Bicskei Gergely, az érsek, akit Itáliában öltek meg

Bicskei Gergely egy érdekes színfoltja az Árpád-kor végi és az Anjou-kor eleji történelemnek. Nagy szerepet játszott abban, hogy a hatalom végül az Árpádoktól az Anjoukhoz kerüljön. Ebben nagy segítséget jelentett, hogy betöltötte az esztergomi érseki széket, noha, mint látni fogjuk, ezt a tényt sokan megkérdőjelezték. A dinasztiaváltás körüli zavaros években döntő szerepet játszott, hogy aztán a francia királyok és a pápák konfliktusának áldozatául essen.

Bicskei Gergely, kanonokból érsek

Bicskei Gergely egy Botond nevű ispán fiaként látta meg a napvilágot. Régebben a Katapán nemzetség tagjának tekintették, de későbbi kutatások arra mutattak rá, hogy a nemzetség Bicskén volt birtokos és erről a településről nyerte el a nevét. Két bátyját is ismerjük oklevelekből, így teljesen természetesnek tűnik, hogy mint a középkorban olyan gyakran történt, a túl sok fiú közül valakinek egyházi pályára kellett mennie. A családból Gergelynek jutott ez a sors, ám a hierarchiában hamar emelkedni kezdett.

1271 körültől fehérvári kanonok, majd ugyanott őrkanonok lett. 1297-ben pedig elnyerte a fehérvári prépostságot is. (Korábban ezt 1295-re tették). Székesfehérvárott az ország legjelentősebb káptalanja, noha annyi “szépséghibája” azért akadt, hogy 1289-ben tűzvész pusztította el, így az anyagi lehetőségei korlátozottnak tűntek. Bicskei Gergely azonban ezzel egyidőben királyi alkancellárrá is lett, ahogy ezt a posztot általában a fehérvári prépostok betöltötték. (A kancellár a királyi udvar írásbeliségét vitte, az alkancellár a gyakorlati működéséért felelt).

A székesfehérvári Szűz Mária-templom a 14. században, rekonstrukció (Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár)

Ez már egy olyan terepnek számított, ami az országos politikát is érintette. Az esztergomi érsek, Lodomér, III. András király következetes és rendíthetetlen támogatójának számított és úgy tűnik, eleinte Bicskei Gergely is követte az érsek példáját. 1298 januárjában azonban elhunyt és utódául egy hónapon belül megválasztották Bicskeit. Megválasztását támogatta a király is, sőt, Bicskei Gergely elkísérte a királynét és III. Andrást lányuk, Erzsébet és Vencel cseh királyfi eljegyzésére. VIII. Bonifác pápa azonban nem erősítette meg az újonnan választott érseket a székében, mondván, hogy az esztergomi székeskáptalan egy része ellentmondott a választásnak, ezért a pápa csak az érseki szék és a fehérvári prépostság kormányzójává nevezte ki.

Bicskei Gergely az Anjouk pártján

Ez a probléma tulajdonképpen élete végéig elkíséri a megválasztott érseket. VIII. Bonifác pápa ugyanis azon pápák közé tartozott, akik az egyháznak világi hatalmat akartak. Hogy politikai céljait elérje, az tűnt a legjobbnak, ha lebegteti Bicskei Gergely pozícióját, aki így kénytelen volt végig a pápai politikához igazodni. VIII. Bonifác viszont az Anjoukat akarta a magyar trónon látni, nem III. Andrást.

III. András Magyarországra jön a Képes Krónika miniatúráján (Wikipédia)

Bicskei Gergely a megválasztása után nem sokkal befejezte a kancelláriai tevékenységét. III. András nem bízott benne, olyan egyházi személyekkel dolgozott, akik nem az esztergomi érseki tartományból voltak. Ezért nem vett részt az 1298. évi országgyűlésen sem, amelynek rendelkezései, a megfelelő pontokon, például a király mellé felállítandó négytagú tanács összetételénél, egyszerűen kihagyták az érseket. Bicskei Gergely válaszul Veszprémbe hívott össze egy gyűlést, amelynek távolmaradóit kiátkozással fenyegette. (Ő maga egyébként a pápa utasítására feloldozta III. András ellenfelét, Kőszegi Henriket a kiátkozás alól, amiben még Lodomér érsek részesítette).

