Hogyan voltak képesek a rómaiak olyan építményeket létrehozni, amelyek 2 ezer év múlva is állnak?

Az ókori rómaiak kivételes építményeket hagytak maguk után, gondoljunk például a híres vízvezetékeikre, a Colosseumra, vagy a Pantheonra.

Ezek még ma is állnak, mert egy különleges betonfajtával, az úgynevezett puccolánnal készültek. Ez a betonfajta különösen erős, és a fő oka annak, hogy a római építmények olyan tartósak. A Pantheon például közel kétezer éves, és még mindig jó állapotban van. Ez az épület rendelkezik a világ legnagyobb, betonkupolájával, amely nem tartalmaz külön támasztékot, derül ki a Greek Reporter beszámolójából.

A vulkánok rengeteget adtak és vettek el az ókori Rómától

Ennek a betonnak az egyedülálló tulajdonságait a puccolán, az olaszországi Pozzuoli város közelében található vulkáni hamu és a mész keveréke adja. Amikor ez a két összetevő vízzel keveredik, reakcióba lép, és egy tartós betont hoz létre. 2023-ban a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) vezetésével a egy kutatócsoport felfedezte, hogy nemcsak a betongyártáshoz használt anyagok, hanem az elkészítési módszereik is eltérőek voltak.

A római Pantheon a mai napig a legmagasabb betonépítmény, ami egyáltalán nem tartalmaz betonvasat. Forrás: Wikimedia Commons

A kutatók erre abból jöttek rá, hogy apró, fehér mészdarabkákat találtak a látszólag jól összekevert betonban. Korábban az emberek azt hitték, hogy ezek a darabkák a rossz keverési gyakorlat vagy a gyenge anyagminőség miatt maradt látható, de az MIT anyagtudósa, Admir Masicot nem győzte meg ez a magyarázat. „Mindig is zavart az a gondolat, hogy ezeknek a mészrögöknek a jelenlétét egyszerűen az alacsony minőségnek tulajdonították. Ha a rómaiak annyi erőfeszítést tettek egy kiváló építőanyag előállítására, követve a sok évszázad alatt optimalizált részletes recepteket, miért tettek volna olyan kevés erőfeszítést a jól összekevert végtermék előállításának biztosítására? Azt gondoltam, hogy több legyen ebben a történetben.”

A Masic és Linda Seymour, az MIT építőmérnöke által vezetett csapat így hát alaposan megvizsgálta az olaszországi Privernum régészeti lelőhelyről származó, kétezer éves ókori római betonmintákat a legfejlettebb technológiával. Az egyik kritikus kérdés az volt, hogy milyen meszet használtak a rómaiak. Általában az emberek azt gondolták, hogy a puccolánbeton oltott mészből állt. Jellemzően, amikor a mészkövet nagyon magas hőmérsékleten hevítik, egy erős por keletkezik belőle, amit égetett mésznek vagy kalcium-oxidnak neveznek.

Roman architecture is at centre of Europe’s visual allure. Sophisticated Roman structures have survived hundreds of centuries without renovation…

In 103 AD Roman engineer Apollodorus of Damascus built a 1.1km bridge from stone and wood. Trajan’s Bridge was 19m from surface of… pic.twitter.com/19QuQeszsi

— Archaeo – Histories (@archeohistories) September 3, 2024

Amikor a hígmeszet ezután vízzel keverik, a hamuzott mész, más néven kalcium-hidroxid keletkezik, amely egy kevésbé reaktív és nem olyan erős. Az elmélet szerint az ókori rómaiak ezt az oltott meszet puccolánnal keverték össze.

Érdemes elolvasni:

• A babiloni függőkertek: Az ókori világ egyetlen csodája, amelyet sosem találtak meg
• Budapest amerikai emlékművei – vajon ismered mindet?
• Annyi radioaktív folyadékot ivott ez a férfi, hogy szó szerint leesett az állkapcsa