Magas-Tátra retro – túraútvonalakkal és eredeti diaképekkel
Minden ember életében vannak meghatározó pillanatok, melyek életét és szenvedélyeit formálják, jellemzően nem is egy. A minap azon gondolkodtam, vajon mely lényegi gyermekkori események vezettek arra az útra, hogy később – talán mondhatom így – világutazóvá váltam. Legelső „külföldi” utam a Magas-Tátra havas csúcsaihoz vezettek még 1987-ben. Mostani cikkemben – igyekezve sok egyéb fontos meglátást és tanulságot a történetbe fűzni – ezt az eseményt elevenítem fel.
Nem tagadom, patrióta szellemiséggel rendelkezem. Így a külföldi szó azért is került idézőjelbe, mert ha csak 70 évvel korábban jártam volna arra – bár az I. világháború borzalmaiba csöppenek – országhatár átlépés nélkül jutottunk volna a Felvidék ezen gyöngyszeméhez. Nálunk a romantikus párhuzam már onnan indul, hogy szüleim is anno egy túravezetői tanfolyamon ismerkedtek meg egymással. Ez a szenvedély az óta is kíséri életüket, mely bátyámmal mindkettőnkre átragadt. Nem mindegy a mutatott példa!

1987.07.10. – Csehszlovákia, Elülső Szoliszkó, kilátás a Csorba-tóra
A túra 1987 nyarán történt, a szocializmus közelgő végnapjaiban. 5 éves sem voltam még akkor. Ennek jelentősége csak annyiban van, hogy ma még a 10, 15, gyakran 20 évesekért is elmennek az iskolába, vagy cipelgetik a szülők a hátsójukat kocsival ide-oda. 2 évvel idősebb bátyámmal 6 évesen már kettesben gyalog jártam keresztül a vidéki városon, ahol felnőttünk, hogy iskolába menjünk. Nagyszüleinkről, akik hóban-fagyban lyukas csizmával egyedül jártak át a szomszéd faluba elemibe, ne is beszéljünk. Persze mondják, változik a világ és természetes, hogy mindenki félti a családtagjait, de talán az a gondolat sem véletlen, hogy: „A nehéz idők erős embereket szülnek. Az erős emberek jó időket teremtenek. A virágkor gyenge embereket formál. Végül a gyenge emberek nehéz időket hoznak el..és a körforgás újra indul.” Érdemes odafigyelni a nevelés során, hogy önálló, bátor és talpraesett, építő és pozitív szellemiségű legyen a jövő nemzedék, nem pedig akaratos, tehetetlen, lusta és elkényeztetett.

1987.07.12. – Csehszlovákia, Hunfalvy-hágó alatti menedékháztól lefelé
Másik ilyen gondolatom, melyből az Interneten több MÉM is kering, hogy “szüleink és nagyszüleink még nálunk is vagányabbak voltak”. A Salgótarjáni Turista Egyesület bérelt területet akkoriban a Sport kempingben, Tátralomnicon. Az általuk hirdetett becsatlakozási lehetőségre jelentkeztek szüleim, az ország egy tőlük távoli szegletéből, Veszprém megyéből, ahol felnőttem. Utazás egyedileg kocsival, szállás négyszemélyes sátrakban. Ugyan voltak közös programok a Magyarországról random érkezett családokkal – mi egy Bugyi községből jött társasággal barátkoztunk össze leginkább – ám gyakran magunkban, külön mentünk.

1987.07.12. – Csehszlovákia, Menguszfalvi-völgy É-i része
A szülők laza magabiztossággal vágtak bele két kisgyerekkel, holott a hegyi túrázás egyáltalán nem könnyű műfaj. Volt, hogy édesanyám cipelte a hátizsákot élelemmel, édesapám pedig minket; azért jórészt a saját lábunkon mentünk, a gyerekeknek sok energiájuk van.

