Love Canal: Egy környezeti katasztrófa, amely örökre megváltoztatta az amerikai környezetvédelmet

Lois Gibbs Love Canal vegyi szennyezésének feltárásával és a közösség mozgósításával elérte, hogy az amerikai kormány evakuálja az érintett lakókat, és hozzájárult a Superfund törvény létrehozásához, amely azóta is segíti a veszélyes hulladéklerakók megtisztítását.

A telefonbeszélgetések sokszor játszottak kulcsszerepet a történelemben: gondoljunk csak John F. Kennedy hívásaira a kubai rakétaválság idején, vagy Richard Nixon beszélgetésére Neil Armstronggal és Buzz Aldrinnal, miközben ők a Holdon álltak. De talán még sosem hallottál arról a telefonhívásról, amely egy egész közösséget felrázott, és feltárt egy halálos környezeti botrányt. Ez a hívás nem egy elnöktől vagy újságírótól származott, hanem egy egyszerű háziasszonytól, Lois Gibbs-től.

1978 tavaszán Lois Gibbs és családja már egy éve élt a New York állambeli Niagara Falls város Love Canal nevű körzetében. Ötéves fia, Michael, korábban teljesen egészséges volt, de rejtélyes okokból rohamszerű tünetek és asztmához hasonló panaszok jelentkeztek nála. Lois gyanította, hogy a probléma a fia iskolájában rejlik – vagy inkább az iskola alatti talajban. Amikor felhívta az iskolaigazgatót, hogy kérje Michael áthelyezését, még nem tudta, hogy ezzel a lépéssel örökre megváltoztatja az amerikai környezetvédelmet — számolt be róla az Into the Shadows.

A Love Canal története

A Love Canal története az 1890-es évekig nyúlik vissza, amikor William T. Love, egy ambiciózus üzletember, egy hidroelektromos csatorna megépítését tervezte Niagara Falls-ban. A terve az volt, hogy egy ipari közösséget hozzon létre, amelyet „Modellvárosnak” nevezett. Azonban a technológia fejlődése gyorsan elavulttá tette az elképzeléseit, így a projektet félbehagyták, és a Love Canal csupán egy 1 km hosszú betonnal bélelt árok maradt.

A 20. század elején a területet megvásárolta a Hooker Electrochemical Company, amely ipari hulladéklerakóként kezdte használni. 1942 és 1952 között több mint 21 000 tonna vegyi hulladékot helyeztek el a csatornában, amit később agyagréteggel fedtek le. A környéken élők évtizedeken át panaszkodtak a furcsa szagokra és a megmagyarázhatatlan egészségügyi problémákra, de senki sem vette őket komolyan.

Az iskola és a közösség tragédiája

1952-ben a helyi iskolaigazgatóság megvásárolta a területet a Hooker cégtől mindössze egy dollárért, hogy ott építsenek egy új általános iskolát. A cég figyelmeztetései a veszélyekről csupán egy jogi záradékban szerepeltek, amely szerint nem vállalnak felelősséget a terület okozta károkért. Az iskola építése közben több hulladéktartály megsérült, és a vegyi anyagok elkezdtek szivárogni a talajba.

A környék lakói már ekkor furcsa jelenségeket tapasztaltak: fekete, bűzös iszap jelent meg a házuk pincéjében, a játszótereken különös színű folyadékok törtek fel a földből, és a gyerekek „tűzkövekkel” játszottak, amelyek szikráztak, ha a földhöz vágták őket.

A 70-es években az extrém csapadékos időjárás megemelte a talajvíz szintjét, ami tovább súlyosbította a helyzetet. Lois Gibbs és más szülők hamar rájöttek, hogy a gyermekeik egészségügyi problémái összefügghetnek a Love Canal vegyi hulladéklerakójával.

Lois Gibbs harca

Lois Gibbs nem volt szónok vagy aktivista, mielőtt fia betegsége miatt lépéseket tett volna. De amikor az iskolaigazgató elutasította kérését, hogy helyezzék át Michael-t egy másik iskolába, Lois elhatározta, hogy utánajár az igazságnak. Ajtóról ajtóra járt, és adatokat gyűjtött a környéken élő családok egészségügyi problémáiról. Az adatok riasztóak voltak: szokatlanul magas volt a vetélések, a születési rendellenességek és a rákos megbetegedések aránya.

Lois létrehozta a Love Canal Homeowners Association-t (LCHA), és elkezdte szervezni a közösséget. Több száz lakóval együtt petíciót nyújtottak be, és a helyi, állami és szövetségi kormány figyelmét is sikerült felhívniuk a problémára.

A kormány reakciója és az evakuálás

1978 augusztusában a New York állami egészségügyi hatóság bejelentette, hogy a Love Canal területén végzett vizsgálatok több mint 80 veszélyes vegyi anyagot mutattak ki a talajban és a vízben, köztük benzolt, amely ismert rákkeltő anyag. Az egészségügyi kockázatok miatt a terület közvetlen közelében élő terhes nőket és kisgyermekeket azonnali evakuálásra utasították. Azonban sok lakó továbbra is ott maradt, mivel a kormány nem volt hajlandó teljes körű evakuálást elrendelni.

A közösség nem nyugodott bele a döntésbe. Lois Gibbs és társai folytatták a tiltakozásokat, amelyek végül arra kényszerítették Jimmy Carter elnököt, hogy 1980-ban elrendelje a teljes körű evakuálást. Több mint 700 családot költöztettek ki, és a házaikat megvásárolták az állam költségén.

A Superfund létrejötte

A Love Canal botrány volt az egyik legnagyobb hatású környezeti katasztrófa az Egyesült Államok történetében. Az eset közvetlenül hozzájárult a Superfund törvény elfogadásához 1980-ban, amely létrehozott egy alapot a veszélyes hulladéklerakók megtisztítására. Ez a törvény azóta több ezer helyszínen segített a környezeti károk helyreállításában.

Bár a Love Canal területét azóta megtisztították, és a szövetségi listáról 2004-ben törölték, a történet hatása máig érezhető. Lois Gibbs azóta is aktív környezetvédőként dolgozik, és megalapította a Center for Health, Environment, and Justice nevű szervezetet. A Love Canal tragédiája emlékeztet arra, hogy az emberek hangja, még ha egyetlen háziasszonyé is, képes megváltoztatni a világot.

Ez a történet figyelmeztetésként szolgál, hogy soha ne becsüljük alá a közösségek erejét a környezeti igazságosságért folytatott harcban.

Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:

Bermuda-háromszög: mutatjuk a hátborzongató rejtély lehetséges megoldásait

Az idegen ignoroszféra most számos űrbéli rejtélyt válaszolhat meg