Lehallgatták-e Horthy Istvánt Kijevben? – A kormányzóhelyettes halála és a német titkosszolgálatok

1942. augusztus 27-én kísérték utolsó útjára Kenderesen Horthy Istvánt, a magyar kormányzó idősebbik fiát, az ország kormányzóhelyettesét, aki egy héttel korábban a keleti fronton, egy vadászpilóta-bevetés első perceiben gépével dugóhúzóba esett, és az Ilovszkoje-Nyikolajevka körüli erdőség egyik horhosába csapódva életét vesztette.

Néhány nappal a szerencsétlenség előtt, augusztus 14–18. között Horthy főhadnagy szabadságot kért feletteseitől, hogy ápolónőként Kijevbe érkező feleségével találkozhasson. Három éjszakát töltöttek egy villában, melyet értesülése szerint Kitzinger repülőtábornoktól, Ukrajna katonai parancsnokától kaptak kölcsön.

Nem sokkal a kormányzóhelyettes halála után terjedt el a vélekedés, mely azóta is részét képezi a történelmi közbeszédnek: gépe lezuhanását német merénylet idézte elő, az özvegy szerint azért, mert a villát ”a németek” lehallgató készülékekkel szerelték fel, s olyan mondatokat hallottak a kormányzóhelyettestől, ami közbelépésre késztette őket.

Mi hangzott el a villában?

Horthy István tisztiszolgájával, Farkas Györggyel egy nappal korábban érkezett a városba, mint felesége. Szabadsága első estéjén (augusztus 14-én) díszvacsorán vett részt, melyet a Magyar Megszálló Csoport Parancsnoksága szervezett a tiszteletére. A következő napot sem töltötte a szálláson, reggeltől várost nézett és különböző protokoll eseményeket látogatott, majd fél tízkor a pályaudvaron fogadta nejét. Sokórás távolléte alatt biztos, hogy járt valaki a házban, inasa feljegyzése szerint azt este kitakarítva találták. Lehallgató készülékek elhelyezésére tehát adódott alkalom.

Az özvegy első visszaemlékezése a Kitzinger-villában elhangzottakról legkésőbb 1952-ben, leghamarabb 1942 augusztusának végén íródott.

A következőképpen idézi fel a kijevi napokat: „Műtős nővérré történt kiképzésem után a kijevi magyar tábori kórházba osztottak be, s kórházvonattal utaztam oda. Férjem három napos szabadságot kapott, s ezt az éppen távol levő egyik német tábornok felajánlására lakásán töltöttük. Házasságunk óta először bekövetkezett hosszabb távollétünk után, a viszontlátás örömét megzavarta férjem borús, sőt, szinte kétségbeesett hangulata. Meg volt győződve arról, hogy a háború elveszett, és ebben harctéri élményei csak még inkább megszilárdították. Sokat tépelődött rajta, miként lehetne Magyarországot megmenteni, ahogyan mondta »a két ellenség közötti helyzetéből«. Elhatározta, hogy hazatérte után erről behatóan tanácskozik majd apjával. Egészen nyíltan beszéltünk egymással, és eszünkbe sem jutott, hogy valaki esetleg kihallgathat bennünket. Később említették nekem, hogy a helyiségben, ahol laktunk, mikrofonok voltak elhelyezve.”

Húsz-harminc évvel később, 1978-ban már így emlékezett: „[…] augusztus 15-én érkeztem meg Kijevbe, ahol a férjem az állomáson várt és onnét Kitzinger tábornok, Ukrajna főparancsnokának (Wehrmacthbefehlshaber Ukraine) villájába mentünk, mert ott voltunk elszállásolva. A főparancsnok maga ajánlotta fel a villáját. Minket meglepett az elhelyezés, de nem volt lehetőség akkor Kijevben ilyen hirtelen jó szállást kapni, így az utolsó percben nem lehetett változtatni a dolgon. A főparancsnok távol volt, és magunk voltunk a lakásban. (Később egy német tábornok mondta nekem, hogy nincsen kétség, a lakás mikrofonokkal volt felszerelve.) […] Pista elmondotta nekem mindazt, amit apjának üzenni akart. Ezek szerint, mint ahogyan régen mondotta, most adatokkal bizonyította, hogy a németek elveszítették a háborút, és ő sem a fronton, sem otthon nem tud a magyar helyzeten segíteni, így eldöntötte, amint visszaérkezik Budapestre, elmegy Amerikába, vagy az Egyesült Államokba. De nekünk, a családnak nem szabad erről hivatalosan tudnunk, nem is fog erről részleteket közölni, mert tudja, hogy apjának ez nagy nehézséget fog okozni, és azt is hozzátette: ha nem megy másképp, bélyegezzük meg őt, mint árulót. Csakis odakinn tud segíteni Magyarországon, itt már minden elveszett.”

