Centenáriumi istentisztelettel ünnepelték a 100 éves Református Királyhágómelléki Egyházkerületet

Református egységnappal és a Generális Konvent ülésével emlékeztek a magyar reformátusok a Királyhágómelléki Egyházkerület 100. születésnapjára Nagyváradon szeptember 17-én és 18-án, írja a református.hu. A királyhágómelléki gyülekezetek a trianoni döntés előtt a Tiszántúli Egyházkerülethez tartoztak. 1921-ben Sulyok István lelkipásztor szervezte egybe a határon túlra szakadt gyülekezeteket. A centenáriumi istentiszteletre számos erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, délvidéki és magyarországi vendég érkezett.

Születésnap ez, de nem az ünnepi mámor napja, hanem komoly megállás az Isten színe előtt, a gyülekezet közösségében, mondta köszöntőjében Csűry István, a százéves Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. Tele volt ez a 100 év azzal, hogy áldás helyett átkot kellett hordoznunk, jelentette ki az egyházvezető.

A református ember bárhol éljen a világban, élni akar, és hittel vallja, hogy ez Isten akarata. Szembe kell néznünk azzal, hogy Isten jogosan cselekedett, amikor megrendítette a népet, de ezt próbatételnek adta, fogalmazott.

A felolvasott Ige azt is mondja, Isten jeleket ad, és ezek a jó irányba való elfordulást jelentik, a Királyhágómelléki Egyházkerület pedig emlékjellel készült az alkalomra: új szószéket állított. Életünknek vannak fájdalmas dátumai, 1526, 1849, 1956 – mégis él magyar ezen a földön, mert Isten így döntött. Isten Igéje, Jézus Krisztus mentett meg minket, hogy legyen jelenünk, de most arra is kell figyelnünk, hogy jövőnk is legyen, figyelmeztetett a püspök. Az egyházkerületből háromszáz gyülekezet jött el az új zászlók átvételére, mondta arra utalva, hogy háromszáz királyhágómelléki gyülekezet zászlója készült el az ünnepi alkalomra. Amikor összegyűlünk és zászlóinkkal felvonulunk, azt fejezzük ki, hogy közel vagyunk Istenhez, ugyanakkor egymáshoz is, jelentette ki Csűry István.

Csűry István, a százéves Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke köszöntőt mond. Fotó: Bazánth Ivola

Steinbach József dunántúli püspök apostoli köszöntése után az egybegyűltek közösen tettek hitvallást Vass Zoltán, a Kanadai Magyar Református Egyházak Szövetségének elnöke vezetésével. Halász Béla délvidéki püspök Máté evangéliuma 6. fejezetéből olvasott fel, majd Kató Béla erdélyi püspök vezetésével Kálvin János bűnvalló imáját mondták el az egybegyűltek.

Fekete Károly tiszántúli püspök igehirdetésében az önérzetre ébredés zarándokútjának három lépcsőfokáról beszélt. Fotó: Bazánth Ivola

Az ünnepi istentiszteleten Fekete Károly tiszántúli püspök hirdetett Igét a 123. zsoltár, valamint Máté evangéliuma 6. ré­szének 33. verse alapján. Igehirdetésében az önérzetre ébredés zarándokútjának három lépcsőfokáról beszélt.

Az el­sőt az Istenre tekintő, imádságos testtartás uralja, amely hit­vallás és elhatárolódás, hiszen kizár minden más segély­forrást: nem önmagára vagy pótmegoldásként földi tekintélyekre tekint, hanem sokkal magasabbra néz. Aki Istenre emeli a tekintetét, az példát ad a szemüket lesütőknek, a magukba roskadtaknak. Isten a helyén van, és várja, hogy összekapcsolódjon a tekintete a mienkkel. A következő lépcsőfokon az imádságos testtartásból mindennapos magatartás lesz.

A zsoltáros bizalommal rendeli alá a saját sorsát élete urának, fogalmazott a püspök, aki szerint „csak a nagyra nőtt ember lehet olyan öntelt, hogy nem bízza rá magát az Isten kezére, és kapkod helyette földi »nagy« emberek kezei után, vagy csak a saját kezében bízik, pedig már sokszor tapasztalta, milyen gyöngék tudnak lenni az emberi kezek”. A harmadik állomás, hogy az Istenre tekintő magatartás bátor megszólalásra késztet, és a mindennapos magatartás belső tartássá válik.

