Játék határok nélkül – Nyerd meg az életed, avagy Squid Game sorozatkritika

A játék során leszünk azok, akik vagyunk. Ahogy egymással játszunk, úgy viselkedünk később másokkal is. A játékban tanuljuk meg a rendet, ott tanuljuk meg, hogy az élet úgy is lehet jó, hogy közben engedelmeskedünk szabályoknak. Ott kapcsolódunk először idegen emberekhez, legalábbis örömmel. A játék során derül ki, mit érünk.

A koreai filmgyártás az év egyik legerősebb drámai sorozatát tette le az asztalra. Nyerd meg az életed (Squid Game) kritikánk következik.

Kép: Squid Game hivatalos előzetes //Netflix

A játék.

A fura magyar címmel ellátott Nyerd meg az életed (Squid Game) sorozat szereplői játékokat játszanak, amolyan Játék határok nélkül jellegűeket, egyéni indulókkal. 456-an kezdik el a játékot, a főnyeremény pedig 45,6 milliárd koreai von, vagyis mintegy 12 milliárd forint. Rengeteg pénzről van szó, és ebben a játékban tényleg csak olyan versenyzők játszanak, akiknek nagyon szüksége van a pénzre. És persze, még egy apróság:

a játék kiesésre megy, a kiesettek pedig a hamvasztóba.

A recept egyszerű és nem túl kivételes. A végzetes játékokról szóló akció és kalandfilmek évtizedek óta népszerűek. Láthattunk ilyeneket a századvégi „verekedős” stílusban a Menekülő emberben Schwarzeneggerrel és a Tökéletes célpontban Van Damme-mal, horror film sorozat formájában a Fűrészekben, és ne feledkezzünk meg a társadalomkritikus ifjúsági filmek gyöngyszeméről, az Éhezők viadala trilógiáról sem, Jennifer Lawrence-szel a főszerepben. Ázsiában is eléggé felkapták ezt a toposzt legkésőbb a Battle Royal könyv és film óta, mi több, nem átallottak műfajt csinálni belőle.

És amit a zombifilmes műfajjal az AMC korábban megcsinált, mikor elindította a The Walking Dead sorozatot, azt most a Netflix dél-koreai filmesei meglépték a battleroyal műfajban:

az élénkre festett színes műfaji díszletek közé hús-vér karaktereket tettek, ami igencsak jót tett a drámának.

Kép: Squid Game hivatalos előzetes //Netflix

A főszereplő, Gi-hun, szerencsejáték-függő, alkoholista, az édesanyjával él és rendszeresen bizonyítja, hogy alkatilag alkalmatlan arra, hogy támogassa 10 éves kislányát. Az adosságok és egy jobb élet ígérete miatt dönt a játék mellett – hasonlóan társaihoz, akikkel már a játék közben ismerkedik meg. Fiatal észak-koreai menekült lány, halálos beteg öregúr, félrecsúszott életű értelmiségi, száműzött gengszter, pakisztáni bevándorló – sokan kényszerből, mások élvezetből vállalják a részvételt. Az viszont közös bennük, hogy

inkább döntenek a halálos játék folytatása mellett, mint hogy tovább éljék jelenlegi életüket.

Vállalják az ismeretlen és kegyetlen világ szabályait, ahol – úgy tűnik – végre egyenlő esélyekkel indulhatnak mindannyian, és bátran használhatják erősségeiket.

A játék.

Az különös.

A Nyerd meg az életed színes Escher-lépcső-labirintusa és a világi hierarchiát leegyszerűsítő maszkjai valahogy hiteles allegóriáját adják a hétköznapi világ működésének, sokkal inkább, mint ahogy elvárnánk. Felkavaró, ellentmondásos érzések kavarognak bennünk, miközben a versenyzők közötti interakciókat figyeljük. Miközben a túlstilizált helyszíneken véres tömeggyilkosságokat látunk, a szereplőkkel együtt habozunk, hogy maradnánk-e vagy visszatérnénk valódi életükbe.

Mert a játék legalább egyszerű, és gyorsan kiderül, hogy kitől mire számíthatunk.

A gyermekek őszinte játéka az utolsó, ahol még tisztán kirajzolódtak célok és motivációk mielőtt belesüppedünk a felnőttlét sok-sok mocskos, megalkuvó „körülbelülségébe”.

Ezért menekülünk ebbe az egyszerű és tiszta világba. Bármi áron.

A Nyerd meg az életed a dél-koreai filmgyártás újabb büszkesége, 8.5/10. A legtöbb hiba, amit felróhatunk neki, nem is valódi hiba. Inkább a miénktől különböző ázsiai színészi tradícióból fakad, hogy az egyébként egytől-egyig kitűnő alakítások időnként próbára tehetik a hidegebb színészi játékhoz szokott nyugatias ízlésvilágunkat. Viszont a dramaturgia és a sorozat rétegeltsége könnyedén átlendít ezeken a kissé talán melodramatikus epizódokon. Szóval hajrá!