A kék csillagok, a galaxis leghatalmasabb és legfényesebb csillagai

A kék csillagok messze a legnagyobb és legfényesebb csillagok a galaxisban. Szabad szemmel nézve az éjszakai égbolt csillagai mind nagyon hasonlóak egymáshoz, a fő különbség közöttük az, hogy egyesek fényesebbek, mint mások. De ha jobban megnézzük, láthatjuk, hogy a csillagok különböző színűek.

Legtöbbjük fehérnek tűnik, de néhányuk kifejezetten vörös, míg mások kék színűek. A csillag színe a hőmérsékletéről és a tömegéről árulkodik, és a kék csillagok a legforróbbak és a legnehezebbek, számolt be a Space.com.

Bármely csillag, amelynek tömege három- vagy többszöröse a Napénak, a mi szemünk számára kéknek tűnik. Ez független más tényezőktől, például a kémiai összetételtől, ugyanis a kék, a sárga és a vörös csillagok egyaránt körülbelül 75%-ban hidrogénből, 24%-ban héliumból és kisebb mennyiségben más elemekből állnak. Az a tény azonban, hogy a kék csillagok nagyobb tömegűek, azt jelenti, hogy általában nagyobb a saját fényességük, mint más csillagoknak. Ez azt jelenti, hogy a messzebb lévők is jól láthatóak az égbolton.

A legforróbb és legnagyobb csillagok közé tartoznak

A kék csillagok azért kék színűek, mert nagyon forróak. Ez félrevezetően hangzik, mert a mindennapi életben, például az időjárási térképeken, és a hőmésőkön is a piros a magas, a kék pedig az alacsony hőmérsékletet jelenti. De a kék fény több energiát hordoz, mint a vörös, ami azt jelenti, hogy forróbb sugárzási forrásra van szüksége a keletkezéséhez.

Ez megmagyarázza, hogy miért forróbbak, mint vörös társaik, ennek pedig van egy emberibb példája is. Ha láttunk már valaha fémet melegedni egy kovácsműhelyben, akkor tudhatjuk, hogy először pirosan izzik, majd ahogy egyre forróbb lesz, kék-fehérre vált.

A kék csillagok magas hőmérséklete, párosulva nagy fényességükkel, azt jelenti, hogy folyamatosan hatalmas mennyiségű energiát lövellnek ki az űrbe. Ennek következtében nagyon gyorsan elégetik az összes üzemanyagukat, így a csillagok közül a legrövidebb életűek. Emiatt a kék csillagokat leggyakrabban a csillagkeletkezési régiók közelében figyelhetjük meg, ahol születtek.

Bár a csillagkeletkezési régiókban különböző tömegű csillagok keletkeznek, az alacsony tömegű csillagok száma messze meghaladja a nagy tömegűekét. Ráadásul az utóbbiak rövid élettartamával párosulva azt jelenti, hogy a kék napok általában ritkák. Még így is elég sokat látunk belőlük az éjszakai égbolton, mert közülük mindegyik nagyon fényes.

Hogy csak három ismerős csillagot említsünk, ott van a Regulus, az Oroszlán csillagkép legfényesebb csillaga, a Spica, a Szűz legfényesebb csillaga és a Rigel, az Orion legfényesebbje.

A Földről nézve mindhárom csillag hasonló fényességűnek tűnik, pedig 79, 250 és 860 fényévre vannak tőlünk. Ez azt jelenti, hogy a kék csillagoknak különböző típusai vannak. A Regulus egy fősorozatbeli csillag, a Spica egy kék óriás, a Rigel pedig egy kék szuperóriás. Mindez attól függ, hogy hol tartanak fejlődési ciklusukban.

Az eddig megfigyelt legmasszívabb csillag azonban az R136a1 kék szuperóriás, amely legalább 265-ször annyi anyagot tartalmaz, mint a Nap.

Érdemes elolvasni:

• A Galaktikus homály zóna, avagy mit takar ki előlünk a Tejútrendszer?
• Mi történne, ha beleesnénk az Uránuszba vagy a Neptunuszba?