Felfedezés a szavannák világában, Namíbia 3. rész – képgaléria
Namíbia szívének és nyugati partjának felfedezése után északnak indultam. Régi vágyam volt már, hogy eljussak a híres Etosha Nemzeti Park-ba szafarizni. A száraz időszak végén gyűltek már a felhők az égen jelezve az eső közeledtét, én pedig újra egy személyautó hátsó ülésén találva magam zötykölődtem a helyiekkel Swakopmund-ból Okahandja települést átszelve Namíbia B1-es főútján.
Az első igénybe vett fuvarral, helyi tömegközlekedésnek hívott, inkább telekocsi rendszernek nevezhető módon Otjiwarongo városáig jutottam. Cape Cross fókáit és a Skeleton Coast (Csontváz Part Nemzeti Park) sivatagos, elhagyatott partvidékét megtekinteni így nem volt módom. Ahhoz rugalmasabb (bérelt) kocsibeosztás szükséges, vagy befizetni valamely csoportos útra, melyet a gyakorlati tapasztalat alapján nehézkes egyedi igényekre szabatni, vagy igen drága és időigényes. Alig szálltam ki a kocsiból, szinte átrángattak a következő, épp indulófélben lévő személyautóba, így – egy prompt szerviz szünetet követően – gyorsan még északabbra, Outjo városába értem. 2022 november 8-a volt.
A városok közti fix utazási tarifákkal engem sem próbáltak meg átverni, bár ismerősön keresztül szerezni valakit a gyakorlati tapasztalatnak megfelelően talán biztonságosabb, ám valamivel drágább, mint véletlenszerűen idegenekkel alkudozni. Míg a sok segítőkész fekete ember fuvart próbált találni nekem, beültem a helyi cukrászdába egy sütire, kávéra és internetért. Egy európai szafaris idegenvezetőt sem tudtam rávenni a potyafuvarra, így sok választásom nem lévén elfogadtam az egyik ajánlást magánban. A csomagjaim szerencsére hűen követtek az Etosha Nemzeti Park pereméig.
A nap már lemenőben volt, mikor telefonon előfoglalt szállásomra értem. A Mondjila Safari Camp tábort csak ajánlani tudom. Fantasztikus kilátás a környék szavannáira, szalmatetős központi épülete előtt kis medencével. Belga tulajdonos hölgy, két barátságos fia és egy helyi szakács leányzó tették élvezetesebbé ott-tartózkodásom. Afrikai konyha, finom ételek, hideg sör, működő Internet, csodás naplementék.
A szálláshelyek fix betonalapon álló katonai jellegű számozott sátrak, benne kiépített fürdőszobával, árammal és szúnyoghálós ágyakkal. Kerítés nincs, a vadállatok szabadon járhatnak-kelhetnek, az ágyat is úgy foglaltam el, hogy a tulaj figyelmeztetett, először nézzek körbe nincsenek-e kígyók a sátramban, aztán ha már beköltöztem, talán nem jönnek, azok sem szeretik az embert. Biztos, ami biztos minden estém ellenőrzéssel indult, ám a természet közelsége, miközben fürödtem, a szinte karnyújtásnyira betévedő antilopok és a jó levegő a fantasztikus panorámával és finom étkekkel mindenért kárpótolt..egymagamban messzire elsétálni azért nem mertem.
A szálláson egy korombeli francia és egy idősebb német párral is összebarátkoztam. Mivel a franciák már nem tértek vissza a táborba, hanem tovább terveztek menni északnak, végül a német nyugdíjasokhoz csatlakoztam. Így utólag egy külön befizetett úttal jobban jártam volna, sajnos ők csak fél napot szántak a szafarira, melyet előre nem közöltek. Az öreg hamar el is fáradt, így az autót jórészt én vezettem. Nagy volt a szárazság és bár sok, elcsigázott állatot láttunk, ragadozót keveset, így összességében csalódás volt ez a várva várt kaland. Talán egy másik szezonban és jobb utazótársasággal nem olyan az Etosha, mint egy murvás pusztaság lézengő vadállatokkal.
Másnap még elvitettem magam a közeli kisvárosba, majd onnan újra személyautós tömegközlekedéssel délnek tartottam tovább, immáron közeledve utazásom végéhez. Útközben ellátogattam az Otjiwarongo-i krokodil farmra, ahol külön idegenvezetést is kaptam és fiatal krokodilt tarthattam a kezemben.
Érdekes új ismeret volt számomra, hogy a krokodil tojása két rétegű, vagyis olyan, mintha egy tojás lenne a tojásban és csak azon belül cseperedik a kis kroki.
Vakációm utolsó napjaira újra Namíbia fővárosában találtam magam. Windhoek-ben ismét elvegyültem Afrika fekete gyémántjainak, a formás nők társaságában. Egyikük a piacra is kivitt, akár csak az araboknál, imádom ezt a szabad stílust. A zsebekre azért nem árt ügyelni és szerencsés, ha „helyi idegenvezetőnk” van. Kipróbáltam a környék különlegességeit, köztük a darabolt grill kecskehúst, a kenyérgolyót és a sült hernyót is. Finomnak nem mondanám, a felét egy hajléktalannak adtam, aki örömmel majszolta a puha falatkákat. Egyik kedvenc ételízesítőm egyébként az afrikai fűszersó, hoztam is haza belőle egy kövér zacskóval.
Namíbiában a pirit, a kvarckristály és hasonló ásványok valamint kőzetek az utcán hevernek, szó szerint. A sírokat szintén kristályok borítják és a fővárost övező hegyekben is gyönyörűen, rendezett, felszínre bukkant rétegekben találhatók. Magam is hoztam ajándékba – amennyit a táskám elbírt – a féldrágakövekből. Utolsó nap még egy randi belefért a helyi bevásárlóközpontban. A moziban vicces volt a Fekete Párduc új részének filmvetítése közben hallgatni a „Wakanda forever!” bekiabálásokat. Még egy poénos gyerekvonatozás a plázában az aznapi találka zárásához, majd irány a reptér.
Érdemes elolvasniFelfedezés a szavannák világában, Namíbia 2. rész – képgaléria
Összefoglalva elmondható, hogy Namíbia egy hatalmas, nagyrészt még kiaknázatlan és alapvetően biztonságos ország, sok szép, elsősorban természeti látnivalóval, mely a németek egyik kedvenc afrikai úticélja is egyben. A bátrabbaknak és pénzesebbeknek érdemes összerakatni egy útitervet valamely utazási irodával és saját sátorral ellátott terepjárót bérelni hozzá (legalább kettesben), a kényelmesebbek is teljes cirka kéthetes körutakra fizethetnek be akár helyben, ha a lényeget látni szeretnék. A vadászat sem egy rossz alternatíva errefelé. A hátizsákos verzió közepesen szerencsés és megfelelő preferenciák mellett lehet csak kényelmes. Tervezek még visszatérni!
itt tudod támogatni az oldalunkat
Érdemes elolvasni
A koronavírus-járvány alatt az állatok viselkedése is gyökeresen megváltozott
Kína 2031-re kőzetmintákat hozna vissza a Marsról
Egy óriásbálna 50 éven keresztül tartotta rettegésben Konstantinápoly lakóit
Magyar tudósok az atombomba árnyékában – pusztítás magyar kézjeggyel
‘Oroszország 2030 előtt megtámadhatja a NATO-t’
Gyümölcsmaradványok vihetnek közelebb minket Pompeii pusztulásának pontos dátumához