12 alig ismert tény az egyiptomi piramisok múltjáról
Az egyiptomi piramisok fantasztikus bepillantást nyújtanak az ókori Egyiptom építészetébe. Beindítják a képzeletet, és inspirációt nyújtanak a modern régészetben, építészetben és művészetben. A piramisok a világ minden táján kérdéseket vetnek fel az emberekben. Néhányra már választ kaptunk, de még rengeteg mindent ki kell derítenünk. Itt van néhány érdekes információ a piramisokkal kapcsolatban, amelyek kevésbé közismertek.
A Dzsószer lépcsőpiramisa a legrégebbi egyiptomi piramis
Dzsószer lépcsős piramisa volt a legelső, amelyet az ókori egyiptomiak építettek, és a legkorábbi kőből épített nagy műemlék. A korábbi királyi sírokat vályogtéglából építették. Dzsószer gránitot a déli Asszuánból, mészkövet pedig a Nílus túlsó partjáról szerzett be, hogy vizírje, Imhotep felügyelhesse az építkezést, számol be a The Collector.
Az asszuáni gránitot a piramison belül a királyi kamra burkolására használták. A piramisok építésének eredeti célja az lehetett, hogy lépcsőházként szolgáljon, amelyen keresztül a földi testéből a túlvilágra léphetett.
A vörös piramis volt Egyiptom első ‘sima’ oldalú piramisa
A piramisokat a fáraók számára építették, hogy megvédjék szarkofágjukat, és a túlvilági életben a nap felé vezessék őket. A dahsúri Sznofru vörös piramisa az ókori Egyiptom első igazi piramisa, ami azt jelenti, hogy ‘sima’ oldalú. Úgy tervezték, hogy a napsugarakra hasonlítson. Ez az ókori Egyiptom leglaposabb piramisa, a legkisebb lejtéssel, ami sajnos megkönnyítette a rablók számára, hogy ellopják a fehér mészkövet, amely a vöröset fedte.
A dahsúri vörös piramis.
Wikimedia Commons/ Darer101
A három gízai piramis egymáshoz igazodik
A nekropolisz északkeleti részén található Hufu nagy piramisától Hafré piramisáig és a délkeleti részén található Menkauré piramisig mindhárom gízai piramis délkeleti sarkai átlósan helyezkednek el.
Az építményeket szándékosan úgy rendezték el, hogy e sarkok mindegyike közvetlenül a Heliopoliszban lévő Ré templomára mutasson, és összhangban legyen az Orion csillagképpel. A 4. dinasztia fáraói úgy vélték, hogy közvetlenül Ré leszármazottai, így a piramisok tökéletes szögelésével a sírjaik természetes részei voltak a vallásuk középpontjában álló Nap életciklusának.
A piramisoknak volt egy titkos kamrája, ahol az elhunytak lelke nyugodhatott
A fáraók számára kulcsfontosságú volt a piramisukhoz tartotó, szerdáb nevű titkos kamra. A szerdáb közel volt a fáraó múmiájához, ahol a Ká-szobrot (a király halála utáni életesszenciáját tartalmazó szobor) tartották. Az ókori egyiptomiak úgy hitték, hogy ha a fáraó múmiája megsemmisül, a szelleme tovább élhet a Ká-szoborban. Tekintettel a sírok kirablásának és kifosztásának nagyon is valós veszélyére, a szerdáb és a Ká-szobor rendkívül fontos volt a fáraó számára, hogy békés túlvilági életet élhessen.
A piramisok szövegei a legrégebbi ismert vallási szövegek a világon
200 évvel a Menkauré-piramis építése után épült Unisz király piramisa Szakkarában. A sírkamra falain megtalálták a “piramisszövegeket”. Ezek hieroglifák formájában írt mágikus varázsigék, amelyek célja az volt, hogy segítsenek Unisz király lelkének elhagyni a testét, és megkezdeni az utat a túlvilágra.
A világ legrégebbi ismert vallási szövegei, a piramisszövegek óriási hatással voltak a fáraókról, valamint a mindennapi életben betöltött szerepükről és feladataikról alkotott nézeteinkre. Az Unisz piramisszövegek tartalmazzák az első utalást Oziriszre, az alvilág istenére is.
Fotó: Wikimedia Commons/Metropolitan Művészeti Múzeum
Tilos megmászni a Nagy Piramisokat
A turisták és a helyiek gyakrabban próbálnak meg felmászni a Nagy Hufu-piramis tetejére, mint gondolnánk. A legtöbbjüket letartóztatják vagy a helyszínen őrizetbe veszik, mielőtt vád nélkül elengednék őket, mivel az egyiptomi törvények szerint a piramis megmászása tilos, de nem illegális. 2016-ban egy 16 éves német turistának alig több mint 8 perc alatt sikerült megmásznia a piramist, míg nemrég egy helybéli kövekkel dobálta meg a hatóságokat, és megrongálta a csúcson lévő faoszlopot, amelyet a piramis magasságának mérésére használnak.
