A világ leghosszabb repülőútja több mint 2 hónapig tartott
Ha legközelebb egy hosszú távú repülőútra készülsz, jusson eszedbe Robert Timm és John Cook eszement története. A két pilóta 1958-1959-ben felállította a leghosszabb repülőút rekordját, amikor 64 nap, 22 óra és 19 percig repültek megállás nélkül Las Vegas felett, végül 1959. február 7-én landoltak.
Az emberi elhivatottsággal a gépek sem versenyezhetnek
Összesen 240 ezer kilométert tettek meg, ami több mint hat, Föld körüli útnak megfelelő távolság.
Rekordjuk pedig már 65 éve áll, derül ki az IFLScience beszámolójából. Valójában még pilóta nélküli, autonóm repülőgépek sem tudták megdönteni. 2022-ben egy Zephyr nevű, napenergiával működő drón közel járt ehhez, de végül 64 nap, 18 óra és 26 perc után lezuhant. Kevesebb mint 4 óra hiányzott a rekord megdöntéséhez.
Az Airbus Zephyr ábrázolása. Wikipédia
A világ leghosszabb repülése mögött álló történet méltán furcsa és hihetetlen. 1956-ban a Hacienda Hotel és Kaszinó megnyitotta kapuit a nevadai Paradise-ban, a Las Vegas Strip-en (sávon). A megnyitó népszerűsítése érdekében a tulajdonosok beleegyeztek egy gigászi reklámfogásba. A terv az volt, hogy felfestik a szálloda nevét egy repülőgép oldalára, és azzal teljesítik a leghosszabb repülés rekordját.
Az ambiciózus tervet Timmre bízták, egy volt második világháborús bombázópilótára, aki nemrég csatlakozott a szálloda személyzetéhez, mint játékgép-szerelő.
A kiválasztott gép egy Cessna 172-es volt, egy kis egymotoros repülőgép, amelyet tömegesen gyártottak. Számos módosítást végeztek, hogy a gép megfeleljen a célnak, beleértve egy 360 literes hasi tartály beszerelését az extra üzemanyag számára.
A rekorder Cessna 172-es, amellyel Timm és Cook több mint 64 napig volt egyhuzamban a levegőben. Fotó: Daniel Piotrowski
“A legfontosabb dolog azonban az volt, hogy megoldjuk a tankolást. Addig a pontig rengeteg kísérlet történt a légi utántöltéssel, de nem igazán volt mód arra, hogy egy Cessna 172-est úgy alakítsanak át, hogy repülés közben lehessen megtankolni. Ezért létrehoztak egy extra tartályt, amelyet egy földi teherautóról lehetett feltölteni” – mondta Janet Bednarek, a Daytoni Egyetem repüléstörténész professzora.
“Amikor tankolniuk kellett, nagyon alacsonyan, alig az átesési sebesség fölött repültek, majd jött a teherautó, és felcsörlőzött egy tömlőt, majd egy szivattyúval átfejtette az üzemanyagot a repülőgépbe. Ez tényleg drámai légi bemutató volt, mert volt, hogy éjszaka kellett csinálniuk, és ez precíz repülést igényelt”.
Timm első három próbálkozása kudarccal végződött több mechanikai hiba miatt, beleértve – nem meglepő módon – a tankolással kapcsolatos problémákat.
Timm azonban nem tántorodott el, és úgy döntött, hogy a negyedik kísérletet Cookkal, egy repülőgép-szerelővel közösen fogja megtenni. 1958. december 4-én a duó elindult a Las Vegas-i McCarran repülőtérről, és több mint 64 napig lábuk sem érte a földet.
Robert Timm és John Cook rekordállítás közben. Fotó: SDASM Archives
Minden egyes tankolásra a Kalifornia-Arizona határ mentén húzódó egyenes úton került sor, ahol a repülőgép alacsonyan repülhetett, és egy jármű elhaladhatott mellettük. Ezeket az alkalmakat arra is kihasználnák, hogy élelmiszert, vizet és egyéb ellátmányt adjanak át.
A mosdóba járást sem bonyolították túl, a páros egyszerűen a repülőgép kabinjának hátsó részébe vonult, és egy kempingezéshez készült, összecsukható WC-t használt. A használt zacskókat ezután ünnepélyesen kidobták az ablakon a sivatagba.
Manapság egy pár órás repülőút is az őrületbe kergethet minket
A kis kabin hátsó részében egy matrac volt elhelyezve, és a páros felváltva aludt. Ezt azonban könnyebb mondani, mint megtenni egy zajos kisrepülőgépen. Cook naponta bejegyzést írt egy naplóba, amely a jelentések szerint a küldetés előrehaladtával egyre inkább tele volt blődséggel, valószínűleg az alváshiány, a stressz, a fizikai fáradtság és a puszta unalom miatt.
Ezenkívül az alváshiány majdnem a két pilóta életébe került. A repülés 36. napján Timm elaludt a gép kormányánál, és a gép több mint egy órán át magától, robotpilótával repültek 1200 méteres magasságban. Néhány nappal később a robotpilóta-rendszer tönkre is ment, hangsúlyozva, hogy ez az alvás okozta baklövés soha többé nem fordulhat elő.
A 65. naphoz közeledve Timm és Cook úgy döntött, hogy befejezik a munkát. A rekord már a zsebükben volt, és ez ma is igaz.
Robert Timm 1976-ban, John Cook pedig 1995-ben halt meg, de a páros addigra rég beírta magát a repülés történetébe. Az 1959-es rekordrepülésük még figyelemre méltóbb, ha figyelembe vesszük, hogy időben közelebb voltak a Wright fivérek 1903-as első repüléséhez, mint napjaink modern repülőgépeihez.
Nyilvánvaló azonban, hogy az ilyen merész teljesítményeknek ára van.
“Legközelebb, ha úgy érzem, hogy kedvem támad kiadós repüléshez, inkább bezárom magam egy szemetesbe, ahol a porszívó fut, és Bob [Robert Timm] steakeket szolgál fel nekem, apróra vágva egy termoszban. Legalábbis addig, amíg a pszichiáterem ki nem nyit reggel”,
– mondta Cook egy riporternek, amikor megkérdezték tőle, hogy fontolóra venne-e egy újabb hosszútávú repülést. Ezzel arra célzott, hogy milyen is volt az élet 64 napon keresztül egy repülőben.
Érdemes elolvasni:
