Elvesztettük az államadósság elleni szabadságharcot?

A 2010-es kormányváltás után Orbán Viktor szabadságharcot hirdetett az államadóssággal szemben. Azt mondta, hogy az akkor 80% feletti államadósság „már közel van az adósrabszolgasághoz”. 2020 végén ismét 80% volt az államadósság. Akkor ez azt jelenti, hogy elveszítettük az adósság elleni szabadságharcot és adósrabszolgákká válunk?

Mielőtt kicsit részletesebben körüljárjuk ezt a témát, fontos megjegyezni, hogy az államadósság és az államháztartási hiány két különböző dolog. Az államadósság minden olyan hitelviszonyon alapuló fizetési kötelezettséget jelent, amely az államháztartás valamelyik alrendszerét terheli (központi költségvetés, helyi önkormányzatok költségvetése stb.) közgazdasági fogalmak

Államháztartási hiány akkor keletkezik, ha az államháztartás napi működése során több a kiadás, mint amennyi bevételhez jut az állam. A kiadások közé nem tartozik a lejáró hitelek tőketörlesztése, a kamatfizetések és a privatizációs bevételek.

Mióta létezik az államadósság?

Amióta létezik a magyar állam, azóta államadósság is van. A pénzszűkébe kerülő uralkodók más uralkodóktól, vagy főnemesektől kértek kölcsön. Később – a bankok megjelenésével – pedig a bankoktól. A pénzért cserébe földet, várat, adóztatási jogot stb. adtak. A 19. századtól pedig már nálunk is megjelennek az államkötvények, értékpapírok, melyeket előre meghatározott kamatra és lejárati időre lehetett megvenni.

A rendszerváltás éveiben az államadósság a GDP (Bruttó Hazai Termék) kb. 66%-a volt.

Az alábbi grafikon mutatja az adósság mértékének változását az elmúlt 20 évben, és látható, hogy 2020-tól jelentősen megugrott hiteleink mértéke.

Ez a grafikon pedig GDP-hez viszonyítva mutatja az államadósság változását 1990-től napjainking, melyen szintén látható a 2020-as nagy ugrás.

Mi befolyásolja az államadósságot?

Az adósság alakulását a hazai gazdaságpolitika és a világgazdasági környezet határozza meg. Többek között

a gyengülő forint, az adósság kamatterhei, a 2021-es gazdasági visszaesés, illetve a választást megelőző „pénzosztás” (adóvisszatérítés, rezsicsökkentés, árbefagyasztás stb.)

2022-ben az adósságállomány növekedését eredményezték. A fenti ábrákon láthatjuk, hogy a pandémiás években kezdett újra emelkedni az államadósságunk és szinte megegyezik a 2008/2009-es válság értékeivel. Fontos azonban megjegyezni, hogy a két időszak makrogazdasági környezete teljesen más. Míg a

2008/2009-es értékek mögött a pénzpiacok összeomlása állt, a pandémia okozta válság leginkább a termelésben okozott kárt.

Magyarország – nem egyedüliként – a pandémia okozta negatív hatásokat hitellel próbálta/próbálja megoldani. Az Unió tagállamai között egyáltalán nem kirívó a magyar államadósság mértéke. Ami viszont igen, hogy

a régióban nekünk a legdrágább az adósságfinanszírozásunk.

További különbség még a két időszak között, hogy míg 2008/2009-ben devizában adósodott el az ország, addig most inkább forintban. Ez azért fontos, mert míg 2008-ban 1 euró átlag 252 forintba került, addig az idei átlag árfolyam meghaladja a 360 forintot. Ez a látványos árfolyamgyengülés jelentős adósságnövelő hatással lenne a devizahitelekre.

Miért nő az adósság?

A parlament évről évre hiánnyal fogadja el az éves költségvetést, ami azt jelenti, hogy a kiadások fedezésére más forrást kell találni. Ez nem más, mint a hitel.

Az viszont pozitívumként írható fel, hogy a 2010-es kormányváltás idején lévő hitelszerkezet jelentősen változott. Abban az időben

a teljes hitelállomány kb. 60%-át devizahitelek tették ki, mely mostanra ennek kb. felére csökkent.

Pozitív változás történt a futamidő terén is. Míg 2010-ben átlag kb. 4 év volt a hitelek futamideje, addig mostanra ez

átlag 6 évre emelkedett, tehát sikerült a rövid lejáratú papírokat hosszabbra cserélni.

A kamatok ugyan emelkedésnek indultak, viszont a hitelek lejárati ideje megnövekedett, így a kormánynak van ideje forrást találni a megnövekedő kamat-, illetve tőkekiadásokra.
Az egyik lépés, mellyel 2011-ben jelentős mértékű

adósságcsökkentést ért el a kormány, az a magánnyugdíj-megtakarítások államosítása volt.

Mivel a pénztáraknál felhalmozott vagyon egy jelentős része állampapírokban volt, így amikor ez a magánvagyon – a pénztártagok visszalépésével – visszaszállt az államra, ezek az értékpapírok közgazdasági értelemben „megsemmisültek”. A kormány ugyanakkor megígérte a visszalépőknek az egyéni számlás nyugdíjrendszert, ez azonban a mai napig nem valósult meg.

Rossz a magas adósság?

Mint a magánszemélyeknek, úgy az államnak se jó, ha nagyon eladósodik. Mert így a bevételeiből sokkal többet költ kamatra, illetve a tartozás kiegyenlítésére. Emiatt

kevesebb pénz marad más kiadásokra, például fejlesztésekre, beruházásra stb. Ez pedig negatívan hat a gazdasági növekedésre.

A magas adósság miatt a befektetők is kockázatosabbnak tartják az országot, tehát magasabb hozamot várnak a pénzükért cserébe.

Jó pár ország van – pl. USA, Japán, Belgium stb. – melynek államadóssága magasabb a miénknél, de nagyon jól működnek. Szóval

önmagában a magas adósság még nem jelenti, hogy az ország nem működik jól.

Viszont nem mindegy, hogy milyen az ország gazdasági szerkezete és kilátásai. Sajnos azonban a kockázati megítélésünk korántsem olyan jó, mint a fenti országoké, ezért a befektetőknek számít az államadósságunk mértéke.

Ha „szabadságharcot” nem is, de csatá(ka)t veszítettünk az államadósság ellen. A jelenlegi globális politikai és gazdasági helyzetben az új kormánynak nem lesz könnyű dolga, hogy csökkenő pályára állítsa az államadósságot, betömje a költségvetésben tátongó hiányt, csökkentse az inflációt, erről itt bővebben Infláció és stagfláció  segítse a gazdasági növekedést stb.