Előkerült Petőfi elfeledett fiának fényképe

Petőfi Zoltán állítólag megjelenésében és személyiségében is hasonlított apjára.

Petőfi Sándor szoros barátságot ápolt Arany Jánossal, olyannyira, hogy egymást választották fiaik keresztapjának. Arany fia viszonylag tartósan megmaradt a köztudatban Petőfi Sándor „Arany Lacinak” című kötetéből, vagy akár saját munkássága révén, ugyanis Arany László is aktív költő és népmesegyűjtő volt. Petőfi fiáról, Zoltánról viszont csak kevesebbet tudunk.

Petőfi Zoltán 1848. december 15-én született Debrecenben, írja a Békés Wiki. A piszkosabb fantáziával rendelkezők bizonyára észrevették, hogy ekkor pontosan kilenc hónappal a forradalom és szabadságharc kitörése után jártunk.

Egy korabeli anekdota szerint Petőfi Sándor 1848. március 15-én nagyon „termékeny” költőként állta meg a helyét a forradalomban. Már annyira, hogy aznap este fogant meg a fia, aki rá kilenc hónapra, 1848. december 15-én jött világra. Valójában Zoltán koraszülött lehetett, így inkább a tavasz végére eshetett a fogantatása, írja a Maxi Newz.

Petőfi Zoltán születésekor a költő ezt írta barátjának, Arany Jánosnak:

„Csak két szót írok. Apa vagyok. A többit olvasd a fehér papirosról. Szintúgy leolvashatod, mintha ráírnám. Ma délben született fiam, kit holnap vagy holnapután fognak megkeresztelni. Keresztapja és keresztanyja bizonyos Arany János és Arany Jánosné lesz. A fiú neve Zoltán.”

Hányattatott fiatalkor

Kép: Wikimedia Commons/ Közkincs

A fiú édesanyjának rendszerint el kellett viselnie az egyedüllétet. A frissen megalakult családot az apja szabadságharc által vezérelt elvei szabdalták szét. Petőfivel Szendrey Júlia 1849. július 20-án Tordán találkozott utoljára. Az utolsó viszontlátást követően Petőfi Sándor a feleségének még két levelet írt. A harmadik levél, amit Júlia a kezébe vehetett, az a férje halálhíre volt.

Szendrey Júlia nem törődött bele a halálhírbe, mindent megtett, hogy felkutassa férjét, vagy megtudja, hol esett el, hol nyugszik. De mivel egy forradalmár özvegye volt, komoly nehézségekkel nézett szembe. Egy nap ismerőséhez fordult, Horváth Árpád történészhez, akivel másnap, 1850. július 21-én titokban összeházasodtak, hogy Júlia kikerülhessen a császári udvar kereszttüzéből. Ez országos felháborodáshoz vezetett, ami a Petőfi és a szabadságharc emlékének tisztelgő magyarság körében váltott ki nem várt ellenszenvet. Ebbe a házasságba hozta be magával Júlia a fiát, Zoltánt, azonban a fiú törvényes gyámja Petőfi Sándor öccse, István volt.

1858-ban a pesti piarista gimnázium tanulója lett. A szüneteket Petőfi Istvánnál töltötte Csákón. Kamaszkorára az ifjú Zoltán nagyon rossz magaviseletű gyermek lett, örökölte apja szókimondó stílusát, önérzetes viselkedését. Ötödikes korában szorgalma és magaviselete is megromlott. Petőfi a hatodik osztályban megbukott görög nyelvből. Az iskolát nem tudta befejezni, a főgimnázium hetedik osztályát félbe kellett hagynia. 1864 nyarán Pestről Csákóra került, a neveltetését Petőfi Istvánra bízták. A fiú augusztusban gazdasági gyakornoknak állt. 1864 őszén a szarvasi főgimnázium hatodik osztályos magántanulója lett – emellett folytatta a gazdasági teendőit.

A Petőfi név árnyéka

Bármennyire is próbálta apja költészetéből megtudni, hogy milyen ember is volt ő, sokkal inkább kezdett összeroppanni a súlya alatt annak, hogy apja személye egy olyan romantizált szimbóluma a nemzetnek, aki talán abban a formában, ahogy a nép ajkán és emlékezetében élt, soha nem is létezett, túl tökéletes volt.

Ennek a nyomásnak anyja is kitette, amikor azt írta neki: „Egyetlen örökségedül nem bírsz tőlünk egyebet, csak nevedet, de azt ne feledd el soha, hogy e név Petőfi. Apád naggyá, fényessé tevé, te legalább őrizd meg minden szennytől, minden folttól.”

Apjához hasonlóan színész akart lenni, de nem bizonyult elég tehetségesnek. A szegedi társulat igazgatója csak azért tűrte el, mert ő volt Petőfi Sándor fia. Ellenben kiválóan beszélt franciául, angolul, de a munkában nem látta nagy örömét. Ami pénze volt, azt mind italra költötte és állandóan a nők után futott.

Nem sokáig tartotta kézben az életét

17 éves korában Szegedre került, ahol a piaristákhoz járt, itt egy ideig inkább a könyveket bújta, és úgy tűnt, a „rendes polgári létet” választja, írja a 24.hu. Ám hamar elterjedt a város ifjúsága között, hogy Petőfi fia ott lakik, és Zoltán körül újra gyűlni kezdtek az emberek, akik apja miatt akartak vele megismerkedni. Egy idő után megint mulatozni járt, majd érettségi előtt fogta magát és korábbi, még letört próbálkozásai után Debrecenben újra beállt színésznek, de sem elég kitartó, sem elég tehetséges nem volt a sikerhez, csak a nevére való tekintettel nem rúgták ki a társulattól.

Közben verseket is írogatott, de a szervezete nem bírta a nélkülözésekkel és mulatozásokkal járó megterheléseket, lebetegedett, előbb rokonoknál, majd külföldi fürdőkben lábadozott. Miután 1870 nyarán hazatért Gleichenbergből, úgy tűnt kicsit jobb bőrben van, de a remény csalókának bizonyult –1870. november 5-én reggelén mindössze 21 évesen meghalt.

Ez is érdekelhet:

• Így közlekednek a budapesti járatok az ünnepek alatt
• Meglepő kincsre bukkantak egy elfeledett Árpád-kori várban