A Juukan-szorosban 47 ezer éves leleteket romboltak le a bányászatért

A Juukan-szoros sziklamenedékeinek felrobbantása globális felháborodást váltott ki, és egy részletes tanulmány feltárja, hogy történelmileg még nagyobb jelentőségű volt, mint azt akkoriban elismerték.

Tudományos jelentést tettek közzé a Juukan 2 sziklamenedék régészeti jelentőségéről, négy évvel azután, hogy megsemmisült, hogy helyet adjon a bányászatnak. Soha nem fogjuk megtudni, milyen kincsek rejtőztek még a helyen, de a korábban kinyert tárgyak tanulmányozása némi képet ad arról, mennyi mindent árulhat el a lelőhely.

Nem voltak elég óvatosak

2013-ban minisztériumi jóváhagyást kapott a Rio Tinto bányavállalat, hogy elpusztítsa a Juukan-szurdokot, hogy minél többet nyerjen a Hamersley-fennsík hatalmas vasérckészletéből. A következő évben a szurdok két lelőhelyén, a Juukan 1 és 2 néven, 46 000 éves múltra visszatekintő emberi látogatások bizonyítékait találták. Ez több ezer műtárgyat jelentett az elmúlt 28 000 évből, amikor a helyszín gyakrabban lakott volt.

Sem a nyugat-ausztráliai, sem a nemzeti jogszabályok nem tették lehetővé a jóváhagyás visszavonását az új információk fényében. Rio Tinto nem akarta elszalasztani a rendelkezésre álló hasznot, és 2020 májusában felrobbantotta a szurdokot. Mindeközben a régészek folytatták a korábban gyűjtött tárgyak elemzését, aminek eredményeként megjelent az új kiadvány, amely bemutatja, milyen értékes – lehetett – a Juukan 2.

Rio Tinto hosszú története a bennszülöttek számára kulturális és történelmi jelentőségű területeken folytatott bányászati műveleteik miatt elhitték, hogy csekély következményekkel elpusztíthatják a Juukan-szurdokot, de túl messzire mentek. A válaszreakció olyan erős és széleskörű volt, hogy a cég vizsgálatot kezdeményezett, és a döntéskor a vezérigazgató két másik vezetővel együtt a megállapítások közzététele után lemondott.

Már előbb használhatták

Az új lap további ezer évvel korábbra tolja el azt a dátumot, amikor a Juukan 2-t először látogatták meg az emberek, és sokkal több részletet közöl azoknak az életéről, akik akkoriban használták.

„A késő pleisztocén populációk sokféle szerszámtechnológiát alkalmaztak, beleértve a csonthegyeket, köszörűköveket és a pelyhes kőműtárgyakat. A Juukan 2 sziklamenedék paleoklíma körülményei nagymértékben változtak az elmúlt 47 [ezer év] során” – írják a szerzők a Quaternary Science Reviews oldalon megjelent tanulmányban.

A Juukan-szurdok jelentőségének része, hogy a két menedékhely volt az egyetlen ismert ausztrál helyszín, amely az utolsó jégkorszakon keresztüli folyamatos megszállás bizonyítékát hordozta, és nem volt a part közelében. Mégis úgy tűnik, hogy az éghajlat felmelegedéséig kevés volt a felhasználás, és az északabbra fekvő kontinentális talapzat nagy részét ellepték az emelkedő tengerek.

A modern civilizációban élénkülhetett fel

Az új kutatás szerint a Juukan 2 műtermékei az elmúlt 3500 évből sokkal bőségesebbek, mint a régebbiek, olyan mértékben, ami nem valószínű, hogy önmagában a jobb megőrzést tükrözi. Egy feltételezett hajpánt részéből származó DNS azt mutatja, hogy az emberek, akik 3500 évvel ezelőtt használták a helyszínt, közeli rokonságban álltak a környéken jelenleg élő puutu kunti kurrama és pinikura népekkel.

Nem meglepő, hogy a barlangot csak alkalmanként használták, tekintettel arra, hogy milyen zord környezet lett volna a jégkorszak alatt. A Pilbara ma nem ideális lakóhely, mert nagyon meleg és száraz. Ennek ellenére itt is van nedves évszak.

A szerzők azt írják, hogy 15 000 évvel ezelőtt hosszú ideig nem volt szezonális monszun, ami sokkal szűkösebbé tette a vizet. Az a tény, hogy ez idő alatt egyáltalán lakták a területet, a lakosok túlélőképességét bizonyítja, írja az IFLScience.

Betekintés a történenelembe a Juukan-szorosban

Több mint 7000 kőleletet találtak a helyszínen, és ezek a szerszámhasználat időbeli változásának kronológiáját adják. Még nagyobb számban azonosítottak csontokat prédafajokból, főleg kisemlősökből. Az echidnák voltak a legszélesebb körben képviselt fajok, annak ellenére, hogy Ausztrália más részein nagyon ritkák a régészeti lelőhelyeken. A gazdag pollenrekordok a változó éghajlatról árulkodnak.

Mivel a Juukan 2 barlangrendszerének négy kamrája közül csak a legnagyobbat tárták fel alaposan, és azt is hiányosan, sokkal több minden lehet a helyszínen. A Hagyományos Tulajdonosok irányításával 2022-ben megkezdődött annak feltárása, hogy túlélte-e valami a bontást. A tanulmány arra utal, hogy ezek az erőfeszítések némi sikerrel jártak, és az eredményeket egy jövőbeni tanulmányban ismertetik majd, de a világnak várnia kell a publikációra, hogy többet megtudjon.

Ez is érdekelhet:

• Ani elfeledett városa, amely az egykori örmény birodalom központja volt
• Ókori fáraók faragványait találták meg újra Asszuánban