Negyven év telt el a csernobili atomkatasztrófa óta, a világ egyik legismertebb tiltott zónája pedig ma egészen más arcát mutatja, mint amire sokan számítanának. Az egykori katasztrófa sújtotta terület mára különleges menedékké vált a vadállatok számára, és úgy tűnik, több ritka faj is jobban érzi magát az ember által elhagyott vidéken, mint a környező természetvédelmi területeken.
Egy friss kutatás során tudósok kameracsapdák segítségével vizsgálták a Csernobili Kizárási Zóna állatvilágát. Az eredmény még őket is meglepte, a térségben nemcsak sokkal több állat él, hanem nagyobb a fajgazdagság is, mint a közeli rezervátumokban vagy a nem védett területeken.
Az adatokat összevetették a közeli Drevljanszkij Természetvédelmi Terület és más, nem védett régiók állatállományával. Az IFL Science beszámolója alapján felvételeken összesen 11 nagyemlősfaj jelent meg, köztük barnamedvék, hiúzok, farkasok, vörös szarvasok, jávorszarvasok és a ritka Przewalski-lovak.
Ritka állatok a csernobili tiltott zónában
A Przewalski-ló, amelyet sokan a világ utolsó vadlovának tartanak, az 1990-es évek végén került vissza a térségbe. Azóta látványosan elszaporodtak a csernobili zónában, a kutatók több mint ezer észlelést rögzítettek, miközben a környező területeken egyetlen egyedet sem figyeltek meg.
Látták a felvételeken, hogy a Przewalski-lovak különösen jól alkalmazkodtak a csernobili környezethez. A kamerák télen és nyáron is rendszeresen rögzítették őket az elhagyott épületek környékén, ahol szívesen húzódnak be a régi pajtákba és romos házakba, ahol akár órákon át is pihennek.
Egyes felvételeken több állat együtt tartózkodott ugyanabban az épületben, mintha természetes menedékként használnák az ember után hátramaradt infrastruktúrát.
A kameracsapdák barnamedvéket és vörös szarvasokat is rögzítettek a kizárási zónában. Ezeknél az állatoknál hasonló különbséget figyeltek meg mint a Przewalski-lovaknál, hogy Csernobil környékén több ezer felvétel készült róluk, a közeli természetvédelmi területen viszont csak néhány száz, más régiókban pedig egyáltalán nem találkoztak velük a kutatók.
Kapcsolódó: Átöröklődhetett a csernobili sugárzás: DNS-károsodást találtak a takarítómunkások gyermekeinél
A sugárzás ellenére is virágzik az élővilág
Az 1986-os robbanás után több mint százezer embernek kellett elhagynia otthonát Ukrajna és Fehéroroszország érintett részein. Bár a radioaktív szennyezés hosszú időre élhetetlenné tette a környéket az emberek számára, az állatvilág számára éppen az ember eltűnése hozott váratlan fordulatot.
A természet gyorsan visszahódította az elhagyott falvakat, erdőket és mezőket. Ebben szerepet játszhattak a 2020-as nagy erdőtüzek is, amelyek után friss növényzet jelent meg a leégett területeken, vonzva a növényevő állatokat.
Az állatok visszatelepedésének egyik fő oka az lehetett, hogy a nagy, összefüggő és az emberek elől elzárt területek, mint a csernobili zóna, sokkal kedvezőbbek a ritka állatok számára, mint a kisebb vagy kevésbé védett rezervátumok.
A radioaktivitással kapcsolatban pedig érdekes módon a mostani vizsgálat sem talált egyértelmű kapcsolatot a sugárzás mértéke és az állatok jelenléte között. Korábbi kutatások alapján egyes fajok akár alkalmazkodhatnak is a megnövekedett sugárzáshoz. Egy tavaly publikált tanulmány például arra utalt, hogy a csernobili farkasok immunrendszere eltérhet más populációkétól, és bizonyos genetikai változások segíthetik túlélésüket.
Ha lemaradtál: Még mindig nem ért véget Csernobil hatása? A sugárzás nyomai generációkon át öröklődhetnek
