Felfedezés a szavannák világában, Namíbia 3. rész – képgaléria
Namíbia szívének és nyugati partjának felfedezése után északnak indultam. Régi vágyam volt már, hogy eljussak a híres Etosha Nemzeti Park-ba szafarizni. A száraz időszak végén gyűltek már a felhők az égen jelezve az eső közeledtét, én pedig újra egy személyautó hátsó ülésén találva magam zötykölődtem a helyiekkel Swakopmund-ból Okahandja települést átszelve Namíbia B1-es főútján.
Az első igénybe vett fuvarral, helyi tömegközlekedésnek hívott, inkább telekocsi rendszernek nevezhető módon Otjiwarongo városáig jutottam. Cape Cross fókáit és a Skeleton Coast (Csontváz Part Nemzeti Park) sivatagos, elhagyatott partvidékét megtekinteni így nem volt módom. Ahhoz rugalmasabb (bérelt) kocsibeosztás szükséges, vagy befizetni valamely csoportos útra, melyet a gyakorlati tapasztalat alapján nehézkes egyedi igényekre szabatni, vagy igen drága és időigényes. Alig szálltam ki a kocsiból, szinte átrángattak a következő, épp indulófélben lévő személyautóba, így – egy prompt szerviz szünetet követően – gyorsan még északabbra, Outjo városába értem. 2022 november 8-a volt.
A városok közti fix utazási tarifákkal engem sem próbáltak meg átverni, bár ismerősön keresztül szerezni valakit a gyakorlati tapasztalatnak megfelelően talán biztonságosabb, ám valamivel drágább, mint véletlenszerűen idegenekkel alkudozni. Míg a sok segítőkész fekete ember fuvart próbált találni nekem, beültem a helyi cukrászdába egy sütire, kávéra és internetért. Egy európai szafaris idegenvezetőt sem tudtam rávenni a potyafuvarra, így sok választásom nem lévén elfogadtam az egyik ajánlást magánban. A csomagjaim szerencsére hűen követtek az Etosha Nemzeti Park pereméig.
A nap már lemenőben volt, mikor telefonon előfoglalt szállásomra értem. A Mondjila Safari Camp tábort csak ajánlani tudom. Fantasztikus kilátás a környék szavannáira, szalmatetős központi épülete előtt kis medencével. Belga tulajdonos hölgy, két barátságos fia és egy helyi szakács leányzó tették élvezetesebbé ott-tartózkodásom. Afrikai konyha, finom ételek, hideg sör, működő Internet, csodás naplementék.
A szálláshelyek fix betonalapon álló katonai jellegű számozott sátrak, benne kiépített fürdőszobával, árammal és szúnyoghálós ágyakkal. Kerítés nincs, a vadállatok szabadon járhatnak-kelhetnek, az ágyat is úgy foglaltam el, hogy a tulaj figyelmeztetett, először nézzek körbe nincsenek-e kígyók a sátramban, aztán ha már beköltöztem, talán nem jönnek, azok sem szeretik az embert. Biztos, ami biztos minden estém ellenőrzéssel indult, ám a természet közelsége, miközben fürödtem, a szinte karnyújtásnyira betévedő antilopok és a jó levegő a fantasztikus panorámával és finom étkekkel mindenért kárpótolt..egymagamban messzire elsétálni azért nem mertem.
A szálláson egy korombeli francia és egy idősebb német párral is összebarátkoztam. Mivel a franciák már nem tértek vissza a táborba, hanem tovább terveztek menni északnak, végül a német nyugdíjasokhoz csatlakoztam. Így utólag egy külön befizetett úttal jobban jártam volna, sajnos ők csak fél napot szántak a szafarira, melyet előre nem közöltek. Az öreg hamar el is fáradt, így az autót jórészt én vezettem. Nagy volt a szárazság és bár sok, elcsigázott állatot láttunk, ragadozót keveset, így összességében csalódás volt ez a várva várt kaland. Talán egy másik szezonban és jobb utazótársasággal nem olyan az Etosha, mint egy murvás pusztaság lézengő vadállatokkal.
Másnap még elvitettem magam a közeli kisvárosba, majd onnan újra személyautós tömegközlekedéssel délnek tartottam tovább, immáron közeledve utazásom végéhez. Útközben ellátogattam az Otjiwarongo-i krokodil farmra, ahol külön idegenvezetést is kaptam és fiatal krokodilt tarthattam a kezemben.
Érdekes új ismeret volt számomra, hogy a krokodil tojása két rétegű, vagyis olyan, mintha egy tojás lenne a tojásban és csak azon belül cseperedik a kis kroki.
Vakációm utolsó napjaira újra Namíbia fővárosában találtam magam. Windhoek-ben ismét elvegyültem Afrika fekete gyémántjainak, a formás nők társaságában. Egyikük a piacra is kivitt, akár csak az araboknál, imádom ezt a szabad stílust. A zsebekre azért nem árt ügyelni és szerencsés, ha „helyi idegenvezetőnk” van. Kipróbáltam a környék különlegességeit, köztük a darabolt grill kecskehúst, a kenyérgolyót és a sült hernyót is. Finomnak nem mondanám, a felét egy hajléktalannak adtam, aki örömmel majszolta a puha falatkákat. Egyik kedvenc ételízesítőm egyébként az afrikai fűszersó, hoztam is haza belőle egy kövér zacskóval.
Namíbiában a pirit, a kvarckristály és hasonló ásványok valamint kőzetek az utcán hevernek, szó szerint. A sírokat szintén kristályok borítják és a fővárost övező hegyekben is gyönyörűen, rendezett, felszínre bukkant rétegekben találhatók. Magam is hoztam ajándékba – amennyit a táskám elbírt – a féldrágakövekből. Utolsó nap még egy randi belefért a helyi bevásárlóközpontban. A moziban vicces volt a Fekete Párduc új részének filmvetítése közben hallgatni a „Wakanda forever!” bekiabálásokat. Még egy poénos gyerekvonatozás a plázában az aznapi találka zárásához, majd irány a reptér.
Érdemes elolvasniFelfedezés a szavannák világában, Namíbia 2. rész – képgaléria
Összefoglalva elmondható, hogy Namíbia egy hatalmas, nagyrészt még kiaknázatlan és alapvetően biztonságos ország, sok szép, elsősorban természeti látnivalóval, mely a németek egyik kedvenc afrikai úticélja is egyben. A bátrabbaknak és pénzesebbeknek érdemes összerakatni egy útitervet valamely utazási irodával és saját sátorral ellátott terepjárót bérelni hozzá (legalább kettesben), a kényelmesebbek is teljes cirka kéthetes körutakra fizethetnek be akár helyben, ha a lényeget látni szeretnék. A vadászat sem egy rossz alternatíva errefelé. A hátizsákos verzió közepesen szerencsés és megfelelő preferenciák mellett lehet csak kényelmes. Tervezek még visszatérni!
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
Egy tokaji szálloda is bekerült Európa legjobbjai közé
Oroszország állatkerti állatokat adott Észak-Koreának a katonákért cserébe
Magyar származású hírességeket idéz meg egy lenyűgöző animációs kisfilm
Ismét adventi vonatokkal utazhatunk a bécsi és zágrábi karácsonyi vásárokra
Egy rabszolga előzhette meg Magellánékat a Föld megkerülésében
Ez a 2 centiméternél is kisebb fosszília lehet a hiányzó láncszem az evolúcióban