A bécsi Schönbrunn parkjában van egy hely, ahol a történelem nem vitrinekben porosodik, hanem konkrétan a kifutók alaprajzában él tovább. A Tiergarten Schönbrunn ugyanis nem „csak” egy állatkert: 1752-ben alapították, és ezzel a világ legrégebbi, folyamatosan működő állatkertjeként tartják számon.

A sztori császári presztízsprojektként indult – aztán lett belőle modern természetvédelmi intézmény, ahol ma már nem az számít, mennyire egzotikus egy állat, hanem hogy mennyire van bajban.

Császári menazsériából közönségkedvenc

A zoo alapja egy udvari állatgyűjtemény volt, amelyet I. Ferenc (Franz I Stephan) nevéhez kötnek; az egész Schönbrunn-birodalmi díszletben kapott helyet, a palota kertjének részeként.

A nagyközönség előtt később nyílt meg igazán: a források szerint 1778-tól már nem csak a császári udvar kiváltsága volt a látogatás.

Ma pedig az egész helyszín „kettős örökség”: egyszerre állatkert és a schönbrunni kastélyegyüttes UNESCO-világörökségi környezetének része – ami elég ritka kombináció Európában is.

Ritka fajok, amiket nem minden európai állatkert tud felmutatni

A Schönbrunni Állatkert kommunikációja szerint több mint 500 faj él itt, és a látogatói élményben érezhetően rámennek arra, hogy „nagy neveket” is mutassanak – de közben az állatjóléti és természetvédelmi vonal is hangsúlyos.

A legismertebb, sokak által „kipipálandó” ritkaságok közé tartoznak:

  • óriáspandák (európai szinten is kiemelt attrakció),
  • koalák (Bécsben külön házzal),
  • szibériai tigrisek, orangutánok, elefántok – a klasszikus „nagykifutós” vonal.

Emellett a zoo az utóbbi években látványosan ráállt arra is, hogy ne csak „távoli” sztárállatokat mutasson, hanem európai, helyi szinten veszélyeztetett fajokat is, amiket a legtöbb turista elsőre észre sem venne – pedig ezek gyakran sokkal közelebb vannak a kihaláshoz, mint gondolnánk.

Ha lemaradtál erről: Bemutatkozott a Fővárosi Állatkertben Pablo, a drograzzián megmentett kistigris! – Videó

Nem csak állatbemutató: természetvédelem és tenyészprogramok

A bécsi állatkert saját leírása szerint a modern zoológiai intézmények „négyes feladata” (oktatás–szórakoztatás–kutatás–természetvédelem) közül náluk a fajmegőrzés kifejezetten központi elem: támogatnak terepi természetvédelmi projekteket, részt vesznek tenyészprogramokban, és kutatási munkákhoz is hozzájárulnak.

Ezt a látogató a gyakorlatban úgy érzi, hogy a „szép, aranyos, fotózható” élmény mellett sok helyen nagyon direkt üzeneteket kap arról, hogy mi miért fogy el a vadonból – és mit lehet (vagy mit nem lehet) tenni ellene.

Ez legyen a következőA természet legkülönösebb divatikonjai: 5 egzotikus állat, amely mellett minden más faj hétköznapinak tűnik – képek