A zsoltáros lelke eltelt azzal, hogy bántják azt, ami számára szent, de nem ugrik senki torkának, nem átkozódik, hanem imádkozik. Nincs a hangjában bosszúvágy, csak ezredéveken átzengő segélykiáltás, amelyre a mi Atyánk megadta a választ, mert a szabadító Krisztus elküldésével hallgatta meg a könyörületes imádságot. Az imádságos testtartást és a szürke hétköznapok magatartásformáját el lehet játszani, de a harmadik, a belső tartás nem hamisítható – mondta Fekete Károly.

Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspök megáldja a megjelenteket. Fotó: Bazánth Ivola

A Miatyánk imádságot Szenn Péter horvátországi püspök vezetésével mondták el az egybegyűltek, majd Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspök mondott áldást, az úrvacsora szertartását pedig Géresi Róbert felvidéki püspök vezette.

Géresi Róbert felvidéki püspök az úrvacsora szertartását vezeti. Fotó: Bazánth Ivola

Magyar református keresztyén nép, mit emelünk magasra? Mivel dicsekszünk?

, tette fel a kérdést Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke. Így folytatta:

Nemcsak vagyunk, de gyarapodunk is, és együtt vagyunk, ami nem magától értetődő a világnak ezen a táján. A reformátusok egységét az Úristentől kaptuk ajándékba. Vagyunk, gyarapodunk és együtt vagyunk, de ahogy a zsoltár mondja, ezek csak „harci kocsik”. Azt emeld magasra, ami nem rólad szól! Azt emeld magasra, ami túlmutat rajtad! Vagy így is mondhatnánk: úgy szól rólad, hogy arról szól, aki téged emel.”

Hogy vagyunk, biztosan köszönhetjük a kultúránknak, elődeink jó stratégiáinak, de valójában azért vagyunk, mert az Úristen úgy döntött, hogy legyünk. Együtt vagyunk, mert ez Isten parancsa, és mi együtt szeretnénk lenni az összes magyar keresztyénnel és kereszténnyel. Nem irigykedve akarunk nézni azokra, akik más formában mutatják azt, hogy ereje van a magyar keresztyénségnek, hanem velük örülünk, fejtette ki a püspök.

Balog Zoltán szerint

a magyar keresztyének feladata, hogy egy hangon tudjanak megszólalni ebben az „eszeveszett világban”.

A püspök ezután a háromszáz királyhágómelléki gyülekezet felsorakoztatott zászlajaira mutatva azt mondta, olyan szimbólumok ezek, amelyeken mind van valami egyedi, és mégis mindegyiken van valami közös. Különlegesek vagyunk, össze­cserélhetetlenek, pótolhatatlanok, együtt pedig részei vagyunk annak a nagy egésznek, amelyet nem lehet másképp nevezni, csak úgy: Isten szeretete, bátorított Balog Zoltán, aki Isten áldását kérte a jelenlévőkre és a gyülekezetek zászlóira.

Azt emeld magasra, ami nem csak rólad szól – mondta Balog Zoltán püspök. Fotó: Bazánth Ivola

Bara Lajos István királyhágómelléki főgondnok, a Zilahi Wesselényi Református Kollégium igazgatója arról szólt, hogy az ünnepség­gel egy időben zajlik a Kárpát-medencei református tanintézmények évnyitója.

Nagy öröm, hogy a határon túli iskolák is bekerültek a református iskolák családjába, és erősíthetjük egymást. Az évnyitón átadták a Bethlen-díjat, amelyet Kovács Klára, a Lorántffy Zsuzsanna Református Kollégium nyugdíjas matematikatanára vehetett át példamutató oktatói tevékenységéért.

A magyar kormány nevében Fürjes Zoltán egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár beszédében kiemelte:

Az utóbbi több mint egy évtized küzdelmes, mégis sikeres országépítő és nemzetegyesítő munkájának köszönhetően a határon túli magyar közösségek anyaországi támogatása nemcsak elvi és érzelmi síkon, hanem materiális értelemben is sokszorosára gyarapodott. Egyúttal megköszönte a határon túli reformátusoknak a magyar közösség megmaradásáért tett erőfeszítéseit.

Az ünnepség a Generális Konvent közgyűlésével ért véget, zárja sorait a református.hu.

Érdemes elolvasniDöbbenet! Az ügyészség okirat-hamisítással és csúszópénz adásával gyanúsítja a református püspököket Romániában