Mint fentebb láttuk, Horthy Istvánné 28 órával később érkezett Kijevbe, mint férje. Nem volt jelen, amikor a kormányzó-helyettes a szállásukat megkapta, így tehát közösen meglepődni sem tudott vele az előkelő szálláson.

Mindemellett, az első bejegyzés, emlékszünk, arról szólt, hogy az ifjú Horthy kifejtette, úgy látja, Magyarország elvesztette a háborút és sokat gondolkodott azon, hogyan lehetne megszabadulni ebből a helyzetből. Nyilvánvalóan jutott is tépelődésében valamire, hiszen hazatérése után részletesen kívánt tárgyalni erről édesapjával. Ehhez képest a második feljegyzés Horthy Istvánja, aki úgy ítélte meg, hogy elveszett a háború, egyetlen kiutat talált: személyesen angolszász területre utazni. Ezt viszont semmiképpen nem akart megbeszélni az apjával részletekbe menően. Ennek a visszaemlékezésnek a főhőse csupán elutazása tényét akarta üzenni feleségével. Két, ugyanarról a három napról szóló, egymástól merőben különböző emlékezést olvashatunk, melyeket harminc év választ el egymástól.

Ezt a második történetet aztán Horthy Istvánné megismételte a saját kiadású, férje halálának okait feltárni kívánó könyv előszavában is.

A repülőbaleset után majdnem hatvan évvel íródott Horthy Istvánné emlékirata. Ebben már a következőt olvashatjuk a kijevi napokról: „Pista […] úgy döntött, hazatérte után a legrövidebb időn belül kirepül Angliába, vagy az Egyesült Államokba.” Ezen „kirepül” igén az olvasó azt érthet, amit szeretne, de mivel a történet főhőse pilóta, könnyen asszociálható, hogy a kormányzóhelyettes saját vezetésű gépen kívánt angolszász területre indulni.

2010-re pedig újabb elemmel bővült a kijevi villában eltöltött három nap története. Horthy István halála után felesége már így idézte vissza a Kijevben történteket: „Amikor a férjemmel néhány napot együtt töltöttünk Kijevben, akkor lehallgattak bennünket. Miután elbúcsúztunk, egy német tiszt meg is mutatta nekem, hol voltak elrejtve a mikrofonok”

Az azonban valószínű, hogy Horthy Istvánné emlékei, ha az idő múlásával egyre mesésebbek is, gyökereznek valahol. Bizonyos, hogy 1941 januárjában Teleki Pál gondolkozott egy Angliában felállítandó emigráns kormány létrehozásán. Ebben szerepet szánt a kormányzó jó angol kapcsolatokkal rendelkező, sok nyelven beszélő idősebb fiának is. Legkésőbb 1941 májusában elhalt a kezdeményezés. Nagyjából ugyanakkor, amikor Németországból maga vezette vadászgépen Nagy-Britanniába szökött Hitler helyettese, Rudolf Hess.

Nemzetiszocialista titkosszolgálati szervek a civil közigazgatás alá vont ukrajnai területeken

1939-tól kezdve a Belügyminisztérium és az SS alárendeltségében egyesített főhivatalként működött a bűnügyi s a titkosszolgálati rendőrséget is koordináló Birodalmi Biztonsági Főnökség (RSHA). Területi hivatalai a megszállt országokban egy-egy parancsnok vezetésével, a központi hivatalnak megfelelő alosztályokkal dolgoztak, szorosan együttműködve a hadsereg hírszerző szolgálatával. 1942 augusztusában (tehát abban az időszakban, amikor Horthy István Kijevben tartózkodott, illetőleg mikor életét vesztette utolsó repülőbevetésén), a főhivatal hírhedt vezetője, Reinhard Heydrich három hónapja halott volt. Az RSHA elnöki teendőit Walter Schellenberg, a Külföldi Hírszerzésért Felelős Osztály (SD Ausland ) vezetője látta el helyettesként.

