé nem indított újabb expedíciót, és abban a hitben halt meg, hogy szégyenletes kudarcot vallott. Ha tudta volna, hogy miért kockáztatja az életét…
Érdemes elolvasni:
