“Hat tevénk közül megsütöttek és megfőztek ötöt” – Az Állatkert Budapest ostroma idején

1944. december 23-án zárult be a gyűrű a magyar főváros körül. A második világháború egyik leghosszabb ostroma kezdődött ezután, amiben nagyon súlyos károkat szenvedett el a Budapest szívében fekvő állatkert is. Már 1944 koraőszén hallani lehetett olyan híreszteléseket, hogy a pesti éjszaka leghíresebb mulatója, az Arizona bár étlapjának steak-választéka tulajdonképpen az Állatkert kibombázott lámáinak földi maradványait kínálja vacsoraként.

Állatkert az ostromgyűrűn belül

Ebből annyi bizonyosan igaz, hogy ezekben a hetekben, 1944. szeptember 14-én és szeptember 19-én érték először bombatalálatok az Állatkertet, aminek során elpusztultak a madárház lakói, köztük az intézmény legidősebb lakója, egy kondorkeselyű, s a bombák megöltek több lámát is.

Október közepétől a légitámadások rendszeresség váltak. Az intézmény munkatársai azonban bejártak dolgozni. A stratégiailag meghatározó jelentőségű vasútvonal mellett fekvő állatkert az ostrom kezdetére gyakorlatilag nagyon súlyos károkat szenvedett.

Egykori igazgatójának átadva a szót:

“A légnyomás ölte meg Sziámot, az állatkert kedvenc elefántját”.

Karácsony első napján a majomház mellett robbant szovjet bomba, a lovardába pedig gránát csapódott. Az intézményt 1866-os megnyitásakor már álló épületek tetőfelületei nagyrészt fából készültek. Köztük a Bölényház is, ami ennek következtében teljesen leégett, amikor Karácsony harmadnapján gyújtóbomba esett rá. Az állatok közül több bennégett Bombatalálat érte a zsiráfház kifutóját is, s ezek a lakók is kivétel nélkül elpusztultak. Az a bombatalálat, ami szintén az ostrom kezdetén a takarmányraktárat rombolta le, szintén nem könnyítette meg a túlélést a kert lakói számára. Mindenekfelett a legnagyobb pusztítást azonban a kiéhezett lakosság jelentette. Visszaadva újra a szót az Állatkert igazgatójának:

“Légnyomás és tűz pusztította el a bölényeket is, amelyekből hét darabot mondhatott magáénak az Állatkert. Volt négy amerikai és három európai bölényünk. Ritkaságok. Az európai bölények darabját tízezer dollárért vettük, ezeket a hét-nyolc mázsás állatokat itt trancsírozták fel az emberek, és vitték haza a bölénypecsenyét, hogy megfőzzék vagy kisüssék az óvóhelyeken.”

Voltak olyan lakói az állatkertnek, amik nem közvetlenül lövedékek, hanem a bombázások következményeinek, az ostrom körülményeinek estek áldozatul. A romos falak, kiszakadt nyílászárók semennyire nem védtek a decemberi, januári hidegtől, a bombatámadások nyomán fellángoló tüzek felemésztették a fűtőanyagot, megrongálódtak a kazánok. Önmagában ez jelentette számos trópusi állat végét. A krokodilok például belefagytak a medencéjükbe.

Január 9-én érte el ténylegesen a front a Városliget és az Állatkert területét.

A hadszíntérré váló állatkert

Aknavetőtűz készítette elő a terület bevételét, amit azután csapatok előretörése követett. A terület a frontvonal részévé vált, a bombázásokat, és az élelemhiányt eddig túlélő állatok nagy része is odaveszett. Ha volt is takarmány, az etetés maga is életveszélyessé vált. Több gondozó esett áldozatul bombázásnak, aknáknak, légnyomásnak, géppuskatűznek, mikor munkáját végezni próbálva megkísérelte az állatok megetetését.

Január 16-án a 3-ik Ukrán front katonái elérték a Bajza utcát, a front továbbvonult az Állatkert területéről. A lakosság betódult, nyilasok, civilek és katonák vegyesen. Az éhes lakosság fosztogatni kezdett. Megették nem csupán a zebrákat, szarvasokat, lámákat, de a struccokat, pelikánokat, sőt a majmokat és a papagájokat is. Ismét átadva a szót Nadlernek:

“Hat tevénk közül megsütöttek és megfőztek ötöt, pecsenye lett a hat antilopunkból, a ritkaságszámba menő szomáli juhainkból, indiai thar-kecskéinkből, amelyeknek darabja békében ezer dollárba került, eltűnt harminc díszfácánunk, pecsenye lett a hattyúkból és a gázlómadarakból, amelyek között ritka ibiszek, batlárok, és sirályok népesítették be a tavakat. Az akvárium üvegeit puskatussal törték be, s a kiömlő tengervízből összefogdosott halakat vitték el megenni”

A ragadozókat az állatkert munkatársai nagyrészt még az ostrom kezdete előtt agyonlőtték – hogy éhezésük, esetleges kiszabadulásuk ne vezessen nagyobb tragédiához.

Budapest egykori szovjet városparancsnoka, Terentyevics Zamercev mégis Emlékek, arcok, Budapest… című memoárjában mégis felidéz egy epizódot, amikor emlékei szerint egy elszabadult oroszlán Budapest utcáit járta, s elhullott igáslovakból vacsorázott éjjelente a bombázások elől a kisföldalatti alagútjaiban találva menedéket. Ez azonban meglehetősen valószínűtlen, mivel a Kisföldalatti lejáratát a német katonaság jóval azelőtt aláaknázta, hogy a szovjetek elérték volna az Állatkert területét.

Cora nevű anyaoroszlán k ölykeivel, 1933. Forrás: zoobudapest.com

Nadler úgy emlékszik a frontátvonulás utáni első területbejárás során a gondozók öt vízilovat, egy elefántot, egy zebrát, egy tevét, egy lámát, egy lesoványodott borzot, három majmot, öt shetlandi pónit, és egy papagájt találtak. Tragikusan kevés volt ez az ostrom előtti 1500 állathoz képest.