Árpád-házi Zsófia, akivel cudarul bántak a németek

Árpád-házi Zsófia élete, amennyit arról a szűkös középkori forrásviszonyok közepette tudunk, a dinasztikus házasságok rosszul sikerült mintájaként tarthatjuk számon. (Noha ebben neki vajmi kevés felelőssége akadt). Az Árpádok Magyarországa még a 12. században is elég kívánatosnak bizonyult ahhoz, hogy Európa legfontosabb királyságai keressék vele a dinasztikus kapcsolatot. Sőt, Árpád-házi Zsófia abban a “szerencsében” részesülhetett, hogy ő válhatott családja első nőtagjává, aki a német császárhoz ment feleségül. Más kérdés, hogy egyéb okok miatt ez a házasság végül nem valósult meg.

Árpád-házi Zsófia, akit a birodalomba jegyeztek el

A 12. század középső évtizedeinek Magyar Királysága korántsem képviselte azt az erőt, amelyet I. (Szent) László és Könyves Kálmán uralkodása alatt. Ez a helyzet később egészen odáig fajult, hogy a Bizánci Birodalom két trónkövetelőt is trónra ültetett a törvényesen megkoronázott magyar király ellenében. A Magyar Királyság erejének fogyatkozása azonban korántsem egy egyenesvonalú egyenletes folyamatnak számított, II. Géza (1141-1162) például sikeresen fordította meg a hanyatlást és az egyik legsikeresebb, bár kissé talán elfeledett királyunknak számít.

II. Géza a Képes Krónika miniatúráján (Wikipédia)

A Magyar Királyság Könyves Kálmán idején pápapárti politikát folytatott. Utóda, II. István azonban törekedett arra, hogy kiegyensúlyozott viszonyt ápoljon a császárokkal. II. Béla (1131-1141) országlásának egy jelentős problémáját a belső ellenzékkel való leszámolás és Borisz trónkövetelő jelentette. Mivel sikerült kiegyensúlyozott viszont fenntartani a cseh fejedelmekkel és az osztrák őrgróffal, ezért Borisz csak a lengyelekhez tudott fordulni.

II. Béla és felesége Ilona elrendeli Kálmán híveinek a lemészárlását Aradon (Wikipédia)

III. Lothár német király (1125-1137) sokat harcolt a felemelkedő Staufokkal, 1137-ben azonban váratlanul elhunyt. Az új német király III. Konrád (1138-1152) lett. Lothár támogatta II. Bélát Borisz ellen és rávette a lengyeleket, hogy szüntessék meg a támogatását, így a király meg akarta őrizni a jó kapcsolatokat az új német uralkodóval is. Ennek kézenfekvő eszközének számított egy dinasztikus házasság: Konrád fiát, Henriket, eljegyezték Zsófiával, II. Béla lányával.

Szövetséges változások

Árpád-házi Zsófia már nagyon korán a német udvarba került. Ezt a szokást azért tartották meg a középkorban, hogy a gyermekként idegen udvarba kerülő leendő házastárs megtanulja az adott ország nyelvét és szokásait. (És ezáltal csökkentsék a házassággal kapcsolatos kockázatokat). Árpád-házi Zsófia ezért valószínűleg idejekorán eltanulta a Német-Római Birodalom nyelvét és beilleszkedett a császári udvarba.

III. Konrád császár egy 13. századi miniatúrán (Wikipédia)

Történt azonban, hogy 1141-ben elhunyt II. Béla. A magyar trónon II. Géza követte, aki 11 évesen még tapasztalatlan, az édesanyja és nagybátyja, Belos bán által istápolt uralkodónak számított. Talán ezért tűnt jó ötletnek II. Ulászló cseh fejedelem részéről, hogy támogatni kezdje Boriszt, talán azért, mert II. Géza udvara az elhunyt és szövetségesnek számító cseh fejedelem fiát támogatta Ulászlóval szemben. Mindenesetre a cseh fejedelem közbenjárt III. Konrádnál Borisz támogatásáért és sikerrel járt. Borisz osztrák és cseh zsoldosokkal elfoglalta Pozsonyt.