Az utolsó egyiptomi piramisok vályogtéglából készültek
Egyiptom utolsó királyi piramisát I. Jahmesz király építette Abüdoszban, messze délre a híresebb gízai, szakkarai és dahsúri piramisoktól. Piramisa körülbelül 50 méter magas volt, egy hagyományos, nagy halotti toronykomplexum része volt, nagyon meredek oldalakkal.
A piramis idővel leomlott, mivel elsősorban vályogtéglából épült, amely nem állta ki az idő próbáját úgy, mint az északabbra fekvő piramisokban használt gigantikus mészkőtömbök.
Jahmesz fáraó piramisából mára ennyi maradt.
Wikimedia Commons/Timuryaka
A piramisok eredetileg fehérek voltak
A burkolókövek az egyiptomi piramisépítés precizitását mutatták. Ezek a kövek fehér, csiszolt mészkőből készültek, amelyek a ma látható köveket fedték. Teljesen összeilleszkedtek, így minden piramis lapos, sima felszínű volt. A burkolókövek tükrözték a napot, és fényesen csillogtak. Ezek sajnos mára többnyire eltűntek, mivel ellopták, más műemlékek építéséhez használták fel, vagy szeizmikus tevékenység következtében megsérültek, például a Kairót 1308-ban sújtó hatalmas földrengés következtében.
Egy szultán megkísérelte lerombolni Menkauré piramisát
A 12. században Al-Aziz Uthman, Egyiptom második Ajjúbida szultánja és fia, Szaladin meghiúsult kísérletet tett a gízai Nagy Piramisok lerombolására.
Al-Aziz hatalmas munkáscsapatot alkalmazott Menkauré templomának lebontására, de a költségek, az idő és a piramis kövei és homok okozta puszta fizikai nehézségek miatt a munkát egy éven belül elvetették. A szultán erőfeszítései eredményeként a legkisebb nagy piramis északi oldalán csak egy függőleges vájat maradt.
Eddig jutott a szultán és fia.
Wikimedia Commons/MusikAnimal
Nem rabszolgák építették
A Nagy Piramisokat munkások építették, nem rabszolgák, ahogy a híres görög történész, Hérodotosz írása állítja. A piramisok mellett egész városok épültek, ahol a földműves családok gyakran dolgoztak a fáraó elképesztő építési projektjein, miközben várták, hogy a termést learathassák.
Az elmúlt években a régészek bizonyítékokat találtak e városok hivatásos építőmestereire és kőműveseire, valamint szerszámaikra is. Munkástemetőket tártak fel Hufu és Hafré piramisai közelében, illetve Luxorban és a Királyok völgyében is.
2,3 millió mészkőtömböt használtak fel Hufu nagy piramisához
Úgy tartják, hogy több mint 2,3 millió mészkőtömböt használtak fel a Hufu piramisának megépítéséhez. A gránitból készült és Hufu sírjába helyezett tömbök a dél-egyiptomi Asszuánból származnak, és egyenként 50 tonnát nyomtak. A piramis elkészítése több mint 23 évig tartott, és a számítások szerint a munkások ez idő alatt óránként átlagosan 12 követ fektettek le.
A projekt teljes időtartama alatt több mint 100 000 embert foglalkoztattak, és az egyszerre dolgozó legtöbb munkás száma legalább 1000 fő volt. A Nagy Piramis eredeti bejárata 17 méterre van a földfelszíntől, a turisták azonban a Kr. u. 820-ban létrehozott “rablóalagúton” keresztül jutnak be, amit a kairói szultán emberei hoztak létre, hogy betörjenek és zsákmányt találjanak. A Nagy Piramis évente 14 millió látogatót vonz, és közel 9 milliárd dollárt pumpál a gazdaságba. Ez az egyetlen a világ eredeti hét csodája közül, amely még áll.
Még mindig nem tudunk eleget róluk
Minél többet tudunk meg a piramisokról, annál több kérdés merül fel. Számos elmélet – rámpák és csigák, vízzel segített kőszánok, gördülő fa rámpák és masszív gátak – ellenére nincs konkrét bizonyíték arra, hogy pontosan hogyan emelték a helyükre és hogyan rögzítették ezeket az óriási köveket.
A kutatók nem tudták lemásolni a piramisköveket összekötő habarcsot, annak ellenére, hogy tudták, miből készült. Hőkamerás és műholdas technológiával megtalálták a lehetséges rejtett kamrákat, de egyelőre nem tudjuk, hogy mi van bennük, vagy mi a céljuk. Az egyiptomi piramisok nagy része tehát továbbra is rejtély marad nemcsak az amatőrök, hanem a szakemberek számára is.
Érdemes elolvasni:
itt tudod támogatni az oldalunkat
