A 12. századi Bologna pont úgy nézett ki, mint bármely mai nagyváros

Manapság egy nagyvárosból sem hiányoznak azok a kerületek, ahol a hatalmas felhőkarcolókat és toronyházakat találjuk. Ami viszont kevésbé nyilvánvaló, hogy az épületek magassága általában megfelel a földterület értékének, amelyen állnak. Így ezek az épületek a minél nagyobb függőleges tér kihasználásával a gazdasági termelékenységet szimbolizálják. Akkor sem volt ez másképp, ha a 12. századi Bolognáról volt szó.

Vagyis minél magasabbak az épületek egy városrészben, annál nagyobb a megtermelt – vagy időnként megsemmisült – vagyon. Ez egy modern jelenség, de más módon a 800 évvel ezelőtti Bolognában is igaz volt, derül ki az Open Culture beszámolójából.

A 12. századi Bologna sokkal inkább hasonlított New Yorkra, mint bármely másik korabeli városra. Toni Pecoraro/Wikimedia

Bologna úttörő építészetének meglepően érdekes története van

Létezik egy műalkotás, amely néhanapján tesz egy nagy kört az interneten, és Emilia-Romagna tartomány fővárosát ábrázolja a 12-13 században.

A város azonban felhőkarcolóknak tűnő épületekkel van tele, amiket jogosan gondolhatunk oda nem illőknek. Bologna valóban számos ilyen toronnyal büszkélkedhetett, de ma már csak 22 áll közülük.

Hogy volt-e egyáltalán 180 tornya a városnak, ahogyan az a képen látható, és ha igen, mégis mi történt velük, azt Jochem Boodt vizsgálja meg a cikk végén található Present Past videóban.

Abban a korban, amikor a tornyok épültek, Bologna Európa egyik legnagyobb városává vált, így megindultak a hatalmas, ambiciózus projektek.

Az olaszok nem szeretnek egyenes tornyokat építeni

A városok katedrálisokat, városházákat és köztereket építettek, néhányan viszont inkább tornyokat emeltek a magasba. Ezek közé tartoztak olyan nemesi családok, akik ragaszkodtak az arisztokratikus hagyományokhoz, nem kihagyva ebből az erőszakos konfliktusokat.

Mint kiderül, a város nem volt alkalmas kastélyok befogadására, így a nemesek olyan komplexumokban helyezkedtek el, amelyeknek polgárházai tornyokat vettek körül, amelyeket inkább vészhelyzet esetén használtak, mint tényleges lakótérként.

Az ezekre az ambíciózus lakóhelyekre való utalások megjelennek a későbbi művészeti és irodalmi alkotásokban. Dante például egy ferde, Garisenda nevű toronyról írt, amely még most is áll.

A Bolognában megmaradt kevés torony kozül az előtérben a Garisenda, míg mögötte a jóval magasabb Asinelli. Wikimedia

A metszet, amely Boodtot erre a bolognai utazásra indította, egy Toni Pecoraro nevű olasz művész 2012-es munkája, aki a cipész és furcsa, autodidakta művész-tudós Angelo Finelli 1917-es városmodelljének képeit felerősítette.

Finelli viszont a XIX. századi régész, Giovanni Gozzadini tanulmányából merített ihletet, aki maga is egy olyan család sarja volt, amely a legmagasabb toronyért versengett, majd megunta, és más státuszszimbólumokat keresett.

Lehet, hogy Bologna már nem az arisztokrata balhék központja, mint régen, de legalább már nem kell óriási tornyokat építenünk, hogy baj esetén meghúzhassuk ott magunkat.