Kis Vatikán: Hallottál már Budapest különleges negyedéről?

A Kis Vatikán a belváros egy fontos történelmi negyede, de mára ez az elnevezés szinte feledésbe merült.

Belső-Józsefvárosban, közvetlenül a Nemzeti Múzeum mágnásnegyede mögött a XIX. század legvégétől kezdődően egy szakrális térség formálódott, amit idehaza a fővárosban Kis Vatikánnak neveztek a két világháború közötti időszakban, írja a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár.

Az egykori józsefvárosi Kis Vatikánnak a római névrokonhoz hasonló elkülönülő, pontos határai ugyan nem voltak a városon belül, de az emlegetése kapcsán mindenki ugyanarra a területre gondolt. A mai Lőrinc pap tér és Mikszáth Kálmán tér környékére és a köztük fekvő, részben beléjük is torkolló mai Szentkirályi, Horánszky és Mária utcára, a Bródy Sándor és Krúdy utca közötti szakaszon.

Volt itt templom, kápolna, egyházi iskola és könyvkiadó, valamint számos szerzetesrend alkotta kollégiumi közösség. A Horánszky utca olyan gazdag volt mindebben, hogy a város legkatolikusabb utcájának lehetett nevezni, ahol többek között a premontrei kanonok rend, a kordás nővérek (Jézus Szíve Népleányai Társasága) és a ciszterciek is otthonra találtak. A Kis Vatikán két szakrális épületet foglalt magában, keleti végében a Jézus Szíve templom, nyugati határán a Krisztus Király-kápolna állt.

Kis Vatikán születése

Belső-Józsefváros későbbi kis vatikáni részének a szakralizálódása már a XIX. század vége felé elkezdődött, s leginkább a jezsuita Jézus Szíve templom felépülése és a jezsuiták itteni jelenléte vonzotta ide a különböző egyházi intézményeket. A jezsuiták Budán már a török uralom után megjelentek a mai Mátyás-templomban és környékén, Pesten viszont egyáltalán nem volt rendházuk és központjuk, írja a PestBuda.

Először 1886-ban az Ősz (mai Szentkirályi) utca 36. szám alatt bérelték Szathmáry Károly házát. Egy év múlva Menyhárt László jezsuita áldozópap és tanár kezdeményezésére Jézus Legszentebb Szíve Szövetkezete címen bizottságot alakítottak és gyűjtésbe kezdtek, hogy egy új templomot és rendházat építsenek. A megindult gyűjtéshez több főnemesi család is csatlakozott.

A Jézus Szíve templom és a Lőrincz pap tér, 1910-ben. Kép: Wikimedia/ Kiss László/ Fortepan

A Jézus Szíve templom

A templom felépítését számos, a szomszédos mágnásnegyedben építkező főúri család is támogatta, akik egyfajta udvari templomukként tekintettek a leendő egyházi épületre, idővel azonban mégis inkább az egyszerű nép vette birtokába a szakrális építményt. A gyűjtéshez sikerült megnyerni a Katolikus Néppárt alapító elnökét és országgyűlési képviselőjét, Zichy Nándor grófot is.

A templomot és a rendházat 1888-ban kezdték el építeni, az alapkő letételére július 2-án került sor. A templom terveit Kauser József építész készítette, akinek meghagyták, hogy a stílusa a régi, középkori szerzetestemplomok egyszerű, nyugodt stílusát kövesse, miközben az újabb korszakok szerkezeti megoldásait is alkalmazza.

Ugyanakkor fontos kitétel volt, hogy az építkezés során a lehető legnagyobb mértékben hazai építőanyagokra támaszkodjanak, ami ebben az esetben a téglát jelentette. Így kapott a templom a középkori szakrális épületek mintáját követő, egyúttal franciás gótikával keveredő román stílust, a terméskő helyett pedig többnyire vörös téglaburkolatot, mely teljesen elütött az akkori főként sárgára és szürkére meszelt házak falaitól.

A templom teljesen 1909-ben lett kész, április 27-én Kohl Medárd esztergomi segédpüspök szentelte fel az épületet.

Kép: Wikimedia/ Globetrotter19

A Krisztus Király-kápolna

A Jézus Szíve templomon kívül egy kápolna is tartozott a belső-józsefvárosi kis vatikáni területhez. A nagy józsefvárosi plébániák tehermentesítése céljából alakult meg területük egy részéből 1920-ban a Budapest-Belsőjózsefvárosi Egyházközség. Kezdetben a Jézus Szíve nevet választotta magának, ami később a Krisztus Király elnevezésre változott. Központja a mai Reviczky és Szentkirályi utcák sarkán álló lakóház lett, amit Hild Károly tervei szerint az 1920-as években alakítottak át kápolnává. A Reviczky utcai oldalon elhelyezkedő bejáratot klasszicista kőtimpanon emeli ki a puritán homlokzatból.

A méreteiben és díszítettségében is visszafogott kápolnát az elmúlt száz évben többször is szerették volna díszesebb szakrális épületté formálni. Háromszor születtek ehhez tervek, amelyeket sorsszerűen mindig megakadályozott valami. 1928-ban egy körtemplomot terveztek a helyére, de a megvalósítás a második világháború miatt elmaradt. 1946-ban egy szerényebb árkádos épületben gondolkodtak, amit a pénzhiány és a kommunista rendszer uralomra jutása akadályozott meg. Utoljára pedig 1989-ben tervezték átalakítani, mikor a szomszédos Piarista Gimnáziumnak lett volna a díszes kápolnája, ők azonban a kommunizmus alatt visszaköltözhettek a régi, Pesti Barnabás utcai rendházukba. Így az egykori Kis Vatikán nyugati végében szerényen meghúzódó kápolna máig őrzi egyszerű, puritán, az ősi egyházra emlékeztető jellegét.

Ez is érdekelhet:

• Felismered Budapest szabadkőműves jelképeit?
• Békásmegyer négy kilométeres óriásháza: Százezer ember egy fedél alatt
• A Malév első nagy repülőgépe, amely forradalmasította a magyar légi közlekedést