Egy középkori elveszett város romjai kerültek elő Üzbegisztán magasföldjén, mely a kutatók szerint a történeti forrásokban gyakran említett, Marsmanda nevű középkori vaskohász várossal azonosítható, ami a Selyemút egyik legfontosabb ipari központja lehetett.
Az üzbegisztáni magasföld legújabb régészeti feltárásai során kutatók egy rég elveszett város nyomaira bukkantak, mely a középkori Marsmanda nevű vaskohász várossal azonosítható. A település, amely a 6. és 11. század között lehetett lakott, valószínűleg kulcsfontosságú szerepet játszott a Selyemút kereskedelmi hálózatában, írja a Smithsonian Magazine.
Négy szektort sikerült feltárni
A település romjai mintegy 2.000 méteres tengerszint feletti magasságban terülnek el, a régészeti feltárások során pedig a város 300 hektáros területét vizsgálták át alaposan, melyet aztán négy, jól elkülöníthető szektorra osztottak.
Különösen figyelemre méltó ezek közül egy 52 hektáros rész, három erődített épülettel és az ezeket összekötő terasszal. Az épületmaradványok összességében arra utalnak, hogy a város hosszú ideig, akár 500 éven át is folyamatosan lakott lehetett.
Vaskohászat adta az elveszett város jelentőségét
A település központi épületei döngölt agyagból készültek, falai több mint egy méter vastagok voltak, és több helyen nagy kemencéket, valamint kohászati salakmaradványokat tartalmaztak. A radiokarbon-vizsgálatok szerint a legrégebbi szintek a 6. századra tehetők, a későbbi átalakítások pedig a 7–8. században történtek.
A felfedezett vas- és acélfeldolgozó létesítmények alapján valószínűsíthető, hogy a város jelentős ipari központként működött. A vasból fegyvereket, mezőgazdasági eszközöket és lószerszámokat állítottak elő, melyek a közép-ázsiai sztyeppe birodalmai, így a szkíták, hunok és mongolok számára is rendkívüli jelentőséggel bírtak.
A Marsmanda vastermelése kiemelkedő szerepet játszott a Selyemút kialakulásában, mely Kínától a Mediterráneumig, valamint Srí Lankától Szibériáig kiterjedő kereskedelmi útvonal volt. A város ipari termékei és helyi kereskedelme nem csupán a közeli nagyvárosoknak, például Szamarkandnak biztosított utánpótlást, hanem az egész régió kereskedelmi rendszerében fontos szerepet játszott.
Iszlám hitűek lakhatták a területet
Az elveszett város több mint 150 épületet foglalt magában, és a nyári pásztorok ideiglenes itt tartózkodása idején a lakosság megduplázódhatott. Az ásatások során feltárt temetők mintegy 650 sírt tartalmaznak, ami a középkori magasföldi települések között az egyik legjelentősebbnek számít.
A sírok elrendezése, valamint a különféle temetkezési rítusokra utaló jelek arról árulkodnak, hogy a város lakói többségében iszlám hitűek voltak voltak, bár korábbi vallási hagyományok nyomai is felfedezhetőek.
Egy lovas harcos sírja okozta a legnagyobb megdöbbenést
A régészeti leletek között vaskohászati tárgyak, nyílhegyek, kések, tőrök, bronz fülbevalók, porcelán- és kerámiaedények szerepelnek, de a legfontosabb leletnek egy lovas harcos sírja bizonyult.
A katona és lova mellé különféle tárgyak, köztük érmék, fegyverek és klánjelzésű gombok, arra utalnak, hogy a városban jól szervezett, hierarchikus társadalom működött, melyben a vas- és acélmunkások, pásztorok, földművesek és kereskedők szoros szimbiózisban éltek.
Az elveszett város felfedezése azért is jelentős, mert felülírhatja a közép-ázsiai nomád pásztorokról kialakított hagyományos képet, miszerint marginalizált csoportokban éltek volna. Marsmanda példája ugyanis éppen azt mutatja, hogy a magasföldi közösségek integrált, fejlett társadalmak voltak, melyek kulcsfontosságú szerepet játszottak a Selyemút gazdasági és ipari hálózatában.