Az RSHA mellett öt kontinensre kiterjedő hálózattal rendelkezett a hadsereg-főparancsnokságnak alárendelt katonai hírszerző szolgálat, az Amt Ausland /Abwehr. A civil közigazgatás alá vont megszállt területek minden igazgatási szintjén állt a polgári vezető mellett egy katonai parancsnok is, s mindegyikük hivatalához tartozott egy Abwehr iroda. Ukrajna legfőbb katonai vezetője egy ötvenedik évéhez közeledő repülőtábornok, a fent említett Karl Kitzinger volt. Az az ember, akinek szolgálati használatú villájában Horthy István a szabadságát töltötte. Maga Kitzinger az általa felajánlott épületben talán sosem aludt. Parancsnokságának székhelyéül ugyanis a Kijevtől nagyjából 200 km távolságban fekvő városka, Rovnó szolgált.

Minden olyan városban, melyet a Wehrmacht elfoglalt, egészen addig, míg a település német fennhatóság alá tartozott, működött egy-egy Abwehr-fiókiroda. Ez alól nem volt kivétel Kijev sem.

Mindkét, fentebb bővebben bemutatott hírszerző szerv hatáskörébe beletartozhatott a kijevi villa lehallgatása. A frontról érkező kormányzóhelyettes a helyben Kitzinger vezette katonai hírszerzés számára a magyar hadsereg aktuális állapotára vonatkozó ismeretei miatt lehetett érdekes. Ez a titkosszolgálat azonban nem volt reaktív szervezet. Amennyiben a kormányzó-helyettes szavaiban bármely szerv Németország elleni fenyegetést vélt felfedezni, csak egyetlen szervezetnek volt hatásköri illetékessége eljárni: az RSHA-nak.

Horthy István a fronton

Az RSHA Horthy István haláláról

1942. augusztus 29-én, egy szombati napon, az RSHA megbízott vezetője, Walter Schellenberg ellenjegyzett egy beszámolót Horthy István lezuhanásának körülményeiről. Az iratot a külügyminisztérium kémszolgálatokkal kapcsolatot tartó ügyosztályához címezte.

‘Vezető magyar katonai körökből származó információ szerint Horthy István lezuhanása saját maga hibájából előidézett szerencsétlenség. Eszerint Horthy baráti körben ünnepelte augusztus huszadikát, a névnapját előző este, erős alkoholos befolyásoltság alatt. Augusztus 20-án reggel Budapestre kellett volna utaznia. Alvás nélkül, alkohol hatása alatt szállt be rosszul páncélozott capronijába, amely nagy súlya miatt nehezen emelkedett el a földtől, és a pilóta elővigyázatlanságából nagyjából 200 méter magasból lezuhant. ‘

Csakhogy utolsó felszállásakor a kormányzó-helyettes nem Budapestre indult, hanem bevetésre. Előző este nem ünnepelte a névnapját, mert református lévén azt decemberben tartotta. Azok, akik augusztus 19-én este az osztályparancsnok sátrában tartott bridzspartin – melyet követően a kormányzóhelyettes aludni ment – kártyapartnerei voltak, egybehangzóan állították, s állítják, hogy egyáltalán nem fogyasztottak alkoholt. Téves a géptípus is. A Caproni bombázó, Horthy pedig vadászpilóta volt. Capronikkal az 1/1 vadászosztály nem is rendelkezett. A kormányzó-helyettes egy Regianne-2000, magyarul Héjának nevezett típusban zuhant le. Azonban a szemtanúk egybehangzó állítása szerint nem felszálláskor került bajba, hanem percekkel később, már a levegőben, egy szűken bevett balforduló következtében esett dugóhúzóba, melyből gépét többé nem tudta kivenni.
Nincs olyan mondata az iratnak, ami ne tartalmazna tévedést. Horthy halála után nagyjából egy héttel az RSHA még egyetlen pontos információval sem rendelkezett az eset körülményeiről.

A magyar kormányzó-helyettes halálának időpontjában a az RSHA-nak láthatóan nem hogy reaktív, de hírszerző személye sem volt az 1/1 repülőszázadnál, vagy annak közelében. Horthy István halálát tehát legnagyobb valószínűséggel nem német merénylet okozta.

Érdemes elolvasniMiért nem lett Horthy Miklós lánya Habsburg Albrecht főherceg felesége?