VIII Bonifác egy 15. századi ábrázoláson (Wikipédia)

A konfliktus odáig vezetett, hogy III. András közvetlenül a pápánál próbálta meg elérni, hogy Bicskei Gergely helyére Antal csanádi püspököt nevezze ki. Sőt, az esztergomi örökös ispánságot és a várat a Divék testvéreknek adományozta. Bicskei Gergely ebben az időben a Kőszegiek védelmében húzta meg magát, majd amikor Anjou Károly Subics Pál tartományúr hívására partra szállt Dalmáciában 1300 augusztusában, ott volt azok között, aki üdvözölte őt. A pápa visszautasította III. András kérését az érsek cseréjéről, ám a király helyzete némileg stabilizálódott azzal, hogy a Kőszegiek és Csák Máté ismét kiegyezett III. Andrással. Hogy mi történt volna a folytatásban, azt nehéz kitalálnunuk, mert az egyébként betegeskedő III. András 1301. január 14-én elhunyt.

Halál a pápa oldalán

Anjou Károly sietve Székesfehérvárra ment, ám a városi polgárság egyszerűen bezárta előtte a kapukat. Bicskei Gergely egyházi átok alá helyezte a várost, ám nem kizárt, hogy éppen az ő bizonytalan státusza indította arra a város elöljáróit, hogy a kapukat csukva tartsák Károly előtt. Károly és Bicskei Gergely ezért Esztergomba sietett, amelyet vélhetően elfoglaltak a Divék fivérektől, és ott egy alkalmi koronával 1300. május 13. előtt megkoronázta I. Károlyt. Csakhogy a koronázás minden szempontból érvénytelennek számított: Bicskei Gergely nem volt “igazi” esztergomi érsek, nem a Szent Koronával történt a szertartás és nem Székesfehérváron került sor rá.

I. Károly Magyarországra érkezik 1301-ben a Képes Krónika miniatúráján (Wikipédia)

János, kalocsai érsek, valamint más magyar előkelők követséget küldtek a III. András lányával eljegyzett Vencel cseh királyfiért, és meghívták a magyar trónra. A koronázásra Székesfehérvárott került sor. A Vencel mellé álló Kőszegi Iván elfoglalta Bicskei Gergely székhelyét, Esztergomot, így Egerbe kényszerült. Károly megrendült helyzetét látva a pápa Niccolo Boccasinit küldte el legátusaként Magyarországra, aki meggyőzte a magyar főpapokat arról, hogy Károlyt támogassák, viszont azok Bicskei elmozdítását kérték cserébe, VIII. Bonifác erre viszont nem volt hajlandó.

1303. május 31-én VIII. Bonifác deklarálta, hogy Magyarország királya Anjou Károly, azon az alapon, hogy a királyság a pápa hűbérese. A pápai bullát érdekes módon az új kalocsai érsek hirdette ki, hogy elkerüljék a Bicskei Gergely körüli kérdés kiélezését, ugyanis még Károly főpapi hívei sem fogadták el az ő érsekségét. Mindazonáltal a pápa rendezni akarta a kérdést, ezért Rómába rendelte Bicskei Gergelyt.

A pápai palota Anagniban (Wikipédia)

A pápát a nyári rezidenciának számító Anagniban kereste fel. Közben azonban elmérgesedett VIII. Bonifác vitája IV. (Szép) Fülöp francia királlyal, a francia bíborosokkal és a Colonna családdal. Fülöp minisztere, Guillaume Nogaret és Sciarra Colonna mintegy kétezer emberrel lecsapott a pápai palotára. 1303. szeptember 7-én három óra körül betörtek a palotába és több egyházi személy mellett őt Bicskei Gergely is áldozatául esett a Colonnák katonáinak. VIII. Bonifác pápát elfogták és három napig bántalmazták, amikor is végül is kiszabadították. A 73 éves egyházfő azonban az esetet nem élte sokkal túl, október 11-én heveny láz végzett vele.