Két hónap után végre hazamehetett a családjához Hermina, az az újszülött kislány, akit a gyámhatóság „haza nem adhatónak” nyilvánított. A történetről a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) beszámolója alapján a 444 írt: a paksi járási gyámhivatal már a gyermek születése előtt kezdeményezte, hogy a baba ne kerülhessen haza, miközben az anya jelezte, hogy el tudja látni a kicsit. A hatóság hetekig nem hozott érdemi döntést Hermina további sorsáról, így a csecsemő kényszerű kórházi tartózkodása elhúzódott.

„Haza nem adható” – az anya a kórházi elbocsátáskor szembesült vele

A TASZ beszámolója szerint Hermina édesanyja, Mária egy nappal a szülés után, a paksi kórházból való elbocsátásakor tudta meg, hogy a gyermekét nem viheti magával. A végleges határozatról – a leírtak alapján – nem előzetes hivatalos kézbesítésből, hanem a kórház tájékoztatásából értesült.

A családgondozók már a várandósság alatt jelezték az anyának, hogy a nyolcfős család körülményeit nem tartják megfelelőnek, Mária viszont ekkor is azt mondta: ő maga szeretné gondozni a babát, és nem látja, miben sérülne a gyermek fejlődése, ha a családjában maradhatna.

A határozat indoklása: anyagi gondok és „zsúfolt” lakhatás

A jogvédők által ismertetett határozat indoklásában a család anyagi helyzete és lakáskörülményei kerültek elő. Olyan érvek szerepeltek benne, mint hogy „folyamatos anyagi problémák fennállnak, mert a szülők nem tudják jövedelmüket megfelelően beosztani”, illetve hogy a „lakókörnyezetük zsúfolt”.

A történet egyik legsúlyosabb eleme ugyanakkor nemcsak a döntés megindokolása, hanem az, hogy a gyámhatóság – a beszámoló szerint – hetekig nem döntött a gyermek további sorsáról. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy Hermina maradt a kórházban: nem nevelőszülőkhöz került, nem a családjához, hanem egy intézményi „senkiföldjén” ragadt, miközben a szülők számára az alaphelyzet változatlan volt: a gyerek nincs velük.

Mit mondanak a jogvédők: szegénység miatt nem lehet elválasztani a gyereket

A 444 által idézett TASZ szerint a magyar gyermekvédelmi törvény alapján a szegénység és a rossz anyagi körülmények önmagukban nem alapozhatják meg a gyermek családból való kiemelését. A jogvédő szervezet azt is felidézte: az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye alapján egy gyereket „kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani”.

A TASZ olvasata szerint ezért különösen problémás, amikor a „veszélyeztetettség” tartalma lényegében összecsúszik a szegénység leírásával: a család nem ideális körülmények között él, kevés a pénz, zsúfolt a lakás – de ettől még nem következik automatikusan, hogy a szülő alkalmatlan, vagy hogy a gyermek számára a családja jelenti a veszélyt.

Ha lemaradtál erről – Sokkoló titok: a Habsburg-állkapocs igazi oka a betenyészet volt!

Végül hazamehetett – de a történet rávilágít a rendszer kockázataira

A jogi fellépésnek köszönhetően Hermina végül két hónap után hazakerülhetett a családjához. A történet azonban túlmutat egyetlen ügyön: azt a kérdést teszi fel, mennyire van mozgástér és felelősség a hatósági döntésekben, amikor a gyermek érdeke, a szülői jogok és a szociális valóság (szegénység, lakhatás) ütközik.

Mert ha egy újszülött két hónapig egy kórházban marad úgy, hogy közben a hatóság hetekig nem hoz érdemi döntést, az nemcsak a család életét feszíti szét, hanem azt is jelzi: a rendszerben van olyan pont, ahol egy gyerek – papírok és eljárások között – könnyen „bent ragadhat”. És ez az, amitől az ilyen ügyek rendre nagyobbat szólnak, mint egyetlen határozat indoklása.

Ez legyen a következő – Meglepő kutatás: ennyi gyerek mellett élhetünk a legtovább