A „Ne ölj!” – e híres parancsolat mindenki számára ismert, azonban kevesen vannak tisztában annak eredetével és erkölcsi jelentőségével. Ez a bibliai tízparancsolat egyik alaptétele, amely a Katolikus Egyház erkölcsi tanításának központi eleme, amelyhez a pápának is illik tartania magát. Ezen elv alapján az Egyház évszázadokon keresztül elítélte a gyilkosság minden formáját. Azonban az állítás, miszerint a Katolikus Egyház mindig ellenezte a halálbüntetést, történelmileg nem állja meg a helyét.
A középkor és a reneszánsz időszakában a Katolikus Egyház számos esetben támogatta, sőt, maga alkalmazta a halálbüntetést. A keresztes háborúk, az inkvizíció és az egyházi államok törvénykezése során a halálbüntetés szerves részét képezte a büntetőjognak. A pápai államok, amelyek a 8. századtól egészen 1870-ig fennálltak, különösen aktívan alkalmazták ezt a büntetési formát. Az 1566-os Római Katekizmus is kifejezetten megfogalmazta, hogy az állami hatóságok Istentől kapott joggal rendelkeznek az élet és halál felett — számolt be róla az Into the Shadow.
Giovanni Battista Bugatti, a Pápa Hóhéra
Giovanni Battista Bugatti, közismert nevén „Maestro Titta”, a pápai államok hivatalos hóhéra volt a 19. században. Bugatti 1779-ben született, és első kivégzését mindössze 17 évesen hajtotta végre. 68 éven át szolgálta a pápai államokat, és pályafutása során összesen 517 embert végzett ki. Bugatti munkáját a legnagyobb komolysággal végezte, és „pácienseknek” nevezte az elítélteket, míg a kivégzéseket „igazságszolgáltatásnak” hívta.
A kivégzések helyszínei többnyire Róma központi terein voltak, például a Campo de’ Fiori téren vagy a Piazza del Popolo-n. A kivégzési módszerek változatosak voltak: kezdetben bárdot, kötelet vagy egy speciális kalapácsot használt, később pedig a guillotine vált a legelterjedtebb eszközzé. Bugatti szakmai pályafutása során precízen dokumentálta a kivégzéseket, beleértve az elítéltek utolsó szavait és a különleges körülményeket.
A Katolikus Egyház Álláspontjának Változása
A halálbüntetés a pápai államok megszűnéséig, 1870-ig a katolikus jogrend része maradt. Az Egyház hivatalos álláspontja azonban a 20. század második felében kezdett megváltozni. A II. Vatikáni Zsinat után a Katolikus Egyház fokozatosan eltávolodott a halálbüntetés támogatásától. II. János Pál pápa a 90-es években már egyértelműen a halálbüntetés eltörlése mellett foglalt állást. Ferenc pápa 2018-ban jelentős lépést tett azáltal, hogy a Katolikus Egyház Katekizmusát módosítva kijelentette: a halálbüntetés „nem elfogadható, mert támadást jelent az emberi személy méltósága ellen”.
A halálbüntetés története a Katolikus Egyházban bonyolult és ellentmondásos. Miközben az Egyház ma már határozottan a halálbüntetés eltörlése mellett áll, történelme során gyakran alkalmazta és támogatta azt. Ez a fejlődés jól mutatja, hogy az Egyház tanításai idővel hogyan igazodnak a társadalmi és erkölcsi változásokhoz. Bugatti és a pápai államok története emlékeztet arra, hogy a múlt bűnei és igazságtalanságai hogyan formálhatják a jelenkori álláspontokat és törekvéseket.
Ezeket a cikkeket is érdemes elolvasni:
Így akarták átírni a Himnuszt a Rákosi-korszakban
Nem létező országba került ez a magyar város
