Művészet kedvelők milliói látogatnak el minden évben a párizsi Louvre Museum-ba, hogy megtekintsék a világ leghíresebb festményét, de miközben mindenki a Mona Lisa mosolyáról beszél, orvosok évtizedek óta valami egészen mást vizsgálnak: vajon milyen betegségek nyomait festhette meg Leonardo da Vinci fél évezreddel ezelőtt?
Az elmúlt húsz évben endokrinológusok, neurológusok, reumatológusok és szemészek próbálták diagnosztizálni Lisa Gherardinit, a firenzei selyemkereskedő feleségét, akiről a legtöbb történész szerint a portré készült 1503 körül. A teóriák között szerepel pajzsmirigy-alulműködés, magas koleszterinszint, Bell-féle bénulás, sőt Parkinson-kór és még egy ritka genetikai rendellenesség is.
A sárgás bőr és az a furcsa dudor
A modern orvosi találgatások egyik központi eleme egy alig észrevehető, aprócska részlet: Mona Lisa bal szemhéján látható sárgás elváltozás. Több kutató szerint ez bőr alatti koleszterin lerakódás lehet. Emellett a jobb kézfején egy duzzanat is látható, amelyet egyesek lipómának, mások xantómának vélnek.
A 2000-es években megjelent egyik legismertebb elmélet szerint Lisa Gherardini hiperlipidémiában szenvedhetett, vagyis túl magas lehetett a vérzsírszintje. Ez ma a szív- és érrendszeri betegségek egyik legismertebb kockázati tényezője. Csakhogy az elmélet rögtön problémába ütközött: a nő valószínűleg 63 éves koráig élt, ami a 16. század elején kifejezetten magas életkornak számított. Egy súlyos, genetikai eredetű lipidbetegség kezelés nélkül valószínűleg nem tette volna lehetővé ilyen magas kor elérését.
Az új diagnózis: pajzsmirigy-alulműködés
Az utóbbi években egyre több szakértő hajlik arra, hogy a Mona Lisa valójában hypothyreosisban, vagyis pajzsmirigy-alulműködésben szenvedhetett. Ez az elmélet azért vált népszerűvé, mert szinte minden kis részletet képes megmagyarázni.
A sárgás bőrszínt okozhatta a karotin lebomlásának zavara. A ritkuló haj, valamint a hiányzó szemöldök és szempillák szintén tipikus tünetek. Míg a nyak enyhe duzzanata golyvára utalhat, a kézfejen látható csomó pedig másodlagos zsíranyagcsere-zavarra.
A történet itt válik igazán érdekessé: a festmény valószínűleg nem sokkal Lisa harmadik gyermekének születése után készült. Több orvos szerint elképzelhető, hogy szülés utáni pajzsmirigygyulladás alakult ki nála, amely később krónikus alulműködéshez vezetett — ez a jelenség sajnos a mai napig előfordul.
A háttér sem elhanyagolandó. A reneszánsz kori Toszkánában gyakori volt a jódhiányos táplálkozás, különösen a tengertől távolabb élők körében. Egy kutatás szerint 1375 és 1791 között mindössze 16 teljes értékű aratási szezon volt a régióban, az emberek étrendje pedig főként gabonából és zöldségekből állt. A golyva annyira gyakori volt, hogy a korabeli festményeken rendszeresen feltűnik — olvasható a Mayo Clinic Proceedings egyik elemzésében.
Mi van, ha a híres mosoly valójában idegrendszeri tünet?
A Mona Lisa mosolyát valószínűleg többet elemezték, mint bármely más emberi arckifejezést a művészettörténetben. Egyes neurológusok szerint a félmosoly a Bell-féle bénulás maradványtünete lehetett. Ez a hetedik agyideg gyulladása következtében kialakuló arcidegbénulás, amely után az izmok regenerációja gyakran nem teljes.
Az elmélet azért kapott különösen nagy figyelmet, mert a Bell-féle bénulás terhesség alatt és után gyakoribb. Olyannyira, hogy egyes orvosi publikációk „Mona Lisa-szindrómaként” is emlegették a jelenséget.
Mások szerint azonban ennél prózaibb a magyarázat: egyszerűen hiányozhattak az elülső fogai, ezért mosolyog zárt ajkakkal.
Egyre vadabb feltételezések látnak napvilágot
Az évek múlásával a teóriák is egyre extrémebbé váltak. Felmerült a szkleroderma lehetősége, amely megkeményíti a bőrt és csökkenti az arcmimikát. Mások Tourette-szindrómát, Ehlers–Danlos-szindrómát vagy Parkinson-kórt véltek felfedezni a portrén. Míg a szemészek egy ritka gyulladásos szembetegség jeleit látták bele a festménybe, neurológusok a kéztartásból próbáltak remegésre következtetni.
A texasi gyermekendokrinológus, Michael Yafi még tovább ment: szerinte Mona Lisa egyszerűen túlsúlyos volt, amit a reneszánsz korban egyáltalán nem tekintettek negatívumnak. Sőt, a magas társadalmi státusz egyik jelképe volt — írja a The Telegraph.
Mona Lisának valószínűleg sosem lesz pontos diagnózisa
Leonardo da Vinci olyan részletességgel festette meg a portrét, hogy ötszáz évvel később is orvosok vitatkoznak egy szemhéj elszíneződéséről vagy egy enyhén duzzadt kézfejről. És miközben ezek a diagnózisok valószínűleg örökre hipotézisek maradnak, a Mona Lisa ettől csak még rejtélyesebbé válik.
A festményre egyszerre lehet tekinteni művészeti remekműként, történelmi dokumentumként vagy akár egy ötszáz éves orvosi találós kérdésként is. Talán éppen ezért foglalkoztat még mindig minket ez a megoldatlan rejtély.
Ezt olvastad már? Az axolotl gyámoltalan megjelenése mögött az orvostudomány „Szent Grálja” rejlik
