Létezik egy barlang, ahol csaknem ezer éves világító koponyákat találni

A hondurasi Olancho-völgyben található a talguai barlang, más néven a ragyogó koponyák barlangja. A képződmény nem véletlenül kapta ezt a nevet, ugyanis bár a koponyák nem maguktól világítanak, az évszázadok alatt kalciumkristályok borították be a csontokat, amelyek a fényt visszaverve különleges fényhatást idéznek elő.

A helyiek már régóta ismerték a barlangot, de a lenyűgöző kamrát csak 1994-ben fedezte fel két hondurasi és két amerikai férfi, írja az Ancient Origins. Először egy rejtett nyílást találtak, ahová létrával ereszkedtek le. Később az érintetlen kamráról készült fotókat átadták George Hasemann régészeti igazgatónak, aki az antropológiai és történeti intézet munkatársaként kezdte meg a lelőhely vizsgálatát.

Világító koponyák egy barlang mélyén

A talguai barlang egyik képződménye. Dennis Garcia

A kutatások szerint a helyet egy prekolumbiánus kultúra használta másodlagos temetkezési helyként. A környéken a maják a legismertebb ősi civilizáció, de a leletek alapján nem ők, hanem egy ismeretlen kultúra tagjai helyezték ide a maradványokat, mivel az itt talált 20 egyszerű kerámiaedény és két márványtárgy stílusa nem egyezik a térség ismert kultúráival.

A barlang fő érdekessége a 23 megtalált csontlerakat, melyek szinte mindegyikéből több ember maradványai kerültek elő. Feltételezések szerint a halottak csontjait textíliába csomagolták, és egy mára elveszett bejáraton keresztül szállították ide. Ez a szokás nem teljesen egyedi, a régió más részein is találtak barlangokat, amelyeket csontkamraként használtak.

A régészek kezdetben úgy vélték, hogy a temetkezések Kr. e. 300 és Kr. u. 500 között történtek, de a radiokarbonos kormeghatározás alapján a barlangot nagyjából Kr. e. 1400 és 800 között használták. Ez a leletegyüttes jelentősen idősebb, mint azt korábban gondolták, így a régészeknek újra kellett gondolniuk Honduras őstörténetét.

Képernyőfotó: Itchy Boots/YouTube

A márványedények különösen figyelemre méltóak, mivel ezek elkészítése rendkívüli szakértelmet igényelt. Egyetlen márványtömbből faragták ki őket, majd kézzel simították tökéletesre. Az ilyen tárgyakat általában az elit réteggel társítják, ami arra utal, hogy a társadalmi rétegződés, ami a komplex társadalmak jellemzője, már ebben az időszakban jelen volt Honduras területén. A képződmény felfedezése nemcsak a régió történetének új megvilágításba helyezését segíti, hanem bepillantást nyújt egy ősi, ismeretlen kultúra életébe is.

Érdemes elolvasni:

• 150 ezer évvel ezelőtti emberi település nyomaira bukkantak régészek
• Mary Celeste: A szellemhajó, amelyre épen, de legénység nélkül találtak rá
• Erdélyben találták meg Románia legnagyobb régészeti lelőhelyét