1987.07.13. – Csehszlovákia, Tátralomnic, Encián előtt
A Tátra gyönyörű, édesapám kedvenc helye, kopár, hófödte csúcsokkal, tengerszemekkel és vízesésekkel tűzdelt. Bár összterülete nem nagy, a világ legkisebb magashegysége, rengeteg szépség állja utunkat. Régen még nem kellett annyira a tömeggel sem hömpölyögni, mint manapság.
A teljes terület védett, a Tátrai Nemzeti Park része. Egyes tájai turisták által nem is látogathatók (a természetvédelem érdekében), a többi is csak időszakosan (téli szezonban például nem).
A Magas-Tátra egyben Szlovákia (1987-ben még Csehszlovákia) és Lengyelország határhegysége, a Kárpátok része. Legmagasabb pontja a Gerlachfalvi-csúcs (2655 m), ide csak hegymászók mennek fel, talán legismertebb csúcsa pedig a Lomnici-csúcs (2634 m), melyhez felvonó is visz. Fő útvonala a Magistrala (Felső-turistaút, fehér-piros-fehér festett turistajelzéssel), összesen pedig közel 600 km turistaút található itt. Vadregényes szépségeinek nagy része könnyebb-nehezebb kijelölt útvonalakon gyalogszerrel megközelíthető.

1987.07.13. – Csehszlovákia, Nagy-Morgás, háttér Bélai-Tátra
Minden nap a kempingből indultunk és oda is érkeztünk vissza, hol gyalog, hol Trabantunkkal, hol a Tátra alatt futó vasúton kezdve a napot a gyalogos kiindulópont eléréséhez. Habár Zakopane felől jártam a Magas-Tátrában 2009-ben is, még visszavágyom oda, gyönyörű. Anno gyerekként ezeket az útvonalakat jártuk be, melyet ma is alkalmazhat az utazó, persze van még ott látnivaló bőven:
Első túranap: keleti oldal, négyszemélyes felvonó, Encián turistaház, csillagvizsgáló, felvonó felső végállomás, Encián-Magistrala, Kis-Tarpataki vízesés, Nagy-Tarpatak völgye, Nagy-Tarpataki vízesés, Tarajka.

1987.07.11. – Csehszlovákia, Malompataki völgy, Csorbai-csúcs
Második túranap: Gerlachov, Csorba-tó, síugró sánc, kétszemélyes láblógatós felvonó, Szoliszkó menedékház, elülső Szoliszkó, rálátás a Krivánra és a Fátyol-vízesésre (Vodopád Skok), Patria, Csorba-tó.
Harmadik túranap: Csorba-tó, Malompataki völgy, Bástya-gerinc, Fátyol-vízesés (akkoriban még nyáron is lehetett ott hóval találkozni), Csorbai-csúcs, Malompataki völgy, Csorba-tó.

1987.07.13. – Csehszlovákia, Zöld-tavi menedékház előtt
Negyedik nap nekünk pihenős volt a Csorba-tó partján, addig édesapám a strapabíróbb felnőttekkel futott egy nagyobb kört: Menguszfalvi völgy, Poprádi tó, Poprádi gerinc, Békás patak, Békás tavak, Hunfalvy-hágó, rálátás Csehtavi-völgyre és a kis tavakra. Innen Tengerszem-csúcs, rálátás a lengyel oldalra, a Czarny-tóra és a Morskie Oko-ra, Tátra-csúcs, Hunfalvy-hágó (láncos majd kőtenger rész), Poprádi tó, szimbolikus temető, rálátás az Osztervára és a Kapor-csúcsra, vissza a Menguszfalvi völgyön keresztül a Csorba-tóhoz.

Érdemes elolvasniHátizsákkal Délkelet-Afrikában – Zanzibár – képgalériával
Ötödik túranap: ismét keleti rész, nem ment a felvonó, úgyhogy mindnyájan gyalog indultunk neki a hegynek, Encián, Nagy-Morgás, Késmárki-csúcs, rálátás a Zöld tóra és Bélai-havasokra, Zöld-tavi Menedékház, Fehér-patak, majd le a völgyben a fenyők árnyékában szép, hidakkal tarkított útvonalon.

1987.07.14. – Csehszlovákia, Krasznahorka, Bebek vár
Míg kifelé Nyitrát és Besztercebányát néztük meg, hazafelé betértünk Dobsinára, majd Betlérre, megcsodálni az Andrássy-kastélyt, valamint Rozsnyóra és Krasznahorka híres várához, ahol beszippantottunk egy újabb lélegzetvételnyi magyar történelmet Thököly, Rákóczi és az Andrássy grófok szelleméből. Szép emlékek, 1987 júliusából.
itt tudod támogatni az oldalunkat