Amikor a parasztsereg zsarolással vett be egy várat

A Dózsa György vezette keresztesek 1514-ben hamar eljutottak addig, hogy lázadóknak tekintette őket az ország. Az 1514. évben zajló eseményeket az utókor “parasztháborúvá” színezte át (elsősorban Eötvös József: Magyarország 1514-ben című műve nyomán). A legendaépítés része, hogy a parasztsereg várak sorát foglalta el, amíg végül Temesvár alatt utolérte őket a végzet. A várfoglalások mögött azonban nem ostromok, hanem egyéb trükkök álltak. Az egyik legnagyobb haditettnek Solymos várának elfoglalása számított.

A keresztesekből lett parasztsereg elindul

A Dózsa-féle mozgalom kapcsán számos tévedés él a köztudatban, ezekkel ebben a cikkben nem foglalkozunk, csak utalunk rájuk. 1512-ben új szultán került hatalomra az Oszmán-Török Birodalomban, amivel lejárt a szultánok személyéez kötődő békeszerződés. I. Szelim uralkodása elején rögtön el is foglalta a Magyarország határát védő Szreberniki Bánságot. A magyar politikai vezetés tervezte ugyan a visszavágást, de anyagi erőforrása a megnövekedett törökellenes védekezési költségek miatt már nem volt hozzá. Ezért kapóra jött, hogy a frissen megválasztott X. Leó pápa egy keresztes hadjárat szervezésével bízta meg Bakócz Tamás érseket, aki eredetileg Rómában akart maradni, hogy kivárja az egyébként korosabb pápa halálát és újra próbálkozzon.

A keresztes hadaknak megvol az az előnye, hogy nem kellett nekik zsoldot fizetni, ami tetemes költségeket jelentett volna Magyarországnak. A harcértékük cserébe vitatható volt, és a Dózsa-féle mozgalom csatáinak a legtöbbje azt mutatta, hogy már egy ágyúlövéstől megszaladtak. A katonai vezetésnek az volt a célja, hogy amíg Szrebernik elfoglalása miatt válaszcsapást indítanak a törökök ellen, addig az így keletkezett “lyukat” a keresztesekkel tömik be. Ez a portyázó hadjárat el is indult, Szapolyai János erdélyi vajda összeszedte a déli végek katonaságának egy jó részét és betört velük Bulgáriába.

A keresztes sereg élére eleinte egy Menyhért nevű zsoldos került. Később azonban Dózsa György váltotta őt a parancsnoki poszton. A keresztesek egy jó része valójában nem paraszt volt, hanem kisnemes vagy más társadalmi rendből származó figura. (Az egyszerűség kedvéért a parasztsereg elnevezést használom majd). A közös sérelmek egybekovácsolták őket. Ezek egyike az lehetett, hogy a keresztes hadjárat értelmét vesztette akkor, amikor Szelim békekövete megérkezett Budára. Egy másik pont egy adószedő megölése lehetett, akinek a pénzét a keresztesek elvették és elosztották, ami súlyos bűnnek számított. Hogy alkualapot teremtsenek maguknak, elindultak délre.

A parasztsereg és a két vár

Solymos és Lippa vára ét igen közeli erősségnek számított. Mindkettőt Brandenburgi György birtokolta, aki Corvin János özvegyén keresztül jutott a birtokokhoz. A várak őrsége igen csekély létszámmal bírt, tekintve, hogy az emberek jó részét Szapolyai János magával vitte. Míg a síkvidéken álló Lippa vára könnyű célpontnak tűnt, addig a magas hegytetőre épített, jól kiépített Solymos annál kevésbé. A lippai vár kapitánya, Bodó Miklós átment Solymosra és aggodalmát fejezte ki, hogy meg tudja-e tartani a várat a parasztsereg ostroma ellen.

A szomszéd vár védelmét irányító német zsoldos, Prantner György alvárnagy eleinte azzal nyugtatta Bodót, hogy Lippát jól felszerelték és ennyi emberrel is ki tud tartani. Később már azt javasolta, hogy ha másképpen gondolja, akkor az embereivel együtt jöjjön át Solymosra. Elente úgy tűnt, ez meg is fog történni. Bodó azonban nem lehetett biztos a dolgában, mert követet küldött Szapolyaihoz, hogy segítse meg őt a keresztesek ellen. Pechjére a követe belebotlott a Dózsa György testvére, Gergely által vezetett parasztsereg embereibe, Gergely pedig elhitette a követtel, hogy az erdélyi vajda és a keresztes vezér ugyanazt akarja, ezért visszafordította a követet Lippára.

Solymos vára messzebbről (Wikipédia)

Végül Lippán mindössze egyetlen védőt hagyott Bodó, a többiekkel átment Solymosra. A vár alatti település lakossága ajándékokat küldött Dózsa Györgynek, hogy megkímélje őket. A parasztsereg így akadálytalanul foglalhatta el a várat és a várost is. Solymossal már több bajuk volt. Dózsa először cselhez folyamodott, egy követet küldött a várba, hogy levelet hoztak az ott tartózkodó Künisch Mátyás káplánnak, jöjjenek ki érte. A káplán küldte volna a várőrség nagy részét, ám Prantner gyanút fogott és nem alaptalanul: kiderült, hogy a vár alatti faluban, ahol a levél várta volna a védőket, valójában Dózsa emberei rejtőztek, akik le akarták mészárolni a védőket. Maradtak a kevésbé kétértelmű módszerek.

Solymos és egy per

Az 1514. június 8-án kezdődő ostrom idején Solymos őrsége mindössze 14 főből állt. A Künisch Mátyás káplán által beígért jutalom (hivatalosan ő vezette a vár védelmét) és a Prantner György által foganatosított ellenintézkedések (pl. a vár zsindelytetőinek lehányása) megtették a hatásukat, a parasztsereg tehetetlennek bizonyult. Két nappal később azonban fordult a kocka: a védők üzenetet kaptak, hogy a Lippán hagyott feleségeiket és gyermekeiket az ágyúk elé kötik keresztbe, ha nem adják fel a várat.

Solymos vára belülről (Wikipédia)

A német Prantner nem akart belemenni az alkuba. Lippa védői és Künisch Mátyás azonban igen, úgyhogy június 10-én Dózsa embereit beengedték Solymosra. A védők egy része felesküdött Dózsára, a többieket lefogták, de végül Dózsa megüzente a kereszteseknek, hogy tartsák be az alkut és engedjék szabadon aki menni akar. Később sem jártak jól, Prantner, Bodó és Künisch ugyanis Vajdahunyad felé vették az irányt, ám az ottani várnagy a szerepük tisztázásáig lefogatta a lippai várnagyot és a káplánt.

Az egész történet azért is maradhatott fent ennyire részletesen, mert Brandenburgi György már akkor elkezdte a történtek kivizsgálását, amikor Dózsa kivégzése még meg sem történt. Ezért ismerjük Künisch Mátyás káplán magyarázkodó vallomását az eseményekről. Úgy tűnik, hogy a főúr Prantnernek megbocsátott, Bodó Miklós és Künisch Mátyás azonban nem nyerte el a felmentést. A várai elvesztése mellett leginkább azért is lehetett bosszús, mert a parasztsereg bukása után Szapolyai János emberei szállták meg a várakat. Az erdélyi vajda a sajátjaiként kezelte az erősségeket, amelyek közül mégis a gyengébb Lippa vált a török korban fontosabb végvárrá.

[hm_embed link=”https://hellomagyar.hu/2021/08/29/tiz-teny-amit-nem-jol-tudunk-a-mohacsi-csatarol/” ][/hm_embed]