II. Géza ugyan sikeresen visszafoglalta a várost, ám a külpolitikai hangulatváltozás nem múlt el nyom nélkül. III. Konrád máris kevésbé érezte vonzónak a magyar király lánya és a fia között köttetett eljegyzést, így csakhamar ő és a regensburgi császári udvar is tett arról, hogy Árpád-házi Zsófia ne érezze magát kellemesen. A jegyességet felbontották, a hozományát elköltötték.

Út az apácakolostorba

Árpád-házi Zsófia ekkor úgy döntött, hogy bevonul apácának az admonti kolostorba. A németek bánásmódja és a királylény döntése természetesen nem maradt diplomáciai visszhang nélkül. II. Géza követelte, hogy a testvére térjen haza. Erre jó oka volt, egyrészt az addigi bánásmód után semmilyen garanciát nem látott arra, hogy a húgával megfelelően bánjanak. (Így egy esetleges német-magyar háború esetén Zsófia lényegében tússzá vált volna, anélkül, hogy az ott tartózkodása előnyeiből, azaz a házasságból profitált volna). Ráadásul egy eladósorban lévő magyar királylány helye a magyar királyi udvarban volt, hogy más kapcsolatoknak szolgáljon zálogként.

Zsófia azonban meggyőzte II. Gézát, hogy maradhasson, az erről szóló levele megmaradt az utókornak, (ebben számol be sanyarú sorsáról):

“Géza úrnak, testvérének, a magyar nemzet hatalmas királyának ama számkivetett és zarándokságban levő húga szolgálatával együtt édességes testvéri érzéseit jelenti.
Midőn országod nagyságos dicsőségét fontolom, midőn neved kitűnő voltát, szeretett bátyám, észbe veszem, hogy dolgaid jól mentek, ez ama számtalan nyomorúságnak, mit eddig elszenvedtem, mintegy édes könnyítésére szolgál. Attól kezdve ugyanis, hogy ez idegen tájakra jöttem, éjjel és nappal a fájdalom kenyerével éltem, és messze azonfelül, hogy királyi sarjat ilyesmi érhet, orcámat szégyen borította. Mert hiszem nem úgy bántak velem, mint király fiával eljegyzett királyleánnyal, de még csak úgy sem, mint valami hitvány szolgálóleánnyal. Mivel tehát így számkivetettként a számkivetésben megtapasztaltam, hogy mily keserves, mily nagy az emberi élet nyomorúsága, mily siralommal teljes a babiloni fogság, az Isten ihletéséből lelkemben úgy határoztam, hogy szilárd állhatatossággal vetem meg a mennyei Jegyes szerelméért a földi Babilon királyát, ki engem megvetett. De ne véld azt, kedves Bátyám, hogy a tőle elszenvedett jogtalanságok miatt nem akarok vele házasságra kelni, de tudd meg és vedd bizonyosra, hagy őt magát és a föld minden más fejedelmét is Krisztus szerelme megvetésre méltókká tette előttem. ” (Makkai László-Mezey László)

III. Konrád átvonul Magyarországon (Wikipédia)

II. Géza végül a levelek hatására megenyhült és többet nem követelte Zsófia kiadását. A húga valamikor 1161 után fejezte be az életét Admontban. III. Konrád éppen 1146-ban, a levelek kelte idején tört be Magyarországra, hogy meghódoltassa II. Gézát, de próbálkozása csúfos kudarcot vallott. 1147-ben végül kibékült a magyar királlyal, hogy keresztes hadjáratra vonulhasson a Szentföldre. Fiát, Henriket, Zsófia korábbi jegyesét, 1147-ben német királlyá koronázta távollétében. Henrik a kortársakhoz képest műveltnek számított, hiszen tudott írni és olvasni, fennmaradtak a levelei is. Sikeres katonának is képezték, mert az apja távolléte és betegsége idején legyőzte a lázadó Welfeket. 1150-ben azonban elhunyt, felnőtt örökös nélkül hagyva III. Konrádot, aki végül Barbarossa Frigyesre hagyta a német királyi trónt.