Trianon kérdése 103 év után sincsen lezárva, legalábbis az nép körében. Mára már aligha pár ember mondhatja el magáról, hogy egyáltalán megélte a területek elcsatolását, de mégis jelentős a kérdés több generációval később is. A külhoni magyarok tekintetében még érdekesebb a kérdés, hiszen az elcsatolások kára leginkább őket sújtotta.
Sokféleképpen lehet viszonyulni Trianon kérdéséhez. Vannak, akik a mai napig is erős traumaként élik meg, mások viszont már elengedték. Az azonban tagadhatatlan, hogy a mai napig is meghatározó kérdés, akármelyik oldalon is álljunk. De miért is ennyire fontos kérdés még a mai napig is ez a 103 évvel ezelőtti döntés? Mi lehetne a feloldása ennek az oly hosszas kérdésnek?
Akárhogyan is nézzük, az első világháborút Magyarország elvesztette. Nyilvánvaló tehát, hogy a megtorlás elkerülhetetlen volt. A bosszantó dolog a kérdésben inkább az igazságtalanul nagy büntetésben rejlik és a döntések értelmetlenségében. Vegyük például Ausztriát, aki ugyanúgy kapott területeket Magyarország feldarabolásakor, holott a két ország még egy államként vesztette el a háborút. A feldarabolás mértéke is érthetetlen volt, hiszen az ország kevesebb, mint egyharmada maradt magyar fennhatóság alatt. Ráadásul a döntések gazdaságra és a népességre gyakorolt hatása sem hagyható figyelmen kívül.
Mi lehetne a megoldás?
Aligha találunk embert az országban, aki nem tartja a trianoni szerződést igazságtalannak. Ez egy lezáratlan ügy, amelynek valamilyen módon megoldást kéne találni. Persze sokan gondolják, hogy az eredeti határok teljes vagy részleges visszaállítása megoldást jelentene. Azonban ez olyan mértékű problémákat vonna magával minden téren, amellyel az ország nem tudna megbirkózni. A népszavazás, illetve egyes területek visszacsatolása sem feltétlenül hozná meg a kívánt eredményt. Mára már a legtöbb szomszédos országban élő magyar kisebbségek, inkább autonómiát vagy függetlenséget szeretnének, semmint az anyagországhoz tartozni.
A világ megváltozott, eltelt több, mint 100 esztendő és már nincs visszaút. Ami a legtöbb embert a mai napig bántja az nem az elvesztett területek hiánya és nem is feltétlenül a megaláztatás érzése. A probléma sokkal inkább az igazságtalanságban keresendő. A második világháború utáni békeszerződések, majd a rendszerváltás utáni szerződések jogilag teljesen érvénytelenné tettek minden fajta revizionista törekvést. Ahhoz, hogy a magyar nép meg tudjon békélni a múltjával ahhoz valami egészen másra van szüksége. Ennyi év távlatából már nem lehet semmit sem megváltoztatni, valójában a kompenzáció is értelmetlen lenne. Amire leginkább szükség van az talán a megértés a többi nép részéről.
A magyarok sem voltak hibátlanok, de a rájuk mért büntetés igazságtalan mértéke mély nyomot hagyott a néplélekben. A magyar mindig is egy kissé kirekesztett nép volt és erre csak ráerősítettek az ilyen döntések. Talán a legjobb megoldás az lenne, ha végre sikerülne szembenézni a múlttal minden oldalon, és megbékélni mindazzal, ami történt. A megoldás kezdete lehet, hogy magyarokon múlik, de egyedül nem sosem fogják tudni ezt a traumát feldolgozni.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
