Saját aknáira futott rá a lusta orosz harckocsizó
Fél Ukrajna most azon az orosz harckocsizón röhög, aki a saját maguk által, egy út lezárására telepített kettős aknazáron próbált áthajtani, szerényebb eredménnyel.
Az MT-LB (többcélú könnyű páncélozott szállító) orosz vezetője úgy gondolta, hogy a jól látható, TM-62M harckocsiaknákból telepített aknazáron úgy hajt majd keresztül, hogy a robbanóeszközöket a lánctalppal elkerül, és szépen átgördül felettük.
Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy az ukrán drónról figyelt életveszélyes manőver nem sikerült. A páncélozott harcjármű bal oldali lánctalpával szinte azonnal felrobbantotta az egyik, 7,5 kilogramm TNT-t tartalmazó aknát, amely több méter magasra repített és darabokra szakította az MT-LB első részét. A bajt tetézte, hogy a detonáció több másik aknát is felrobbantott, ezzel is növelve a pusztítás mértékét.
Russian MT-LB drove right into a minefield and nobody could claim it was hidden. #Ukraine pic.twitter.com/GUeRkKpKLH
— Russian Ukrainian War (@RussianUkraini2) October 13, 2022
A ’70-es években tervezett MT-LB korántsem tekinthető korszerűnek. Vékony, lapos alvázpáncélja szerény védelmet nyújt a harckocsiaknákkal szemben, nem véletlenül szoktak mind az orosz, mind az ukrán katonák inkább ezeknek a harcjárműveknek a tetején utazni.
Szinte csodával határos módon volt olyan, aki túlélte a járműben a robbanást. Némi üldögéléssel egybekötött nézelődés után a saját lábán hagyta el a helyszínt. Valószínűsíthető azonban, hogy nem a vezető lehetett, mert az akna pont ott robbant, ahol helyet foglal a járműben.
Ezeket az aknazárakat amúgy könnyen meg lehet nyitni, mivel jól láthatóak, ráadásul pont az hajtott rá, aki előzőleg telepítette. Általában ez úgy szokott történni, hogy a járműből kiszállva az aknákat, azokat nem megemelve lábbal arrébb tolják, majd miután elhajtották mellettük visszatolják a helyükre. A harcjármű lusta legénysége valószínűleg ezt a munkát akarta magának megspórolni. Legközelebb bizonyára nem így fognak eljárni, legalábbis azok, akik túlélték.
