Egy izraeli-török gázvezeték is lehetőségeket tartogat az oroszoktól szabadulni akaró Európának
A színfalak mögött egy török-izraeli gázvezetékről tárgyalnak, mint Európa egyik alternatívájáról az orosz energiaellátás helyett, írja a Reuters.
Először évekkel ezelőtt megfogalmazódott meg az elképzelés, miszerint egy tenger alatti gázvezetéket építenének Törökországból Izrael legnagyobb tengeri földgázmezőjéhez, a Leviatánhoz. A kitermelt gáz Törökországba juthatna, ahonnan pedig tovább áramlana a dél-európai szomszédokhoz.
Tayyip Erdogan török elnök a múlt héten azt mondta, hogy a gázzal kapcsolatos együttműködés “az egyik legfontosabb lépés, amelyet közösen tehetünk meg a kétoldalú kapcsolatok érdekében”, és újságíróknak azt is elárulta, hogy
kész vezető minisztereket küldeni Izraelbe, hogy felelevenítsék az évek óta lappangó vezetékötletet.
Egy magas rangú török tisztviselő a Reutersnek elmondta, hogy a tárgyalások azóta folytatódnak, hogy Isaac Herzog izraeli elnök a hónap elején Ankarában járt, és az elkövetkező hónapokban “konkrét döntések” születhetnek a javasolt útvonalról és a résztvevő szervezetekről.
Az iparági tisztviselők azonban óvatosabbak, mondván, hogy a termelési korlátok és a geopolitikai szempontok miatt a terv elakadhat.
A Leviathan mező már ellátja Izraelt, Jordániát és Egyiptomot. Tulajdonosai – a Chevron (CVX.N) és az izraeli NewMed Energy és Ratio Oil (RATIp.TA) cégek. Egy terv szerint a termelést évi 12-ről 21 milliárd köbméterre (BCM) növelnék.
Összehasonlításképpen, az Európai Unió tavaly 155 milliárd köbméter orosz gázt importált, ami fogyasztásának közel 40%-át fedezte.
A NewMed szerint az extra gáztermelés nagy részét cseppfolyósítják és hajókon Európába vagy a Távol-Keletre exportálják. A vállalat vezérigazgatója a múlt hónapban azt mondta, hogy
Törökország is célországgá válhat, de ehhez az kell, hogy elkötelezze magát a vezeték megépítése mellett.
A Törökországgal folytatott tárgyalásokról a Leviathan partnerei nem kívántak nyilatkozni.
Karine Elharrar izraeli energiaügyi miniszter a Ynet hírportálnak vasárnap azt mondta, hogy még sok mindent meg kell vitatni, többek között a finanszírozást. “Gazdasági szempontból megvalósíthatónak kell találni, ami nem magától értetődő” – mondta.
Török-izraeli partnerség?
Izrael és Törökország egy évtizedes diplomáciai patthelyzetet szeretne maga mögött hagyni, ami főként az izraeli-palesztin kérdések miatt alakult ki.
Az energetikai partnerség kulcsfontosságú lehet, különösen azután, hogy az ukrajnai orosz invázió miatt Európa még határozottabban keresi az energiaellátás alternatíváit.
“A közelmúltban közeledés történt Izraellel, és azt szeretnénk, ha a gáz Törökországon keresztül haladna át Európába. Izrael pozitívan tekint erre, néhány megbeszélést már folytattunk, és megvan az akarat erre” – mondta egy másik török tisztviselő.
Törökország évente mintegy 50 milliárd köbméter földgázt fogyaszt, és ennek csaknem egészét importálja, nagyrészt Oroszországból, Iránból és Azerbajdzsánból származó csővezetékeken keresztül. Jó helyzetben van, mint közlekedési csomópont a régióban, ahol az energiapolitika forronghat.
Iraki és török tisztviselőkre hivatkozva a Reuters arról számolt be, hogy az a terv, hogy Izrael segítségével az iraki Kurdisztán régióból Törökországba és Európába szállítsák a gázt, ami miatt vélhetően Irán rakétatámadását intézett a kurd főváros, Erbíl ellen.
“Törökország nagy érdeklődésre tart számot, mind a hazai fogyasztás, mind pedig a dél-európai országokba vezető csatorna miatt” – mondta az izraeli gázszektor egyik magas rangú tisztviselője.
A tisztviselő szerint a probléma az, hogy a Leviatánból származó extra szállítások számára már két javasolt útvonal van: a meglévő egyiptomi LNG-üzemeken keresztül vagy egy tervezett úszó LNG-létesítményen keresztül.
“Ha Törökország gyorsan reagál, akkor jöhet egy harmadik alternatíva”
– mondta a tisztviselő.
A vezeték 500-550 km hosszú lenne és legfeljebb 1,5 milliárdba kerülne, izraeli tisztviselők szerint, ami kezelhetőbb, mint az EastMed által javasolt 6 milliárd eurós vezeték, amely Izraelt Ciprussal, Görögországgal és Olaszországgal kötné össze.
Bármely tenger alatti vezetéknek azonban át kellene haladnia Ciprus vizein, amelyet Ankara nem ismer el, vagy Szírián, amellyel Ankara nem tart fenn diplomáciai kapcsolatokat, és amely támogatja a damaszkuszi kormány ellen harcoló lázadókat. Ez megnehezíthetné az építkezést és a finanszírozást, ha Törökországnak közvetlen részesedése lenne a vezetékben – mondta Gokhan Yardim török gázipari tanácsadó, aki két évtizeden át dolgozott a lehetséges vezeték értékelésén. Két korábbi értékelés 8-10 milliárd köbméter gázáramláson alapult, és ennél kevesebb nem biztos, hogy megvalósítható, mondta Yardim.
Ahogy a mai napon írtuk, két szomszédunk együttes erővel igyekszik megszabadulni az orosz energiafüggőségtől, részletek itt.
