Egy exobolygó haláltusájának utolsó pillanatát észlelhették csillagászok

A Csiga-, vagy más néven Hélix-ködnek nevezett jelenségben egy haldokló csillag felől származó szokatlanul erős röntgensugárzás több mint négy évtizede fejtörést okoz a csillagászoknak.

Most azonban talán megtalálták a magyarázatot a jelenségre. Egy kutatócsoport azt állítja, hogy új az tanulmányukban leírtak szerint a kibocsátások egy bolygó haláltusájának utolsó mozzanatait jelentik, amelyet a csillagának maradványa, egy fehér törpe felfal, számolt be a Futurism.

Hátborzongató jelenség egy haldokló csillag irányából

Sandino Estrada-Dorado a Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem kutatója elmondta, hogy szerintük ez a röntgenjel a fehér törpe által bevonzott bolygótörmelékből származhat, amelyet a Helix-ködben lévő fehér törpe elpusztított. „Lehet, hogy végre megtaláltuk egy több mint 40 éve tartó rejtély okát.”

A Csiga- vagy Hélix-köd a Vízöntő csillagképben a Hubble Űrtávcső és a Kitt Peak-i 0,9 méteres teleszkóp kompozit felvételén. A köd közepén található fehér pont a bűntényt elkövető törpecsillag. NASA, NOAO, ESA, the Hubble Helix Nebula Team, M. Meixner (STScI), and T.A. Rector (NRAO)

Az olyan fehér törpék – mint a most vizsgált, WD 2226-210-nek nevezett objektum – azután alakulnak ki, hogy egy, a Napunkhoz hasonló tömegű csillag kimeríti az összes üzemanyagát. Ezt követően fokozatosan elkezdik levedleni külső rétegeiket, és egy kicsi, de még pislákoló, forró magot hagynak maguk után. A mag által kisugárzott energia ionizálja a csillag által kibocsátott maradék gázokat, és ezekből idővel hatalmas izzó felhő alakul ki. Ezt nevezik planetáris ködnek, és így alakult ki a Hélix-köd is.

Bármilyen fényesek is ezek a régiók, a középpontjukban lévő fehér törpék rendkívül halványak, ami megnehezíti megfigyelésüket. A Földtől mintegy 650 fényévnyire lévő WD 2226-210 korábbi megfigyelései egy Neptunusz méretű bolygó jelenlétét mutatták ki, amely rendkívül szoros pályán kering a fehér törpe körül, és kevesebb mint három földi nap alatt tesz meg egy teljes fordulatot.

A csillagászok a nagy teljesítményű röntgentávcsövek, köztük a NASA Chandra obszervatóriuma által gyűjtött adatokat elemezve viszont bizonyítékot találtak arra, hogy egy még ennél is közelebbi pályán egy Jupiter méretű bolygó is volt, amely történetesen a csillag áldozatául esett. Az árulkodó jel az volt, hogy a 1992 és 2002 között viszonylag állandó röntgenkibocsátás közepette nagyjából háromóránként egy finom változást érzékeltek, ami szinte félreérthetetlen jele annak, hogy valami – jelen esetben – szélsőségesen közel kering a csillag körül. A nemrég megtalált, halott bolygó ráadásul eredetileg jóval távolabb lehetett, mielőtt a rendszer más bolygóival való gravitációs kölcsönhatás miatt halálos közelségbe került volna. És ha már odajutott, csak idő kérdése volt, hogy a fehér törpe gravitációja elpusztítsa.

Martin Guerrero, a spanyolországi Andalúziai Asztrofizikai Intézet kutatója és a tanulmány társszerzője elmondta, hogy „az általunk észlelt rejtélyes jelet az okozhatja, hogy a széthullott bolygó törmelékei a fehér törpe felszínére esnek, és a felforrósodásukkor röntgensugarakat bocsátanak ki. Ha ez beigazolódik, ez lenne az első eset, amikor azt látjuk, hogy a központi csillag elpusztítja a bolygóködben lévő bolygóját.”

Érdemes elolvasni:

• Majdnem 100 éve fedezték fel ezt a blazárt, most mégsem tudják egy kategóriába sem besorolni
• Stephen Hawking fekete lyukakról szóló elméletére az óceán fenekén találhattak bizonyítékot
• Galaktikus hullám változtathatta meg a Föld klímáját a miocén korban