Ilyen hangja van a Föld mágneses pólusváltásának
Körülbelül 450 ezer évente a Föld mágneses pólusai megfordulnak, vagyis a geomágneses megfordulás során az északi és a déli pólus helyet cserél. Eddigi kutatások alapján a pólusok helycseréje az emberiségre nézve többnyire ártalmatlan.
A geomágneses pólusváltások kiszámíthatatlan és kaotikus események: bár átlagosan 450 ezer évente következnek be, nincsen egy egyértelmű mintájuk – írja a Universe Today. Az elmúlt 83 millió évben például 183 ilyen esemény történt, így kapjuk a 450 ezer éves átlagot, az utolsó teljes pólusváltás azonban 780 ezer éve volt, így egyesek szerint már régóta esedékes az újabb.
Előfordulnak azonban csak „kirándulások” is, amikor a mágneses tér ideiglenesen változik, majd visszaáll eredeti helyzetébe. Ilyen volt például a Laschamps-esemény körülbelül 41 ezer évvel ezelőtt. Ekkor a bolygó külső magjában megfordult a mágneses tér, míg a belső magban nem történt változás. Ezek az események gyakoribbak, mint a teljes váltások, ám hatásaik nem mindig globálisak, így nehezebb pontosan meghatározni számukat és időpontjukat.
Hanggá alakították a kutatók a szondák által gyűjtött adatokat
Földmágnesesség. Forrás: Flickr
Ezekre a változásokra a paleomágneses kutatások adnak bizonyítékot, amelyek a vulkáni kőzetek hűlése közben rögzített mágneses elemek, például a vas orientációját vizsgálják. A kőzet korát meghatározva kiderül, hogy milyen volt a bolygó mágneses tere a megszilárdulás pillanatában. A tengeraljzat terjedése során keletkező új magma hűlése rögzíti a Föld mágneses történelmét.
Az ilyen kirándulások és váltások során a mágneses tér ereje jelentősen gyengül. A Laschamps-esemény idején a Föld mágneses tere erejének csupán 5%-át érte el. A Föld mágneses tere normál esetben eltéríti a kozmikus sugarakat, de ilyen gyenge tér mellett jóval több ilyen nagy energiájú részecske éri el a bolygót. Ezek a sugárzások – protonok vagy atommagok – a Napból vagy a galaxis távoli részeiről érkeznek, és nagy sebességgel érik el légkörünket, ahol másodlagos részecskezáporokat keltenek.
A tudósok úgy vélik, hogy a legutóbbi kirándulás a Laschamps-esemény volt, és az Európai Űrügynökség (ESA) úgy döntött, érdemes lenne megismerni, milyen hangot kelthetett ez az esemény. 2013-ban indították a Swarm küldetést, amely három műhold segítségével tanulmányozza a Föld mágneses tereit. A Swarm a magtól kezdve az óceánokon át egészen az ionoszféráig és a magnetoszféráig méri a mágneses jeleket. A Dán Műszaki Egyetem és a Német Geotudományi Kutatóközpont tudósai a Swarm adatai és más források segítségével készítettek hangképet a Laschamps-eseményről.
Így készült a Föld pólusainak hangja
Természetes hangfelvételeket, például zuhanó kövek és recsegő fa hangját használták fel, amelyeket idegenszerű, mégis ismerős hangokká alakítottak. Az így keletkezett hang egyszerre földies, földalatti és kissé hátborzongató, mintha a Föld mélyén valami ősi erő mocorogna – ami egyébként részben igaz is. Az első változatot 2022-ben mutatták be Koppenhágában egy nyilvános művészeti installációként. Összesen 32 hangszórót használtak, amelyek mindegyike a mágneses tér változását szimulálta a világ 32 különböző pontján.
Érdemes elolvasni:
